Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy drasztikusan csökken a vajdasági termőföldek szervesanyag-készlete. Ha a talajban lévő humusz mennyisége a továbbiakban is ilyen ütemben csökken, akkor a Vajdaságban lévő 1,7 millió hektár termőföld fél évszázad múlva terméketlenné válik – hivatkozott a múlt hónap végén a Makroekonomija portál Jovica Vasinra, az Újvidéki Mezőgazdasági Kutatóintézet szakmunkatársára.

Az elsivatagosodás nem új keletű veszély, a szakértők évek óta figyelmeztetnek arra, hogy az Alföld egy részét a teljes elsivatagosodás fenyegeti. Ugyanakkor az is igaz, hogy az itt fellelhető vándorló homokdűnék nem újak, sőt. A Homokhátság éppenséggel róluk kapta a nevét. Az elsivatagosodás okai alapvetően a klímaváltozásban és a helytelen környezet- és agrárgazdálkodásban keresendőek, részben természetes, részben viszont emberi eredetűek – erre mutat rá a Mezőgazdaság-fejlesztés operatív program, különös tekintettel az élelmiszeriparra című tanulmány, amelyet egy IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében a mórahalmi Homokhát Eurointegráció Nonprofit Közhasznú Kft. készített még 2011-ben.

A Makroekonomijának nyilatkozó szakértők adatai szerint a vajdasági termőföldek szervesanyag-tartalma az intenzív mezőgazdasági termelés megkezdése előtt 5 százalékot tett ki, majd folyamatosan csökkenni kezdett. Csak az elmúlt 20 évben 3,5 százalékról valamivel 3 százalék alá esett, ami az optimális határérték. „Itt a végső ideje annak, hogy az állam tegyen valamit a probléma megoldására, hiszen, ha ez nem történik meg, akkor Vajdaságot nemsokára már Szerbia éléskamrájának sem nevezhetjük, nemhogy Európa éléskamrájának” – nyilatkozta Jovica Vasin. Az Újvidéki Mezőgazdasági Kutatóintézet szakmunkatársa szerint a legnagyobb probléma e téren az állatállomány drasztikus csökkenése, hiszen annak hiányában a hagyományos trágyát fokozatosan felváltotta a műtrágya. Az utóbbi 30 évben Szerbiában évente 2-3 százalékkal csökkent az állatállomány. Szerinte a megoldást a szarvasmarha-tenyésztés serkentése jelentené, ezáltal növekedhetne a természetes trágya mennyisége.

A szarvasmarha-tenyésztés és a klímaváltozás

Az emberek élelmezésének megoldása nagymértékben okolható a klímaváltozásért. A jelenséget gerjesztő üvegházhatású gázok negyedéért az élelmiszeripar felel. A kibocsátás mögött leginkább az állattenyészés áll, amely az ENSZ élelmezésügyre és mezőgazdaságra szakosodott szervezete (FAO) szerint önmagában 14,5 százalékban felel az üvegházhatású gázok termeléséért. Ez annyi, mint amennyi a közlekedésből származik összesen, beleértve a repülést vagy a hajózást is. Egy kilogramm marhahús előállítása például 26,5 kilogramm szén-dioxid-kibocsájtással jár. Ez nagyjából annyi, mint amennyit 100 kilométer autózással termelünk. Az állattenyésztés nagy mennyiségű energiát, sok vizet és takarmányt igényel, de a kérődző állatok, mint a tehenek, juhok és kecskék nagyon sok gázt bocsátanak ki. A kérődzés metán kibocsátásával jár, és a kérődzők trágyája is nagy mennyiségű metánt tartalmaz. Egy tehénből nagyjából 200 kilogramm húst lehet kinyerni, tehát a felnevelése több mint 5 tonna szén-dioxid-egyenértékű üvegházgáz felszabadulásával jár. Sokan úgy gondolják, hogy a vegetarianizmus megoldást jelent, de kutatások azt bizonyítják, hogy azok, akik étrendjükből elhagyják a hústermékeket, kétszer annyi sajtot fogyasztanak, mint a húsevők. Noha nagy különbségek vannak a sajttípusok között, úgy számolhatunk, hogy egy kilogramm sajt átlagosan 9,8 kilogramm szén-dioxid emisszióját igényli.

Az öntözés és a hozam

A Makroekonomija portálnak nyilatkozó szakértők szerint a szerves trágya mellett a termőföldek öntözőrendszereinek kialakítása is szükségessé válik. Szerbiában a földek mindössze 1,5 százalékának biztosított az öntözése, ez világviszonylatban 17 százalék. Szerintük e két dolog nélkül Vajdaság nemsokára pusztasággá válik.

Az öntözés az intenzív gazdálkodás velejárója, a termőföld hatékony használatának egyik eszköze. Az elemzők leggyakrabban az öntözés hozamnövelő hatását hangsúlyozzák. Az elsivatagosodást, ahogyan azt a szakértők állítják, részben a helytelen agrárgazdálkodás okozza, amelyeket a hatékonyabb termelés, a nagyobb hozam érdekében alkalmaznak a gazdák. Az öntözést is a nagyobb hozam érdekében teszik – mutat rá Randovics Lejla kertész, lapunk szakértője, a Kert rovatunk munkatársa, aki szerint a talaj ki van zsigerelve, és 10-20 év múlva ezek az agrártechnikák alkalmazása mellett lehetetlen lesz termelni azon. Szakértőnk szerint homlokegyenesen váltani kellene a földművelési technikán. Nem az intenzív, nagy hozamú termelést kellene preferálni, hanem visszatérni a régen már bevált, hatékony és környezetkímélő módszerekhez.

– Kis gazdaságokban kellene termelni, de nem egyfajta növényt, hanem mindent: a zöldséget, a gyümölcsöt, mindent, amire egy családnak szüksége van. Régen is így működött, egy tanyára nem kellett semmi, a boltban csak petróleumot vásároltak a gazdák, minden mást megtermeltek a saját maguk számára, sőt még eladásra is jutott. Ezek a kis gazdaságok lehetnek akár egyhektárosak is, ahogyan azt az Anasztázia-könyvek sugallják. Ezeknek az egyhektáros családi gazdaságoknak a fele erdő, a másik részén termelik a gabonát, zöldséget, de van virágoskert, tó – mindez magában foglalja a biodiverzitást. Ha az ilyenfajta kis családi gazdaságokból sok lenne, 100-200 ezer, akkor az már megoldás lenne. Egy ilyen családi gazdaságban meg lehet termelni 200 kilogramm paradicsomot vegyszerek nélkül. Ha azt nézzük, ez nem sok ahhoz a gazdához mérten, aki kizárólag csak paradicsomot termel, és a hozama évi 10.000 kilogramm. De ha ezt beszoroznánk 100-200 ezer családdal, aki ennyi vegyszermentes paradicsomot termelne, és a fölösleget eladná vagy elcserélné – az már megoldás lenne mind az élelmezés, mind a környezetvédelem tekintetében.

A megoldás nem mindenki érdeke

Az elmúlt időszakban a vajdasági mezőgazdasági termelők zömének gépei és ők maguk is elöregedtek, a termesztéstechnológiájuk pedig elavult. Azonban ezzel a folyamattal egy időben megjelentek a mind nagyobb termőterületeket felvásárló és megművelő mezőgazdászok. A változás azt eredményezte, hogy egyre kevesebb gazda egyre nagyobb földterületeken végzi a mezőgazdasági tevékenységet, ami szakértőnk szerint a környezetvédelem szemszögéből tekintve rossz út.

– Ezek a kis családi gazdaságok nem kultúrsivatagok lennének, mint ahogy például Ukrajnában a 10.000 vagy akár 100.000 hektáros földterületeken monokultúrában termelik a haszonnövényeket. A madár megdöglik, éhen vagy szomjan hal, mire átrepül akkora területen, mert nem talál sem élelmet, sem vizet. Az ilyen gazdálkodásból adódnak a környezeti problémák – a szél elhordja a termőréteget. Jelen voltam egy előadáson a napokban tartott budapesti 79. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron, ahol elhangzott, hogy az 1860-as években 10,6 volt a talaj humusztartalma, mára, 160 év után ez már csak 2,4–2,6. A talaj humusztartalékának 80%-a elveszett. Ez azt jelenti, hogy a növények beltartalmi értéke csökkent, nem tartalmaznak annyi nyomelemet és vitamin, mint régebben. Tehát ma már nem helyénvaló a mondás, hogy egy alma az orvost távol tartja, mert sokkal többet kell abból elfogyasztanunk.

Lapunk szakértője szerint az állam gazdaságpolitikája is nagyban hozzájárul, hogy a termőföldjeink elsivatagosodnak, terméketlenné válnak, mert a kis családi gazdaságokat ellehetetlenítik, a támogatásokat a gépesítésre adják a nagyobb hozam érdekében.

– A kis családi gazdaságokkal meg lehetne gyógyítani a termőföldjeinket, de ez sajnos nem mindenki érdeke. Az érdek az, hogy továbbra is minden így maradjon, a fogyasztói társadalom fennmaradjon és a profit csak bizonyos körök markában összpontosuljon. Minden józan paraszti ésszel rendelkező egyén tudja, érzi, hogy ez, ahogyan manapság élünk, zsákutca. A mezőgazdasági támogatások is erre serkentik a gazdákat, hogy minél nagyobb gépeket vegyenek, és azokkal műveljék meg a földet – azzal áltatják őket, hogy azzal a géppel, amit a támogatás révén megvesznek, majd többet tudnak termelni, nagyobb lesz a hozam, a profit – de ez zsákutcába vezet. 10-20 év múlva már lesznek olyan területek, amelyekre bármilyen műtrágyát is szórnak, nem lehet rajtuk semmit megtermelni – állítja Randovics Lejla.

AZ ANASZTÁZIA-KÖNYVEK

Vlagyimir Merge, egy orosz kereskedő az 1990-es években a szibériai tajgában utazva találkozott Anasztáziával, egy gyógyító nővel, aki a civilizációtól távol, egyedül él az erdőben. Merge három napot töltött e különös remetenővel a tajga vadonjában, és annyira megdöbbentette, megihlette ez a találkozás, hogy 10 kötetes sorozatot írt Anasztáziáról és mindarról, amit ő üzenni szeretne nekünk, civilizált embereknek a természet szeretetéről, kertészetről, gyereknevelésről. A könyvsorozat nagy sikert aratott, nemzetközi bestsellerré vált, ma már több millió olvasója van. Hatására világszerte rengeteg ember fordul nagyobb figyelemmel a kertészkedés felé, a gazdálkodó, önellátó életmód felé. Családi birtokok, kisebb települések, egyfajta ökofalvak, ökoközösségek szerveződnek a könyv alapján. Anasztázia számos tanácsot ad a kertről is, de arról is, hogyan nézzen ki egy olyan település, közösség, mely önellátásra törekszik (minden családnak 1 hektár területet javasol), továbbá mi legyen az, ami az embereket összetartja (a szeretet), milyen közösségi programokat csináljanak (közös ünnepek, felolvasások, rituálék), mesél ellésről, gyógyításról és még sok minden másról. (gardenista.hu)

Az írás a Családi Kör 2019. október 10-ei számában jelent meg.