A korrupció jelenléte nem befolyásolja jelentősebben a választói akaratot, a polgárok azt bekalkulálták a döntéseikbe – mondja a politikai elemző a tévében a közelgő magyarországi helyhatósági választásokkal kapcsolatban. Magyarul: tudják, hogy az adott polgármester korrupt, de ez nem zavarja őket, ezt már szinte normális jelenségnek tekintik. Még magyarabbul: tudják, hogy a polgármester lop, mégis rászavaznak.
Nincs ez másként nálunk sem. Én magam hallottam egyszer a meghökkentő érvelést, itthoni környezetben: „Mi? Hogy a polgármester lop? Hát persze! Hát azért lett polgármester!”
Szóval tudják róla, hogy lop, mégis megválasztják. De miért? Mi ennek az oka? Próbálom megfejteni a rejtélyt. Persze nekem, akinek az evolúció a gyenge pontja, nem nehéz megtalálni a (nekem tetsző) választ. Ősidőktől fogva megszoktuk, hogy elsőként az alfa-hím veti rá magát a prédára, a többiek meg addig (jobb híján) várakoznak, hogy majd utána osztozkodjanak a maradék koncon. Az évmilliók során aztán ez az evolúciós viselkedési szabály mélyen rögződött a génjeinkben, ezért nem ütközünk meg rajta még ma sem, ezt tekintjük normálisnak.
Akkor ezzel meg is volnánk, sikerült rekordidő alatt legyártanom a számomra megnyugtató elméletet, a kérdés megválaszolt. Vagy mégsem?
Persze a saját elméletemet nem fogom megdönteni, viszont az is igaz, hogy az ember folyamatosan tesz legalább próbálkozásokat annak érdekében, hogy legyőzze az evolúciós gyökereket, és megpróbáljon felülemelkedni azokon. Például már nem barlangokban lakunk, hanem házakat építünk, nem füstjelekkel kommunikálunk, és időnként meg is borotválkozunk a tükör előtt. A mi konkrét esetünkhöz visszatérve ezeknek az emberi próbálkozásoknak sokféle helyen sokféle neve van: ügyészség, adóhatóság, korrupcióellenes ügynökség, sajtónyilvánosság stb. Evolúciós szövegkörnyezetbe helyezve ezeket az intézményeket nevezhetnénk béta-hímnek is, amelye(ke)t azért találtunk ki, hogy korlátozza az alfa-hím egyeduralmát. És sok helyen ezek a béta hímek meglehetősen sikeresen végzik is a dolgukat. A világnak ezen a tájékán viszont valahogy mégsem.
De miért nem?
Erre viszont már nem találok más választ, mint hogy mi itt még nem jutottunk el az evolúciós fejlődésnek erre a lépcsőfokára.
Az írás a Családi Kör 2019. október 10-ei számában jelent meg.
