Harmincórás várakozás a határon Az autósok már akkor felháborodnak, ha egy-két órát várakoznak, de mit mondjanak a kamionosok, akik gyakran másfél nap után jutnak át a határon?

A sajtó a határhelyzettel általában akkor foglalkozik, amikor a személygépkocsik torlódnak fel. A teherautósok azonban nemcsak a nyári szezonban, hanem folyamatosan vesztegelnek a határon, és ők már annak is örülni tudnak, ha az átkelés „csak” tíz órát tart. Az utóbbi időben pedig az áfázók élete sem könnyű. Úgy tűnik, hogy a külföldi utasok számára történő áfa-visszaigénylésre vonatkozó szabályokat kezdték el másképpen alkalmazni.

A kamionsofőröknek, mint ahogyan az autósoknak is, alapvetően a szerb–magyar határátkelők okoznak gondot, de most egy újabb átkelő, a preševói is problémássá vált, mondja Budemac Zoltán sofőr, akivel a határátkelés nehézségeiről beszélgettünk.

– Preševón az összevont határ egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Éjszaka nem is volt sor, csak nappal, most viszont éjjel is három-négy órát kell várni. Ennek az az oka, hogy korábban ha a macedón oldalon átnéztek például három kamiont, egy macedónt és két tranzitost – engem és még valakit –, és rendben találták a dokumentumokat, akkor azt a három járművet átengedték a szerb oldalra. Tehát akkor mi hárman már a szerb rendőrt, vámost és mázsást, valamint a papírokat vártuk. Folyamatosan haladt a kilépő és a belépő oldalon is a sor. Most pedig, mióta a szerb és a macedón átkelőt összevonták, az történik, hogy amíg a macedón át nem nézi a dokumentumokat, addig a szerb rendőr semmit nem tesz, csak várja, hogy jöjjön a kamion. Ha a macedón rendőr és vámos tizenöt percig léptet ki egy kamiont, akkor abban a negyedórában a szerb rendőr nem dolgozik. Szerintem nagy butaság volt összevonni a két határt.

FELŐRLI A SOFŐR IDEGEIT A VÁRAKOZÁS

A magyar határral mi a gond?

– Horgoson minden szerdán és csütörtökön legalább négy kilométeres sor alakul ki, ami péntekre lecsökken, szombaton és vasárnap a legkisebb, hétfőn pedig kezdődik minden elölről. A torlódás a magyar vámosok miatt van. A négy kilométeres kamionsor minimum tíz óra várakozást jelent. Amikor elhangzik a rádióban, hogy a várakozási idő hat óra, és a feleségem azt mondja, hogy „na most indulj útra”, tudom, hogy ez lehetetlenség, hiszen a kollégám már harmincöt órája ott áll a sorban. Ez egy őrült, éjszakákon át húzódó történet, amely teljesen felőrli a sofőrt. Vécék nincsenek kihelyezve, az ember úgy oldja meg, ahogyan tudja.

Egyedül vagy konvojokban szoktak menni, azaz segítik-e egymást a kollégákkal?

– Megbeszéljük, hogy mikor érünk a határra, és ott bevárjuk egymást. Így kicsit könnyebb, mert van kivel beszélgetni, és fel tudjuk kelteni egymást, mert alvás nélkül nem lehet kibírni harminc órákat! A törvény se engedi, de ennyit nem is lehet ébren eltölteni. De ha „csak” tizenöt órát kell várni: például ha valaki este hatkor beáll a sorba, másnap reggel kilencig ember legyen a talpán, aki kibírja alvás nélkül. Ezt a tortúrát az ember fizikuma még elviseli, de pszichikailag nagyon megterhelő egész nap, egész éjszaka figyelni az árura, a pótkocsira, és arra is, hogy ne menjenek fel rá menekültek.

A menekültek milyen problémákat okoznak?

– Nem mindig működik a szkenner, így megesik, hogy a szerb oldalon nem derül ki, ha felmásztak a pótkocsira. Ha ez a magyar oldalon derül ki, akkor az egész terminál egy órára megáll. Ha előttem két-három kilométeres sor van, és két-három kamionban menekülteket találnak, az három–öt órával hosszabbítja meg a várakozást, olyankor megáll az élet, és se ki, se be, addig, amíg a menekültek helyzetét nem rendezik. Azoknak, akiknek a szerelvényére felkapaszkodtak, további problémákkal is számolniuk kell, hiszen anyagi kár keletkezik, mert a menekültek vagy kivágják a ponyvát, vagy elvágják a vámzárzsinórt. Ha az említettek közül valamelyik megtörténik, az ember addig nem mehet tovább, amíg ezt meg nem oldja.

A tükrökből be lehet látni a jármű oldalát és hátulját?

– Igen, amikor az ember még lát. De sokszor a fáradtságtól már nem lát.

GOND VAN A MUNKAMORÁLLAL

A dokumentumok átnézése, ellenőrzése mennyi bosszúságot okoz?

– A papírmunka jól megoldott. Amikor Szerbiából lépünk ki, se a szerb, se a magyar oldalon nincs gond. Vannak különböző formanyomtatványok, melyek alapján visszük az árut. Mi tranzitban mindig a legegyszerűbb, úgynevezett T2 nevű papírral megyünk, erre csak ránéz a vámos, a rendőr meg átnézi az útlevelet, és kész. Hogy miért tart mégis ennyi ideig? Talán azért, mert egy éjszaka hatvan-nyolcvan kamion elmegy a sor mellett. Vagy veszélyes anyagot szállít, vagy egyszerűen csak sort kerül, és beengedik őket a kollégáik, akik már húsz órája ott állnak. Ezt nem tudja megállítani a szerb rendőrség. Amikor eljön az éjfél, akkor a magyar vámos úgynevezett egészségügyi szünetre megy, olyankor másfél-két órát nem mozdul a sor. De a várakozásnak mindenképp a magyar fél az oka, mert vagy a vámos nem dolgozik, vagy a rendőr. Tulajdonképpen az ügyintézés nem tartana sokáig bent a terminálon, de a vámos és a rendőr egymásnak dobálják a lapokat, kár is megkérdezni őket, hogy miért nem halad a sor.

A beígért új átkelők megnyitása segít-e valamennyit a kamionosokon?

– Egyáltalán nem! Szerb oldalról az lenne nagyon nagy segítség, ha megállítanák a sorkerülőket. Egyébként a szerb vámossal és rendőrrel nincs semmi baj. Az elmúlt hat évben talán egyszer fordult elő, hogy miattuk torlódott fel a sor. Magyar oldalon pedig meg kellene mindent duplázni: legyen két rendőr, két vámos, két szkenner stb., vagy pedig fizetésemeléssel a munkamorálon kellene javítani. Az ellenkező irányról – vagyis Magyarországról Szerbia felé – megint csak azt mondhatom, hogy a magyar illetékesek munkamorálján kell javítani, viszont ebbe az irányba azért elég jól halad az átkelés. Ha olyan a kedve a vámosnak, akkor egy-két óra alatt át lehet jutni, ha nem, akkor öt-hat órát is várni kell. A görög–macedón határon is elég bonyolult a helyzet, ott a macedón hatóságok munkamorálja miatt nem halad a sor. Másfelé nem járok, de tudom, hogy a magyar–ukrán határon is várakozás van Magyarország felé belépéskor.

A sorban állás, idegeskedés mennyire növeli a baleset kockázatát?

– Sokkal, de nem tudom felbecsülni, hogy mennyivel. Főleg, hogy nagyon sok sofőr rákényszerül, hogy csaljon, és manipulálja a tachográfot. Nem mondom, hogy mindenki ezt teszi, de vannak, akik igen. Mégsem az elalvás a balesetek fő oka, hanem a telefonálás. Annyira időhöz van kötve mindenki, hogy muszáj a maximális sebességgel hajtani, ha nyolcvan a megengedett, akkor nem megyünk hetvenöttel. Egy negyventonnás szerelvénynek pedig, ha kilencvennel megy, körülbelül kilencven méter a féktávja. Ha megáll a forgalom, a kamionos pedig nem veszi észre időben, mert telefonozik, akkor, ha fékez is, letarolja a maga előtt levőket.

AZ ÁFÁZÓK IS RÁFÁZTAK

Az elmúlt napokban a külföldi utasok számára történő áfavisszaigénylés sem az eddigi megszokott módon zajlik. Hogy mi történt pontosan, ebben a pillanatban még nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy jelentősen visszaesett azoknak az áfázóknak a száma, akik a tompai diszkontáruházakban beszerzett árut a szabadkai ócskapiacon, illetve a környékbeli piacokon értékesítik.

Egy neve elhallgatását kérő Szabadka környéki piacozó hölgy szerint a dolog körülbelül nyolc hónapja kezdődött:

– Gyakorlatilag mindent beszerzek Magyarországról, az élelmiszertől kezdve a kutya- és macskatápszeren keresztül a tisztálkodási szerekig. Az árut a Tompakerben és a Határdiszkontban veszem meg, és egy Szabadka-környéki piacon értékesítem. Nem kapott nagy nyilvánosságot a dolog, de mintegy nyolc hónapja kezdődtek a problémák. Aznap nem voltam a határon, de annyit tudok, hogy volt ott egy vörös hajú hölgy, aki egyébként nem jár napi szinten a diszkontba. A határátkelőn fel van tüntetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal telefonszáma, ahol be lehet jelenteni, ha valaki rendellenességet tapasztal. Ez a vörös hajú nő pedig nagyon ideges lett, mert szerinte nem haladt a sor – pedig a mostani viszonyokhoz képest akkor sokkal jobban haladt –, és felhívta a NAV-ot, hogy „mit képzelnek magukról a kelebiai vámosok, nem dolgoznak”, neki pedig órákat kell várnia. Másnap ellenőrök érkeztek a helyszínre, és azt mondták, hogy ezt az árumennyiséget, amely keresztülmegy a határon, nem lehet ellenőrizni, hogy tényleg kiment-e az országból, vagy csak papíron vitték ki. Attól a naptól kezdve a vámosok kis kamerákat kaptak a mellkasukra, az autóból pedig mindent kipakoltattak, és mindent darabszámra meg kellett mutatni. Ha valakinek csak egy dolgot rosszul számláztak a kasszán, akkor a miatt az egy darab miatt is szaladhatott vissza a diszkontba, mert a vámos nem volt hajlandó kitölteni a formanyomtatványt. Ez oda vezetett, hogy kilométeres sorok alakultak ki. Én legtöbb tizenhat órát várakoztam. Ez egy idő után lecsengett, mert a vámosok is látták, hogy ez nem vezet sehová, és az utóbbi időben már nem kértek mindent, csak tíz tételt, amit meg kellett keresni és kivenni az autóból, megmutatni. Ez valahogy még működött is. Két hete csütörtökön viszont közölték, hogy egy személy hetente csak egyszer igényelheti vissza az áfát, kétszáz-kétszázötven euró értékben, és hogy minden termékből maximum kettő vagy három lehet az autóban. De az elmúlt pár napban már mindenfélét kitaláltak.

Mint például?

– Úgy tudom, hogy a diszkont főnöke is már beszélt a vámparancsnokkal, amiért az egyik áfázó papírját áthúzták, és nem engedték ki az árut Magyarországról. A vámparancsnok állítólag azt felelte, hogy a vámos dolga eldönteni, hogy a portéka saját részre megy, vagy kereskedelmi mennyiség. Most a vámosok monopolhelyzetbe kerültek, ők döntik el, hogy aláírják, vagy nem írják alá, hogy az áru kimehet az országból. Újabban elkezdték az útlevelekben is a pecséteket keresni. Nagyon sokan a magyar személyi igazolvánnyal járunk át, amiből eddig soha nem volt probléma, mert mi egyébként szerb állampolgárok is vagyunk. Sőt, még ők kérték, hogy a magyar igazolvánnyal járjunk, mert azt könnyebb nekik kezelni. Most az egyik áfázónál a magyar vámos abba kötött bele, hogy miért nincs benne az útlevelében mindkét pecsét. A műszaki árucikkekkel is problémáznak. Egy ismerősöm a múlt héten áthozott egy televíziót, egy hét után még egyet szeretett volna, de a vámos már nem töltötte ki a papírokat, mondván, hogy „nem veszünk hetente új tévét”. Mi van akkor, ha vettem magamnak egy televíziót, és megtetszett a gyerekemnek, ezért neki is akarok venni? Persze tudjuk, hogy nem erről van szó, de a vámos ezt így nem döntheti el! Az pedig már tisztán kötözködés, ami az egyik barátnőmmel történt, akinek miután elmúlt az egy hét, és ismét nagyjából ugyanazt az árut vásárolta, a vámos azt mondta: „Figyelj, megnéztem a számítógépben, te múlt héten is ezt az árut vitted, úgyhogy nem írom alá a papírodat.” Úgy gondoljuk, hogy mindezeket csak a vámosok találták ki, és erről nem született semmilyen új törvény.

Mi lesz így a piacozókkal?

– Mi, akik Tompáról hozzuk az árut, 99,9 százalékunk hivatalosan is vállalkozó, könyvelőt alkalmazunk, a piacon helypénzt fizetünk, valamint fizetjük a nyugdíjalapot és a betegbiztosítást is. Ha az emberektől ezt a lehetőséget is elveszik, akkor becsukjuk a vállalkozást, és még ennyi adót sem fogunk fizetni. Próbáljuk valahogy feltalálni magunkat, majd kiderül, hogy ez sikerül-e, de nagyon kilátástalan a helyzetünk. Sokaktól hallom, hogy ha így marad, akkor abbahagyják a piacozást. Nagyon sok család él ebből. Tényleg mindannyiukat ki akarják zavarni külföldre? Mert ennek az lesz a vége! – panaszolta a lapunknak nyilatkozó hölgy.

Az ügy kapcsán kérdést intéztünk a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz, hogy történt-e jogszabályi változás, és ha igen, az mikor lépett életbe, illetve hogy mi változott az előző szabályozáshoz képest. Amennyiben a válaszok megérkeznek, azt a következő számaink egyikében közöljük.

Az írás a Családi Kör 2019. október 17-ei számában jelent meg.

Nyitókép: MTI / Balázs Attila