Az elmúlt napok egyik leginkább körbejárt témája a szerbiai (nem bulvár) sajtóban Siniša Mali plagizált doktorátusa volt. A Danas szerkesztőségi kommentárban a hatalmi Szerb Haladó Párt tetteit elemzi a pénzügyminiszter körüli botrány kapcsán. Úgy vélik, az SZHP arroganciája akkora méreteket öltött és olyan abszurddá tette a pártot, hogy annak vezetői egy fikarcnyi normális politikai viselkedésre sem képesek.
– Ahelyett, hogy azt mondanák, rendben, ha már a bizottság kimondta, hogy a doktori disszertáció plágium, viselje Mali a következményeket. Igaz, hogy a doktori cím, az egyetemi végzettséghez hasonlóan nem feltétlenül szükséges egy miniszteri poszt betöltéséhez, de ha már bebizonyosodott, hogy valamit magáévá tett az ember, valaki más munkáját, tudásának gyümölcsét, akkor annak a következményeit is viselnie kell – írják a napilap kommentárjában, hozzátéve, hagyni kellene, hogy Mali önként mondjon le, amivel azt bizonyíthatná, hogy ebben az országban társadalmi és politikai szempontból is ér valamit a tudás, munka és tudomány. Ehelyett továbbra is a hatalmon lévő csoporthoz való tartozás és annak a csoportnak a véleménye számít, amely megállapítja, „jó dolgokat csinál” valaki.
– Vagyis az, hogy Mali a disszertációjának egy részét másolta, ahogyan Zorana Mihajlović – aki kiváló szakembernek számított mielőtt politikai pályára evezett volna – mondta, magánügynek számít, amit el kell különíteni a politikai ténykedésétől. Hát, nem. Mert Mali nem egy általános iskolai felmérőn puskázott – írják, kihangsúlyozva, hogy ha Mali most önként lemondana, akkor az előttünk álló választásokig úgysem választanának helyette mást arra a néhány hónapra, így gyakorlatilag maradhatna a pozíciójában.
A lap szerint ezzel a haladók azt akarják bizonyítani a polgároknak, hogy teljesen mindegy, hogy tiltakozásokat szerveznek, szövegeket írnak és ennyit beszélnek róla, nem történik semmi a miniszterrel.
– Csakhogy azzal, hogy a hatalom azt mutatja, elképesztően erős és mindenható, tudat alatt valami mást is elmond magáról, azt, hogy mennyire bizonytalan. Mennyire feszült és paranoiás, és bármely téma, még ez a „veszélytelen” lemásolt doktori, egy formális lemondás is beindíthatja a megállíthatatlan zuhanását. Egy magabiztos hatalom leváltaná Malit, ezzel mindenkinek tisztában kell lennie – írják a Danasnál.
Az eredeti kommentárt itt találják.
A nagy Kiš és Siniša Mali
A Mali-üggyel foglalkozott Dejan Ilić is a Pešćanik internetes portálon, aki Aleksandar Vučić államfő kijelentésére reagált, amelyben a pénzügyminiszer plagizált doktori disszertációjának történetébe bevonta Danilo Kiš írót is, mondván a szerbek sokakat vádoltak már plagizálással, többek között Kišt is.
– Ha az intézmények elleni támadások mindegyike így néz majd ki mint a Belgrádi Egyetem elleni, miután az egyetem Etikai Bizottság kimondta, egyhangúlag, hogy Siniša Mali munkája plágium, akkor már egyetlen ok sem maradt arra, hogy az egyetemet ne kövessék más intézmények is és kiszabaduljanak a jelenlegi hatalom nem túl acélos szorításából. Minden, amivel a hatalmon lévő koalíció bohócai – hogy ne használjam a dzsóker megnevezést – fenyegetőztek, élükön Vučić főbohóccal, olyan mint a közmondásban a füst és a köd: fojtogatnak, de nem életveszélyesek.
A bohóc például imígyen szólt: ajánlom, hogy minden doktori disszertáció digitalizáljanak, így mindegyiket el lehet olvasni, úgy ahogy Mali nemdoktoriját is. Egy jól megrendezett komédiában ilyenkor óriási kacagás törne fel, mert a komédiástól eltérően a stúdióban ülő, tájékozott nézősereg tudja, hogy a doktori munkákat már digitalizálják vagy nyomtatott formában őrzik az Egyetemi Könyvtárban, és így bárki elolvashatja azokat, aki úgy érzi, ezzel szeretné tölteni az idejét.
Amellett, hogy itt a tudatlanság már magában is röhejes, mivel csúcsautoritásként és -kompetenciaként tekint önmagára, a fenyegetést sem lehet komolyan venni: azzal fenyeget, ami már egy elfogadott, jól bevált gyakorlat része. Másképp fogalmazva, arra, amivel Vučić fenyegetőzik az általa célba vett közösség úgy tekint, mint egy adott hiteles értelmiségi viselkedésforma megkövetelt alapszabványára. A doktori disszertációk digitalizálásával fenyegetni az egyetemi munkásokat olyan, mint megfenyegetni a bírókat, hogy a jövőben a törvénnyel összhangban kell meghozniuk az ítéleteket – írja a szerző, aki az említett tévés szereplés során elhangzottból kitér a Danilo Kišt is érintő elnöki hasonlatra: szentségtörésnek nevezi Siniša Mali és Danilo Kiš összehasonlítását.
– Kiš könyvében prózát találunk, vagyis fikciót. Siniša Mali munkája tudományos kellett volna, hogy legyen, de kiderült, nem az. A prózában abban az esetben engedélyezett forrásfeltüntetés nélkül átvenni szövegrészeket más szövegekből, ha bizonyítható, hogy így egy olyan gondolati egész alakul ki, amely túlmutat az átvett részeken és azoknak eredeti egészén. Kiš két könyvet írt azért, hogy megmagyarázza, éppen ezt csinálta. Vučić valójában egy feladattal bízta meg Malit, amikor Kišhez hasonlította.
Malinak most írnia kellene egy új disszertációt, és be kellene bizonyítania, hogy mondandójában megváltoztatta azokat a részeket azzal, hogy új szövegkörnyezetbe helyezte őket. Ha ez sikerülne neki, nem csak hogy megszerezné a doktori címet, hanem egy valóban forradalmi fordulatot hozna a tudományos gondolkodásba és értekezésbe. A tudományosság történelmét két időszakra lehetne felosztani – a Mali előttire és utánira – írja Dejan Ilić.
A teljes szöveget itt olvashatják.
Ceca nősíti a fiát
A bulvársajtó nem Mali plagizálásával foglalkozott legtöbbet a napokban, inkább Svetlana Ceca Ražnatović és Željko Ražnatović Arkan közös gyerekének esküvője volt a vezető hír. Az esztrádművész és a félkatonai alakulat vezetője utódjának esküvője megmutatta, ki a 20. század igazi győztese, írja Jasmina Lukač a Danas napilapban.
– Mert nem lehet megérteni, hogyan épül fel a szerb társadalom, ha az ember nincs tisztában a szervezett bűnbanda fogalmának jelentésével. Azt sem tudja megérteni, hogyan „működik” a mai valóság, honnan az a sok színes hír és boldog rózsaszín tévéműsor. És azt sem, honnan ered az igazság, élet és jog felfogása, ugyanis minden egyes szervezett emberi közösségnek megvannak a szabályai, így a bűnözői közösségnek is.
Mi pedig továbbra is ennek a rendszernek a valóságában élünk. Minden téren. A zene terén (erre mutat rá Gojko Vlaović jegyzetíró is) látható, hogy a fiatalok a „hazai” dolgokat szeretik, ahol saját anyanyelvükön inkább beszélnek, mintsem énekelnek a klubokról, kokainról, fehérről, kartelekről, Kolumbiáról, testvérekről… és persze a szerelemről, de a gazdagoknak való szerelemről – vázolja meglátásait Lukač, aki szinte nosztalgiával beszél a 90-es évek igazságszolgáltatásról: elfogult és korrumpált volt az igazságszolgáltatás, de még úgy is igazságszolgáltatásnak lehetett nevezni.
– Ma nincs ítélet, kikövetkeztethető kimenetel, közvetlenül a bulvársajtó folytat eljárást és hoz ítéletet, ők mindent tudnak, állandóan igazságot szolgáltatnak a terméküket megvásárló, elégedetlen nép szeme láttára – írja a szerző.
Lukač úgy fogalmaz, a bűnbandák istentől sem félnek, annak ellenére, hogy állandóan rá esküsznek, de azért van egy valami, amitől tartanak.
– Ez pedig az állam. Vagyis az állami erőapparátus, amely sikeresen tud harcolni ellene, de kizárólag akkor, ha az állami hivatalnokok teljesítik a kötelességeiket. Ezért nagyon jól megfontoltan és szándékosan az egyik oldalon félelmet keltenek, a másikon pedig tudatlanságot, azt sugallva, hogy túl komplikált ez az egész, minden mögött valamilyen sötét, idegen hatalom és annak a kifürkészhetetlen szándékai állnak.
Ezért logikus, hogy amikor a legfontosabb társadalmi hír az, hogy Ceca nősíti a fiát, a legfontosabb politikai az „orosz kém” legyen. Mindenki megnézheti és megcsodálhatja, mindenki kommentálhatja a világpolitikát, a lényeg, hogy fordítsák el a fejüket – a szervezett bűnbandától. Annak ellenére, hogy ez már nem a 20., hanem a 21. század, és nem jelent problémát tájékozódni bármiről is – véli a szerző és végezetül megjegyzi: mindez akkor történik, amikor egy sorsdöntő választáson 2020-ban kiderül majd, lesz-e Szerbiának is – Montenegróhoz hasonlóan – egy örökös uralkodója.
Az eredeti írást ide kattintva érhetik el.
