Csúcsjelöltek helyett mellékszereplő az élen
A budapesti 168 óra c. hetilap a csúcsjelölti rendszer bukását kommentálja:
„A választásokat az Európai Néppárt nyerte meg, a második helyen pedig a szociáldemokraták végeztek. A tagországok vezetői azonban nem jutottak konszenzusra sem Manfred Weber néppárti, sem Frans Timmermanns szociáldemokrata csúcsjelöltet illetően. Helyettük végül is a hátsó szobákban kötött alku alapján állapodtak meg a néppárti Ursula von der Leyen, az eddigi német védelmi miniszter személyében, és ezzel látványosan mellőzték az Európai Parlament súlyát növelni hivatott csúcsjelölti szisztémát. Magát von der Leyent júliusban szűk többséggel ugyan, de megszavazta a parlament bizottsági elnöknek, de a személyi döntés egyik értelmi szerzőjeként emlegetett Macron most kapott a parlamenttől egy fricskát, eredeti biztosjelöltjének a visszautasításával.”
Csak védelmi miniszter volt
A liberális Hospodářské noviny cseh újság arról ír, hogy az Európai Parlament megerősítette az új Európai Bizottság tagjait:
„Ursula von der Leyen hátrányos helyzetben van az Európai Bizottság új elnökeként. Elődjét, Jean-Claude Junckert gyakran szelektív bürokratának nevezték, bár Luxemburg miniszterelnökeként közel két évtizedes karrierje volt. A tucatnyi csúcstalálkozón szerzett hosszú tapasztalata megkönnyítette számára a legmagasabb szintű tárgyalásokat. Utódja azonban csak védelmi miniszter volt, és ezért először saját pozícióját kell felépítenie. Nagy kérdés, hogy hogyan fog ez sikerrel járni, mert a német-francia motor nem akar lendületet venni, és Angela Merkel kancellár útban van karrierje befejezése felé.”
Határozott jogalkotási időszak
Az El Mundo spanyol újság így kommentálja az új Bizottság kihívásait:
„Az Európai Parlament nagy többségének jóváhagyásával megalakult az új Európai Bizottság, amely Ursula von der Leyen német elnök vezetésével döntő jogalkotási időszakba lépett. Az EU alapvető értékeit a nemzeti populizmus gyors előrehaladása fenyegeti, és ezért jövője forog kockán. Ez azért van így, mivel a hivatali időszaka alatt Nagy-Britannia távozik az EU-ból új szcenáriumot hozva létre, amely hatással lesz a közösség országai közötti kereskedelemre és a polgárok szabad mozgására. De azért is, mert az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború, valamint az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus világossá tette, hogy Európa elvesztette vezető szerepét a világban.”
Von der Leyennek továbbra is szüksége lesz a Zöldekre
A de Volkskrant amszterdami lap felveti a kérdést, hogy milyen támogatása van a Bizottságnak az Európai Parlamentben:
„Von der Leyen úttörővé kívánja tenni Európát az éghajlati válság elleni küzdelemben és a digitális gazdaság területén. De az Európai Bizottságban semmi sem lehet nehezebb, mint az út a cél és annak politikai megvalósítása között. Az első visszaesés már akkor volt, amikor a Zöldek nem szavazták meg von der Leyen és csapata beiktatását. Az Európai Parlament a májusi választások óta szétaprózódott. A kereszténydemokraták és a szocialisták, akik korábban fölényben voltak, már nem rendelkeznek parlamenti többséggel. Azért most a többséget eseti alapon kell megkeresni. Frans Timmermans alelnök szerint (az új Európai Bizottságról szóló szavazás) azt jelzi, hogy hol lehet ezeket a többségeket megszerezni. Azonban ez sem teljesen biztos. Az EU Bizottságának ezért néha szüksége lesz a Zöldekre. Ezért von der Leyen győzelme nem makulátlan, mert nem tudták megnyerni a Parlament a negyedik frakciójának támogatását.”
Európa – globális politikai szereplő?
A budapesti Élet és Irodalom von der Leyen első fellépéről ezt írja:
„»A világnak több Európára van szüksége, a világ több Európát akar. Úgyhogy lépnünk kell!« – ezekkel a szavakkal nyitotta meg beszédét Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság következő elnöke, amikor bemutatta jelöltjeit a nyilvánosságnak. Szavai egy új, a világ felé sokkal nyitottabb Európát hirdettek meg, amelynek célja, hogy a világ politikai színpadán felvegye a versenyt riválisaival, mindennek előtt Kínával – és a szövetségessel, az Egyesült Államokkal, amelyben Európa már nem bízik.”
Optimizmus Európának
A bécsi Der Standard újság jó fényben látja az új EU Bizottság kezdetét:
„Tehát az új elnök elégedett lehet. Úgy tűnik, hogy a tehetségeseknek szerencséjük van; ha figyelembe vesszük, hogy milyen döcögős volt a kezdés, a jelöltek kinevezési folyamatában fellépő harcok, mennyire ellentmondásos volt saját helyzete is még júliusban. A megnyitóbeszédét pedig most gyakran erős taps szakította meg. A három nyelven folyékonyan beszélő német hölgy nehezen szerezte meg kritikusai bizalmát. Megdöbbentő: az a képessége, hogy áthidalja a kontrasztokat, és sok ember kedvére járjon. És a megfelelő hangnem, amely transznacionálisan hat, például amikor az elhunyt valamikori cseh elnököt és a szabadságharcost, Václav Havelt idézte: cselekedned kell, mert valami rendben van – nem csak azért, mert sikerrel jár majd. Az embernek, nem a piacnak kell a középpontban állnia. »Merész« cselekedetre van szükség – nem csak az éghajlat védelme érdekében. Az ilyen optimizmusra sürgősen szüksége van a sérült Európának. A Bizottságnak villámgyorsan fel kell vennie a munkát, hogy februárig három rendkívül nagy programot indíthasson el, néhány más programmal együtt, és ha a britek két héten belül megerősítik Boris Johnsont jelenlegi pozíciójában, a Brexitet kell elindítania.”
A belső viták gyengítik a NATO-t
Amióta Donald Trump amerikai elnök folyamatosan a NATO ellen ágál, a többi tagállam a helyét – és az új vezetőt – keresi. Az Észak-atlanti Szerződés 70. évfordulóját ünnepelni hivatott londoni NATO-csúcs legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Trump sértődötten otthagyta a NATO-csúcsot, mert partnerei kiröhögték.
A párizsi Le Figaro a veszélyekre emlékeztet:
„Kedden a NATO euforikusan ünnepelheti 70. évfordulóját. Az 1949-es létrehozását igazoló külső fenyegetések még nem tűntek el teljesen, de a hatalmi egyensúly megváltozott kedvező irányba… A belső válsága azonban valószínűleg soha nem volt ilyen súlyos mint most. Ma a belső megosztottság fenyegeti a Szövetséget. ”
Mérgezett vita
A Berliner Morgenpost a NATO helyzetét kommentárja:
„Józan fejjel átgondolva, Macron elemzése többnyire helytálló. Csak nem megfelelő orvosi kifejezéssel mutatott rá – és nagyképű stílusával megmérgezte a vitát. A tartalom szempontjából az elnök semmiképpen nem kérdőjelezi meg a Szövetség katonai képességeit, hanem egy kényes politikai problémát nevez meg: azt, hogy az Egyesült Államok, mint a Szövetség vezető nemzete, nem hajlandó koordinálni a szövetségeseivel központi kérdésekben, ehelyett kétségeket vet fel a Szövetség iránti lojalitásába. A szövetségesek felháborodottan állnak az USA oldalára és a franciákat ostorozzák. De maga Macron is a harag célpontja, mivel ő vezető szerepet akar játszani Európában, amelyet azonban Berlinben és más fővárosban nem fogadhatnak el és nem is akarnak elfogadni.”
Macron sürgeti a kínált lehetőségek elfogadását
A Hesissche Niedersächsische Allgemeine erről a témáról a következőket írja:
„Macron egyébként megpróbálja azt sürgetni, amit amúgy is szükséges: Európának olyan erőteljesen kell védőpozicióba helyezkednie, hogy az Egyesült Államok elveszítsék azt a benyomást, hogy szükség esetén mindig nekik kell kikaparnia a gesztenyét a tűzből. Az európai emancipáció lépés lenne a szövetség feladatainak igazságosabb elosztása felé. Ha Európa nagyobb felelősséget vállalna, az nem az érdekek szétválasztása lenne, hanem új transzatlanti bizalmat hozna létre – Trump után is folytatódik az élet. Másrészt az európaiaknak kell egymást arról biztosítaniuk, hogy képesek hatékonyan leküzdeni a küszöbön álló regionális konfliktusokat – még az óceán túloldaláról jövő segítség nélkül is.”
A sokk mélyen fekszik – Kelet-Európa veszélyesnek tartja Macron állítását a NATO „agyhaláláról”
írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Lengyelországban Macron észrevételeit szigorúan kritizálták az összes politikai tábor politikusai. Beszéltek a „francia egoizmusról és a nacionalizmusról”; és szerintük a francia elnök állításával veszélyezteti Európa egységét. A sokkhatás annyira mély volt, hogy még az önkritika is hangos lett: Varsó különleges kapcsolatokról Washingtonnal és a lengyel hadsereg szerény harci erejéről. Jacek Czaputowicz külügyminiszter, a lengyel kormány barátságos diplomáciai arca óvatosabb, mint Pabriksé [volt litván hadügyminiszter]. A Berlin melletti Schloss Genshagen-i ünnepségen a múlt héten egy vitaindító beszédében azt mondta, hogy üdvözli a NATO céljainak megfontolását. De »függetlenül a vita eredményétől, a NATO alkalmazkodását az új fenyegetésekhez továbbra is folytatni kell«. A volt polgári jogi aktivista megemlítette a régió Észtország és Bulgária erőfeszítéseit, amelyeknek »hangja« Lengyelország, valamint a tavasszal tartandó kelet-európai NATO-manővert. »Tehát: határozottan nem értünk egyet azzal, hogy a NATO válságban van«.”
Németországban változás közeledik
A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag arról ír, hogy mit jelent az SPD német szociáldemokrata párt vezetőségének a tagság döntése az új pártvezetőkről:
„Az ajtó kinyílt a németországi politikai változásokra. A baloldali duett Norbert Walter-Borjans és Saskia Esken, mint az SPD új társelnökei egyértelmű választási ajánlásával véget ér a nagykoalíció ideje. Mindketten kifejezett kritikusai a kormányzati szövetségnek, amely mind belső, mind külső szempontból bénítja Németországot. (…) Még akkor is, ha a kijelölt vezetői duó a választás után igen óvatosan nyilatkozott: Politikai szempontból most nyomás keletkezik a párt parlamenti csoportjára és a saját minisztereire azért, hogy a kormány erőteljes célokat tűzzen ki a gazdaság- és szociálpolitika területén, amit Merkel kancellár és a CDU vezetője, Kramp-Karrenbauer nem fognak elfogadni. Walter-Borjans és Esken keresik azt a pontot, amely kettétörné a koalíciót. Másodlagos kérdés ebben, hogy sikerül-e ezzel az SPD-t újból talpra állítani. A német politika már régóta egy másik irányba halad. Ezt az irányt Fekete-zöldnek hívják. Az idei felmérések és a választási eredmények által tanúsított társadalmi változás támogatja ezt az irányt.”
Még a Die Linkétől is balra…
A Hamburger Abendblatt szintén kommentálja az SPD elnökségének tagsági határozatát:
„A párton belüli áramlatok, amelyek azt akarják, hogy a szociáldemokrácia a baloldalon maradjon és zöldebb legyen, mint a zöldek, először kerültek többségbe. Walter-Borjans és Esken legnagyobb támogatói a fiatal szocialisták voltak. Az agilis Kevin Kühnert stratégiája működhet a Jusok [fiatal szocialisták] számára, az SPD számára pedig ez bukás lenne. A nagyvállalatok államosítása vagy a bevándorláshoz való emberi jogok megvalósítása a Jusok álmai, de ezek most valóban iránymutatok minden szociáldemokratának? Ha igen, akkor a párt nemcsak sok elvtársat veszítene el, hanem még több szavazót is. Peter Tschentscher [hamburgi] polgármester válhat ezáltal az új hamburgi SPD első áldozatává.”
Pozitív visszhangja van Seehofer európai menekültügyi törvényre vonatkozó tervének – de Lengyelország és Magyarország szkeptikus
A Frankfurter Allgemeine Zeitung erről ezt írja:
„A miniszter azt javasolta, hogy egyelőre a menedékjogi kérelmeket az EU külső határain vizsgálják meg. Ha a menedékkérőknek elegendő kilátásuk van védelemre, és nem veszélyeztetik a közbiztonságot, akkor egy másik EU-államot jelölnek ki nekik. Lengyelország és Magyarország világossá tette a találkozón, hogy a jövőben sem akarnak bevándorlókat befogadni. Maga Seehofer azt mondta: »Nem elfogadható, hogy az európai országok egyészt Európától támogatást kérjenek, másrészről pedig megtagadják a szolidaritást a menekültek befogadásával kapcsolatban.« A miniszter gyors megoldásra buzdított: döntő fontosságú, hogy most találjunk megfelelő megoldást, mert különben a migrációs nyomás minden irányból jöhet. »Ha ezt a problémát nem oldjuk meg megfelelően, az emberek útnak indulnak.« A miniszter utalt arra, hogy azok, akik hajlandók ebbe az irányba menni, már lépjenek is: »Ha ehhez a megoldáshoz nagyszámú tagállam jelentkezik, akkor induljunk ezzel a nagy számmal és ne várjuk a végtelenségig, amíg mind a 27 közös nevezőre jut.«”
Trump sértődötten otthagyta a NATO-csúcsot, mert partnerei kiröhögték (Fotó: The Levant)
