Az Egyesült Államok történetében harmadik elnökként alkotmányos vád alá helyezett Donald Trump a védelemhez szükséges ellenérvek híján inkább bírálóit sározza és szidalmazza. Önmagát pedig – szó szerint – az egekig magasztal(tat)ja. Még a karácsony sem tudta megihletni ezt az ocsmány szájú, minden nem-talpnyalót csak alázni és gyalázni képes, botcsinálta politikust.

Nem meglepő hát, hogy aki három éve boszorkányüldözésről beszél, az most arra panaszkodik, hogy még a salemi perek áldozatai is jobban jártak, mint ő. Arra is emlékszünk, hogy pár hónappal ezelőtt Trump az ég felé fordulva egyenesen „A Válaszottnak” nevezte magát. Egyik kongresszusi csatlósa pedig jegyzőkönyvbe mondta, hogy „még Poncius Pilátus is nagyobb jogokat biztosított Jézusnak az áltárgyaláson, mint a demokraták ennek az elnöknek.”

Persze az kiabál, akinek a háza ég. Ebben az esetben alacsony szintű hazugságokat: 1692 februárja és 1693 áprilisa között Boston környékén 19 embert felakasztottak, egyet halálra tapostak, öten pedig a börtönben haltak meg. Jézust pedig – mint azt talán még a templomban sosem látott, álkeresztény elnök is tudja – keresztre feszítették.

Ezzel szemben Donald J. Trump ellen alkotmányos eljárás folyik, amit ő és saját pártja minden lehetséges módon akadályozni próbál, noha a másik tábor saját volt elnökét is elvszerűen meghurcolta 1998-99-ben. No persze, Bill Clinton egy beosztottjával enyelgett, Trump pedig „csak” személyes politikai hasznot próbált húzni a haverja, Vlagyimir Putyin által megszállt és részben annektált ország nyomorából.

Konzervatív körökben is akadnak azonban olyan hangok, amelyek megelégelték a kritikátlan csatlósi behódolást. A Christianity Today (Kereszténység Ma) c. evangelikális (keresztény fundamentalista) csúcsmagazin – amely általában ódzkodik a politikától – szerkesztőségi kommentárban mondta ki, hogy Trumpot le kell váltani, mert „borzalmasan erkölcstelen”:

„Az, hogy Trump urat a Szenátus, vagy a jövő évi szavazás mozdítsa-e el hivatalából, bölcs mérlegelés tárgya. De az, hogy el kell mozdítani, hitünk szerint nem párthűség kérdése, hanem a Tízparancsolat Teremtőjéhez való hűségünké.”

Nehéz lenne ennél keményebben elutasítani azt, amit a Déli Baptista és más fundamentalista protestáns egyházak híveinek és lelkészeinek döntő többsége történetük legnagyobb megalkuvása árán is dicstelenül támogat.

Pál apostol megtérése (Luca Giordano, 1690)

Pál apostol megtérése (Luca Giordano, 1690)

A vezető amerikai konzervatív napilap, a Wall Street Journal ugyan nem pártolja a leváltást, de karácsonyi vezércikke annál titokzatosabbra sikeredett. Trump nevét meg sem említve, a damaszkuszi úton történt pálfordulásról mesél. Az isten kegyelméből Pállá lett Saul attól rettegett, hogy újra sötétség boríthatja el a Földet, és a csak hasukra meg jólétükre figyelő emberek újra hamis prófétákban kezdenek majd hinni. Vajon ki juthat erről eszünkbe 2019 karácsonyán?

„Nos hát, most emberekben bízom, vagy Istenben? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még embereknek akarnék tetszeni, nem lennék Krisztus szolgája! Tudjátok meg, testvéreim, hogy az az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi eredetű, nem is emberek adták át vagy tanították nekem, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által kaptam.” (Pál apostol levele a galáciaiakhoz)

Az elnök annyira begerjedt a leváltását sürgető keresztény vezércikk nyomán, hogy szélsőbalosnak nevezte a fundamentalista lapot. A bélyeget lemosandó, evangelikális lelkészek egész sorát rendelte karácsony előtt a Fehér Házba, hogy megáldják a „választott” ember fiát.

Ő maga pedig karácsonykor elment – no nem az éjféli misére, hanem – golfozni.


Evangelikális lelkipásztorok Trumpért imádkoznak az Ovális Irodában 2019 karácsonyán (Fotó: Joyce Boghosian, Fehér Ház)