László Paulina neve ismerősen csenghet olvasóinknak, hiszen nemrég a Szabad Magyar Szó honlapján is elolvashatták a december 12-ei Családi Körben megjelent páros interjút, amelynek alanyai testvére, László Bálint és ő voltak. A beszélgetésből kiderült az is, hogy Paulina egy nagyon különleges hobbinak él, legalábbis Vajdaságban ez minden bizonnyal annak számít. A szabadkai Egészségügyi Középiskolában angoltanára szabadidejében történő sütés mellett ugyanis sütiblogot vezet. A jelenleg főállású édesanya magánórákat is ad, alkalmanként fordít, ám legszívesebben mégis a SweetSpot nevű gasztroblogját frissítgeti.

„A szüleink hagyták, hogy a ballépéseink ellenére megvalósítsuk önmagunkat”

Négy évvel ezelőtt azon kapta magát, nagyon sok időt tölt azzal, hogy külföldi magazinokban receptek után kutat, különböző angol, amerikai, skandináv sütiblogokat követ, és hogy egyre többet kísérletezik a konyhában a különféle finomságok elkészítésével. Ennek eredményeként merült fel a saját sütiblog ötlete.

Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned az, hogy a sütés lesz a hobbid, amit ma már egészen széleskörűen űzöl?

– A SweetSpot nevet viselő blog elindítása egy hirtelen ötlet volt, amit főként az motivált, hogy elfelejtettem a kikísérletezett, pontos lépésekből álló receptjeimet. Egyszer-egyszer ugyan megcsináltam őket, de mivel nem jegyeztem le, nem maradt nyoma, ezért sokszor nem tudtam elkészíteni őket újra. Gyakorlatilag ennek kerestem elsősorban felületet. És ez az, ami a SweetSpot alapját képezi, amelynek a technikai megvalósításában nagyrészt az öcsém segített. De nagy örömömre a szűk baráti társaságomban is akadtak olyanok, akik rajta kívül a segítségemre voltak. Így, nekik köszönhetően vált egy csapásra a sütiblogom a kulináris kalandozásaim térképévé.

Mekkora az érdeklődés a gasztrobloggerek és az általuk gyártott tartalmak iránt a Vajdaságban?

– Őszinte leszek és elárulom, hogy több, kevesebb kivétellel vajmi keveset tudok a vajdasági gasztrobloggerekről, különösen a hobbi cukrászokról és a süti bloggerekről. Annyi viszont bizonyos, hogy manapság, nemzetközi szinten is egyre több trend halad egymással párhuzamosan az édességek és sütemények terén. Amit én képviselek, az az újhullámos cukrászat, ami modern, de egyben házias köntösbe csomagolja az igényes, és minőségi alapanyagokból készített édességeket. Ez a természetes, de csodaszép külső mellett, az ízek harmóniájára, a finomhangolásra és az alapanyagra helyezi a hangsúlyt. Szerintem, az igazán sikeres bloggerek titka abban rejlik, hogy hozzá tudják tenni a saját személyiségüket az adott receptekhez, azok elkészítéséhez és a belőlük létrejövő, közösségi bejegyzésekhez. Mert, hiszen így válik mindez egyedivé és egyben értékessé. Ebben a műfajban az esztétikum legalább annyira megkapó, mint egy jó recept, így a gasztroblogok világában a szemet gyönyörködtető, tekintetet lebilincselő ételfotók végtelenül fontos szerepet játszanak.

Vajdaságban mindez még igencsak gyerekcipőben jár…

– Igen, viszont biztató, hogy ráléptünk, sőt, el is indultunk egynéhányan azon a bizonyos úton, de tényként kell, hogy kezeljük azt, hogy igen nagy szükség lenne idehaza egy olyan szemléletváltásra, amelyben a fogyasztói társadalom, ezen belül az édességkedvelők immár elsődleges szempontként azt vegyék figyelembe, hogy miből készül az általuk megvásárolt termék. Itt az ideje, hogy megtanuljuk, el kell távolodni a mesterséges aromákat, színezékeket, és margarinhegyeket felhasználó cukrásztermékektől. Vagyis, el kell tudni hagyni a jól berögzült megszokásokat és frissíteni kell a kínálatot. Ezek az édességek a tévhitekkel ellentétben ugyanolyan megfizethetők, mint az egészségtelen alapanyagokból készült termékek.

Mit jelent számodra a sütés?

– A sütés és az ehhez szorosan kapcsolódó blogírás és fotózás számomra egyfajta kifejezésmód, kreativitás és önmegvalósítás. Teljesen kikapcsol a konyhai alkotás folyamata. Figyelembe véve, hogy mennyi időt, pénzt és energiát vagyok hajlandó rászánni anélkül, hogy mindeközben tehernek érezném, elmondhatom, hogy a hobbiból az elmúlt évek alatt kétségkívül egy új hivatás született. Vonzanak az ebben rejlő kihívások. Legyen szó a bloggerkedésről, a sütésről vagy úgy egyáltalán a cukrászkodásról.

Milyen ehhez kapcsolódó, jövőbeni céljaid vannak?

– Céljaim között szerepel egy saját márkanév létrehozása, illetve egy cukrászműhely kialakítása. Nem titok, hogy nemrégiben az öcsémmel sikeresen pályáztunk egy szerbiai vállalkozásindításra irányuló támogatásra, ám a körülményeink és a lehetőségeink még nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy elindítsuk ezt a rég megálmodott cukrászműhelyt. Túl nagy volt az anyagi és az erkölcsi kockázat. Ebből adódóan a megvalósítás elnapolásra került. Hiszek abban, hogy mindez nem véletlenül történt így, hanem meg kell várnom, míg eljön a megfelelő pillanat. Hiszem, hogy rendelt ideje van annak, hogy a cukormáztól a profitig jussak, és hogy idővel egy sikeres sütibizniszer leszek, ebben pedig minden bizonnyal nemcsak az öcsém, de a szüleim és a párom is támogat majd.

Fotók: Ács Sándor Photography