A megígért két-két és fél hónap helyet két nappal kevesebb mint négy hónappal a munkálatok kezdetétől, 2020. január 8-án felavatták a Közösségi Térnek elnevezett valamit Magyarkanizsán. Fél tízkor kezdtek gyülekezni a polgárok, majd a tartományi kormányfő Magyarkanizsa község polgármesterének és alpolgármesterének kíséretében felavatta az új létesítményt.

Még mielőtt bemutatnám az átadott létesítményt, illik megnézni, milyen is volt ez a terület szeptember 10. előtt.

A két épületből álló komplexum a jugoszláv szocrealizmus jegyeit viselte (és viseli) magán, amit fellelhetünk szinte mindegyik II. világháborús emlékművön a volt Jugoszláviában (pl. Brezovica, Horvátország). A stílusjegyeket részben eltakarta az ide ültetett kb. ötven fa, számtalan bokor és cserje. Az egyszerű magyarkanizsaiaknak és a település jó ismerőseinek ezért hat elrettentően  az épületek napvilágra hozott – szerintem stílus(talanság)a. Egy kicsit értek a művészetekhez, így azt merem állítani, a minimal art (primary structures) irányzatú létesítmény nemcsak elüt a szocreáltól, hanem a kiegyezést követő időszakban Magyarkanizsán a barokk és a szecesszió jegyeit magán viselő épületektől is. Mégis a legnagyobb baj abból ered, hogy a növények kavalkádját tizenkettő facsemetével és száz négyzetméternyi füves területtel szerették volna kiváltani. De nézzük a képeket:

A közösségi tér

A létesítmény játszótere

Lejárat a Népkertbe

A Népkert a lejárat végén

Fényképek: Puskás Károly