Ritka csendes, ceremoniális pillanatoknak lehetett szemtanúja a világ az amerikai Szenátusban csütörtökön. Kilencvenkilenc szenátor tett esküt (egy tag nem volt jelen, ő majd csak kedden tesz esküt), hogy pártatlanul fog ítélkezni Donald Trump felelősségre vonási tárgyalásán. A megilletődöttség kirajzolódott szinte mindegyikük arcán, ami már csak azért is feltűnt, mert a republikánus szenátorok nagy része – köztük Mitch McConnell, a testület munkaelnöke – jóelőre bejelentette, hogy mindenáron védelmezni fogja a megvádolt elnököt.
Hogy tehet valaki pártatlansági esküt, ha eleve kijelenti, hogy nem pártatlan?!
Hát úgy, hogy az amerikai alktományban megfogalmazott felelősségre vonási eljárás (angolul impeachment – a szó értelmezéséről és fordításáról ld. külön jegyzetünket) egyszerre jogi és politikai cselekmény is. És mint ilyen bonyolult aktus, nem vonatkoznak rá a szokásos hétköznapi definíciók. Az Egyesült Államok negyed évezredes történetében mindössze harmadszor fordul elő, hogy az államfő ellen alkotmányos felelősségrevonás induljon, és annak részleteit az alkotmány is csak nagy vonalakban rendezi.
Donald Trump elnök ellen – mint ismeretes – a Képviselőház 2019. december 18-án emelt vádat két pontban, hivatalával való önérdekű visszaélés, illetve a Kongresszus munkájának hátráltatása miatt. A Képviselőház 2020. január 15-én továbbította a Szenátusnak a vádpontokat, annak alapján kezdődött el tegnap a szenátusi eljárás. A száztagú testületet ebben a folyamatban a Legfelső Bíróság főbírája irányítja, akinek szintén különesküt kellett tennie. (A főbíró bevonására azért van szükség, hogy elkerülhessék az esetleges 50:50-es döntésképtelenséget. A közönséges törvényhozási eljárásban az alelnök mint szenátusi elnök szavazata dönt, csakhogy leváltás esetén ő nem lehet elfogulatlan, hiszen az elnök elmozdításával automatikusan államfővé lépne elő.)
Az eskütétel után a vádpontokat olvasta fel Adam Schiff kaliforniai demokrata képviselő, akit – hat társával együtt – a Képviselőház nevezett ki impeachment menedzsernek. Az alkotmány szerint ők képviselik ügyészekként a vádat a szenátusi tárgyaláson. A szenátorokat ebben az eljárásban esküdteknek is nevezik, noha részvételük aktívabb lehet, mint a hagyományos esküdtszékek esetében. A végső ítéleten kívül ők döntenek az eljárási szabályokról, a tanúk meghallgatásáról, sőt kérdéseket is tehetnek fel nekik (a főbíró közvetítésével). Legfontosabb feladatuk azonban mégiscsak a zárt ajtók mögötti vita – noha maga az eljárás és a végső szavazás nyilvános.
A tárgyalás érdemi része jövő kedden kezdődik, mert hétfő szövetségi ünnep, a Nobel-békedíjas emberjogi harcos, Martin Luther King születésnapja (ami ugyan január 15-re esik, de mindig a hónap harmadik hétfőjén ünneplik). A Szenátus-mint-leváltási-bíróság első napjának utolsó cselekedete az volt, hogy idézést küldött az elnöknek.
Trump, a jelentések szerint, egyszerre dühösen, vérig sértetten, de ugyanakkor harci szellemet mutatva fogadta a vádemelést. Azon fortyog, hogy hogyan lehetséges leváltást kezdeményezni „az amerikai történelem legsikeresebb elnöke” ellen, méghozzá „egy tökéletes telefonbeszélgetés” miatt. Közvetlen környezetéből azonban újabbnál újabb terhelő bizonyítékok szivárognak ki. Legutóbb éppen a vádpontok átutalásának napján, amikor egy orosz-ukrán származású „fixere” alaposan kitálalt arról, hogyan próbáltak nyomást gyakorolni Ukrajnára Joe Biden volt alelnök és demokrata elnökjelölt politikai bemocskolása végett.
Andrew Johnson (elnöksége: 1865–1869) és Bill Clinton (1993–2001) után tehát Donald Trump is az amerikai elnökök szégyenpadjára került, és a várható felmentésétől függetlenül örökre ott is marad. Két előző „sorstársát” szintén felmentette a Szenátus. Johnson esetében súlyos politikai nézeteltérések ellenére (a polgárháború utáni rendeződést a vesztes déliek javára fordítva szabotálta) menekült meg. Clintont viszont „csak” féktelen ösztönei sodorták erkölcsi magánbűnbe, amiről (egyetlen) hamis kijelentést tett a vádesküdtszék előtt, ezért hurcolták meg. Trump az első, akit a nemzeti érdekkel szembeni, súlyos hivatali visszaélésen kaptak rajta – és esze ágában sem volt tanúvallomást tenni, sőt a legfontosabb tanúknak is megtiltotta a megjelenést. Ráadásul ő nyíltan hazudozik és cselekszik az alkotmányos rendszer és a legnemesebb amerikai hagyományok aláásásán.
Talán ezért is nehéz sokak számára megérteni, mekkora veszélyt képvisel az Egyesült Államok tekintélyére – és az egész világra – nézve.
A Szenátus tagjai felesküdnek a pártatlan igazságtételre Donald Trump ügyében. Washington, 2020. január 16. (Fotó: AP)
