Christy Hargrove amerikai vadőr javaslata alapján január 21-én ünnepeljük a mókusokat. Ez nem hivatalos világnap, bár hamarosan az is lehet, mert olyan sok szervezet csatlakozott már hozzá több országból, hogy valódi világnappá vált.
Valamilyen fajta mókus szinte mindenhol él, így nem nehéz ismerni és szeretni ezeket a bozontos farkú rágcsálókat. Természetük igen eltérő, Amerikában például kimondottan könnyű összehaverkodni velük, míg európai rokonaik félénkebbek és bizalmatlanabbak.
Alapvetően növényevők, de nem szabad bedőlni aranyos kis külsejüknek és azt hinni, hogy ártalmatlanok. Ha rábukkannak egy védtelen madárfészekre, teljes lelki nyugalommal elrágcsálják a tojásokat, sőt a fiókákat is.
Farkuk nem dísznek van, többek közt közlekedési segédeszközként szolgál, ugrándozás, röpködés közben egyensúlyoznak vele és irányítanak. Esős időben a fejükre, hátukra hajtják és ilyenkor esernyőként használják. Kommunikációs célra is bevetik és van egy bizonyos fajta, amelyiknél életvédelmi szereppel bír.

A kaliforniai önmelegítő mókus (Fotó: Wikipedia)

A kaliforniai önmelegítő mókus (Fotó: Wikipedia)


Kaliforniában él egy olyan földimókus, amely „működésével” bizonyítja, milyen fantasztikus is az állatvilág. Kaliforniában sajnos a csörgőkígyó is előfordul, a kismókusok pedig gyakran szolgálnak gyorskajaként számukra. A felnőtt mókusok kifejlesztenek maguknak antiszérumot, túl tudják élni a kígyómarást, de a picik még nem rendelkeznek ezzel. A felnőttek úgy védik a kicsiket, hogy amikor kígyó közeledik feléjük, megállnak és elkezdik megemelni saját testhőmérsékletüket, majd farkukat feltartják és a lehető legjobban lobogtatják. Mivel a csörgőkígyó hőlátással lát, egy valóságosnál sokkal nagyobb állatot gondol maga előtt és sokszor inkább eláll támadási szándékától. És ez még nem minden. A mókus arra is képes, hogy megkülönböztesse a kígyókat. Csak akkor veti be ezt a trükköt, amikor „hőlátós” kígyóval találkozik, a többinél pontosan tudja hogy értelmetlen a színjáték.
A mókusok kiváló „kertészek”, nem csak fáradhatatlanul kapirgálnak és áskálódnak, de a zsákmányként megszerzett, télire elraktározott magvakkal növényszaporítási tevékenységet is folytatnak. A cuki kis prémesek sosem fogják elnyerni az állatvilág IQ-bajnokai címet, hiába tanulnak gyorsan, gyorsan is felejtenek. A szorgos munkával elásott magokat egész egyszerűen elfelejtik, mire szükségük lenne rá, így azokból sokszor új növények fejlődnek, a mókus meg lelkiismeretlenül felzabálja a madáretetőkbe kihelyezett téli eleséget.
Amikor Christy Hargrove kereste a megfelelő napot a mókusok elismerésére, azért is választott ilyen január végi időpontot, mert ilyenkor már alig van számukra elegendő rágcsálnivaló és ha ki tudunk tenni nekik egy-egy szem diót, mogyorót, almaszeletet, annak igencsak megörülnek.


Keleti szürke mókus télen (Fotó: Szappanos Veronika, SZMSZ)