„A szakma nem igazán akar velem szóba állni, még ma sem, amikor már túl vagyok több mint százezer eladott példányon. Hát képzeld el, mi volt, amikor még »nobody« voltam! Amikor meghallották, hogy börtönben ül a szerző, minden szakmai kapu bezárult előttem. Mint maximalista, elhiheted, hogy a maximumot hoztam ki minden könyvemből. Ma már kicsit más a helyzet, kiadók keresnek meg, hogy írjak nekik, szerződjünk le pár könyvre, lektorok segítenének szívesen, de a könyvek nem ma íródtak. Ettől függetlenül, lehet, hogy szakmai szemmel nagyon »kritikusan« néznek ki a könyveim, de az olvasókat, úgy látszik, ez egyáltalán nem zavarja” – mondta el a magyarországi Litera.hu című irodalmi portálon megjelent interjúban a Robert Yugovich néven ismert vajdasági magyar alkotó, akinek íróiságát, írói mivoltát, mint mondta is, még mindig nagyon sokan megkérdőjelezik, elsősorban szakmai, irodalmi körökben, és még csak nagyon kevesen vannak, akik esetleg hajlandóak komolyan is venni.
A Robert Yugovich természetesen egy szerzői álnév – ezt soha nem is titkolta senki –, amit az alkotónak azért kellett magára vennie, mert amikor az első könyvei megjelentek, akkoriban épp egy tanúvédelmi programban vett részt, ezért nem engedték meg neki, hogy a saját neve alatt publikálja a műveit. A származását jelölő becenevét, amely alatt végül a kötetei megjelentek – úgy tudni – különböző underground csoportokban viselte korábban. Azzal nem ért egyet, hogy valaha is ő lett volna a vajdasági magyar Keresztapa, tény azonban, hogy a szervezett bűnözés aktív tagja volt, bíróság elé került, elítélték, majd kilenc évet töltött fegyházban.
A Litera.hu irodalmi portálnak adott interjúban a topolyai származású Robert Yugovich beszélt arról is, hogy nagyon sok támadás érte, mióta feltűnt a neve az irodalmi életben: „…a szakma »persona non grata«-ja vagyok. Sokan támadnak, és sokan próbálják elvitatni azt az érdemet, hogy a mai átlagíróknál lényegesen több olvasóm van, és ezzel nem csupán engem minősítenek, hanem az olvasóimat is. Egy-egy bírálat sokszor az olvasókat jobban bántja, mint engem. Azt az érzést keltik bennük, hogy amit olvasnak, az rossz, minősíthetetlen, megalázó. Amikor az eladott példányszámokkal »dicsekszem«, valójában ezeket a cikkeket cáfolom, valamint az olvasóimat védem, hiszen ennyien nem lehetnek rossz ízléssel megáldva. Érdekes módon arról a kritikusok soha nem beszélnek, hogy akik Robert Yugovichot olvasnak, mit olvasnak még. Félnek, hogy olyan írók könyvei is felbukkannának, akikről nem volna ildomos, legalábbis szakmailag, rosszat írni. A periférián mindig nehezebb az embernek megvédenie magát, mint a centrumban. Sokszor olyan eszközökhöz kell nyúlnia, amelyekhez, ha nem rekesztenék ki, soha nem folyamodna. Aki ismer, tudja rólam, hogy nem vagyok hivalkodó. De ez nem jelenti azt, hogy nincs mire büszkének lennem!” – fogalmazott a beszélgetésben a szerző.
A cikkből kiderül, hogy Robert Yugovuich nagyjából három éve tűnt fel irodalmunkban: úgy szólt bele (főleg, de nem kizárólagosan…) teljesen váratlanul a vajdasági magyar irodalmi és kulturális közéletbe, hogy volt már négy-öt-hat könyve – regények, novellák, naplószerű feljegyzések, esszék, tárcák.
„Már az is csoda, hogy egyáltalán ott lehetek azok között, akiket úgy tartanak számon, mint írókat! Nem tudom, meddig leszek köztük, de az biztos, hogy csak azért nem fogok más és másképpen írni, hogy ki ne hulljak közülük. Számomra nem fontos a hírnév, ezért nem is vállalok sok tévés felkérést különféle bulvárműsorokban. Holott biztos jól jönne az ismertségem kiterjesztéséhez, de nem szoktam, úgymond, szembe köpni magamat. Az idő majd eldönti, hogy maradandó-e, amit alkottam, vagy csak adott egy kicsike ízelítőt abból, milyen ismertnek lenni” – fogalamzott a Litera.hu-nak adott interjúban Robert Yugovich.
A szerző nemrég a saját bárjában, a topolyai Jailben, Narkománia címmel vitaműsort szervezett. A függőségről és a drogokról szóló beszélgetés egy tervezett rendezvénysorozat első eseménye volt.
Robert Yugovich a beszélgetésben kitért arra is, hogyan viszonyul a negatív visszajelzésekhez: „Nagyképűen hangzana, ha azt mondanám, nem érdekel túlságosan a szakma véleménye, de tényleg majdnem így van. Soha nem érdekeltek a díjak. Számomra sokkal többet jelent az, hogy kilenc év után megjelent az első könyvem, a Narkománia reprintje: még mindig évente körülbelül ezer példány fogy belőle, ahogyan a többi öt megjelent kötetemből is. Felénk a szakma különben is eléggé magának való, és sokan valami kiemelkedő titulusnak tekintik, hogy írók. Rosszul érinti őket, hogy jött egy »tanulatlan«, börtönviselt alak, és több könyvet ad el, mint a szakmailag is elismert írók többsége együttvéve. Megértem őket teljesen” – mondta az interjúban a szerző.
Az interjú teljes terjedelmében elérhető a Litera.hu oldalain:
„Vékony léc” a határ? – Beszélgetés Robert Yugovichcsal | Litera – az irodalmi portál
Interjú-2020. január 23. Három éve tűnt fel. Úgy szólt bele (főleg, de nem kizárólagosan) a vajdasági magyar irodalmi és kulturális közéletbe, hogy volt már négy-öt-hat könyve: regények, novellák, naplószerű feljegyzések, esszék, tárcák. Írói nevén: Robert Yugovich. könyveit börtönben írta, egy időszakban tanúvédelmi programban szerepelt, nem engedték meg, hogy művei az eredeti neve alatt lássanak napvilágot.
