Ébernek kell lenni, de nem kell félni
A londoni The Guardian a kínai koronavírus járványról ezt írja:
„Lehetséges, hogy ez egy új járvány, amely elárasztja a világot, és milliókat öl meg ugyanúgy mint a spanyol nátha valamikor? Az új koronavírus, amely a kínai Vuhán régióban jelent meg először a múlt hónapban, most úgy tűnik, hogy eléri azt a pontot, ahol a közömbösség aggodalommá vagy akár félelemmé is válhat. […] Túl kevés információ létezik még a vírus egyértelmű következményeiről, és a veszélyeket ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az egész fiatalok, idősek és egészségügyi problémákkal küzdő emberek már megfizették ennek az árat. Aggodalomra ad okot, hogy a vírus az eddiginél még rosszabb fordulatot is tehet. De eddig nem sikerült bizonyítani, hogy olyan könnyen fertőző, mint a SARS, és azt sem, hogy a halálozási aránya is olyan magas lehet, mint MERS-vírusé. Ezenkívül az egészségügyi szakértők szerint Kínában és Délkelet-Ázsiában […] most egy sokkal erősebb felügyeleti és jelentési folyamat létezik.”
A vírus kitörése globális kihívás
A londoni The Observer az új koronavírus kitöréséről ír:
„Még mindig viszonylag szerencsések vagyunk, hogy ez a vírus nem olyan halálos, mint a SARS vagy az Ebola. Ennek ellenére valóban fennáll a veszély, hogy valami hasonló megismétlődik. […] A zoonózis vírusok elterjedésétől az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia növekvő fenyegetésen át az éghajlati válságig – ezek az óriási egzisztenciális kihívások valóban globális jellegűek. A nemzeti szuverenitás elavult elképzelése tehát csupán egy bohózat, az, hogy minden rendben van, amíg legalább a világ egy kis részét tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani. Az ilyen globális kihívások próbára teszik a transznacionális intézmények, mint például a WHO [World Health Organization – Egészségügyi Világszervezet], az EU és a Kereskedelmi Világszervezet azon képességéit, hogy elősegítsék a globális koordinációt. Ez súlyos figyelmeztetés azok számára is, akik legszívesebben a fejüket dugnák be az izolációs folyamat homokjába.”
Kína megbénult
A római La Repubblica arról a reakciókról ír, amit a koronavírus váltott ki:
„A Kínai Népköztársaság – Amerikát kihívó új világhatalom – kész magát teljesen leállítani, hogy ezáltal megállítsa a vírus terjeszkedését. […] A fertőzöttek száma tovább fog növekedni, ami kiszámítható és már előrejelzett. A félelem napról napra növekszik. Sokan úgy vélik, hogy Kína túl későn reagált. De most az üzenet egyértelmű: Hszi Csin-ping kész arra, hogy megbénítsa a szuperhatalmat, hogy ezáltal megállítsa a vírus további terjedését. Nem számít, hogy ez mennyibe kerül.”
Nyitottság – zárkózottság
A milánói Corriere della Sera arról ír, hogy a kínai vezetés hogyan kezeli a vírust:
„A nemzetközi közösség átláthatóságra szólította fel Pekinget. És a külvilággal való kommunikációban újdonság lépett fel: a kínai kutatók azonnal közzétették a vírus genomját, amelyet viszonylag gyorsan azonosítottak, és világszerte elérhetővé tették a tudomány számára. […] De a kínai lakosság tájékoztatásáról megmaradt a szokásos vonakodás. […] Van egy elmélet, amely már hónapok óta kering: a hatalmas közszolgálat sok tisztviselője attól fél, hogy hibát követhet el és ezáltal büntetés fenyegeti. Megbénultak, és csak akkor cselekednek, ha a hatalom központjától érkezik parancs erre, és ezért késleltetik a vészhelyzetekre való fehívást.”
Kína tanult a SARS kitöréséből
A londoni The Independent erről ezt írja:
„Kezdetben a kínai hatóságok, amelyek könyörtelenül ellenőrizhetik az ország 1,4 milliárd lakóságának internet-hozzáférését, bagatellizálták a koronavírus kitörést. Szerencsére, miután Hszi Csin-ping kínai elnök hangsúlyozta, hogy az »emberek életének és egészségének« kell elsőbbséget élveznie, a hatóságok sokkal átláthatóbbá tették a betegség terjedésének kezelését, ellentétben azzal, hogy miként kezelték a SARS-katasztrófát akkoriban. Elfogadott tény, hogy a jó egészségügyi ellátáshoz a nyilvánosság megfelelő tájékoztatására is szükség van. Kína vezetése kétségtelenül azt reméli, hogy a gyors fellépés biztosítja, hogy a gazdasági károk kisebbek legyenek, mint amit a SARS okozott.”
A globalizáció mint ok és orvoslás
A belga De Standaard újság erről ezt írja:
„A globalizáció egyik következménye az a tény, hogy figyelnünk kell azt a helyzetet is, ami több tízezer kilométer távolságra van. […] De a globalizáció nemcsak az oka, hanem a krízis megoldása is. Lehet, hogy ez az első alkalom, hogy már egy ilyen korai szakaszban megpróbálják megelőzni ennek a tömeges járványnak a terjedését. A következő néhány órában és napban kell kiderülnie, hogy képes-e a világ arra, hogy ezt a fenyegetést magjában elfojtsa. Ha van valami jó ebben a kihívásban, akkor az a belátás, hogy valójában mindannyian ezt az egy bolygót osztjuk meg.”
Bizalom kérdése
A párizsi Le Monde a koronavírus terjedéséről ezt írja:
„Az alárendelt hatóságok túl lassan fogják fel a megbetegedések mértékét, hiányzik az átláthatóság, és a túlterhelt kórházak nem kapnak segítséget a hierarchiától. Ehelyett bürokratikus gépezetet állítottak fel az információk cenzúrázására és Kína »stabilitásának« hangsúlyozására. A kínaiak számára a koronavírus válságában, akárcsak a SARS esetében, a kérdés az, hogy bízhatnak-e az uralkodó rétegben.”
Víruskép (Johns Hopkins Egyetem)
