Az asztalitenisz a világ legegyszerűbb sportága, hiszen mindig csak eggyel többször kell átütni a labdát, mint azt az ellenfél teszi – ezt a bokszoló édesapa mondta a lányának, Prihoda (született Dér) Anikónak, aki a csantavéri asztaliteniszklubban ismerkedett meg a sportággal, s ez a barátság végül annyira jól sikerült, hogy az 1970-es évek elején sorozatban háromszor országos csapatbajnok lett a régi Jugoszláviában.
Kétszer a Zenta, egyszer pedig a Csóka tagjaként, s a Balkán-bajnokságon is – csapatban és párosban – dobogóra állhatott – ez és sok más információ is elhangzott kedden este Szegeden a Millennium Kávéházban, ahol a VMDK szegedi tagozata által szervezett rendezvényen, amelyen Prihoda Anikón kívül Vikor Beatrix, korábbi asztaliteniszező, jelenleg nemzetközi bíró is közreműködött, hogy a jelenlevők minél jobban megismerjék a sportághoz kapcsolódó kifejezéseket.
A jelenlévőket Nagy Abonyi Attila, a szervezet elnöke köszöntötte, s az est háziasszonya Holló Veronika volt, aki korábban az újvidéki Egységben asztaliteniszezett, majd a székvárosi Forum együttesét erősítette, s ő is megosztotta az élményeit és a tapasztalatait a pályafutásával kapcsolatban.
Prihoda Anikó 1963-ban, kilencévesen a csantavéri klubban kezdett el asztaliteniszezni, mivel, ahogy az édesanyja mondta: ha nem megy a tanulás, legyen mit abbahagyni… Az első edzőtáborban még igencsak hadilábon állt a szerb nyelvvel, de később a sportnak köszönhetően szinte anyanyelvi szintre fejlesztette tudását.
A csantavéri klubot 1967-ben bezárták, mivel nem volt pénz a finanszírozására, s Prihoda Anikó akkor a szabadkai Spartacusba került, majd egy évvel később a Zenta Asztaliteniszklubba igazolt. Itt a nagyon kemény és órákon át tartó edzések meghozták a munka gyümölcsét, ugyanis 1971-ben és 1972-ben a Zenta, 1973-ban pedig a Csóka tagjaként országos csapatbajnok lett. A Zentával a Bajnokok Európa Kupájában is indultak, s mindkétszer a budapesti Statisztika állította meg őket. Országos bajnokságon legutóbb 1979-ben állt dobogóra párosban, utána viszont férjhez ment Prihoda Gáborhoz, s az asztaliteniszt felváltották a gyerekek: Eszter, István és Emese gyerekkorukat még Csantavéren töltötték, később azonban a család Szegedre költözött.
Amikor azt kellett felsorolni, mi maradt ki a fiatalságából az asztalitenisz miatt, akkor Prihoda Anikó első helyen a táncot említette, mert az edzőjük nem engedte, hogy bulikba járjanak szórakozni. Viszont ennek ellenére Dormán László szemfüles fotós Csantavéren lencsevégre kapta a játékost, amint éppen táncol.
A fotóra reagálva Anikó elmondta, Zentán ugyan nem lehetett diszkóba menni, de ő tudta, hogy Csantavéren nem fogja az edző ellenőrizni… A második helyen az olvasás és a szórakozás szerepelt, és természetesen a szabadidő, amiből egy sportolónak igen kevés jutott abban az időben.
Arra a kérdésre, hogy mit nyert az asztalitenisszel, a négyszeres nagymama Prihoda Anikó először a vicces, de korántsem lényegtelen dolgokat sorolta fel: az egyik ezek közül, hogy az unokák szájtátva bámulják, ahogy feldobja és elkapja a palacsintát a sütővel. A másik pedig, az, hogy amikor légy száll be a házba vagy a lakásba, akkor a gyerekei és az unokái is neki szólnak, mert tudják, hogy egy pontos és jól irányzott ütéssel azonnal megszűnik majd a zümmögés.
Az asztalitenisz ezen kívül bátorságot és egy kis vakmerőséget is biztosított számára, emellett a jelentős munkabírást emelte ki, és természetesen azt, hogy örök barátságok szövődtek a pingpongos évek alatt. Az előadásra eljött Tőke (született Korpa) Erzsébet, akivel Prihoda Anikó évtizedeken át együtt játszott, lakott, és a közgazdasági egyetemet is együtt végezték el, valamint a zentai dr. Tóth Abonyi János, aki a jugoszláv asztalitenisz válogatott sportorvosa volt, aki jelenleg Orosházán él.
A pályafutása ismertetése után Prihoda Anikó serleggyűjteménye még eggyel bővült, mivel egy barátja, aki a Nemzeti Színházban dolgozik, az est vége felé egy újabbal ajándékozta meg.
A telt házas rendezvény tartalmas, szórakoztató és érdekes is volt, s a végén Prihoda Anikó a nemrég megalakult röszkei asztaliteniszklubnak egy doboz labdát ajándékozott, s a hallgatóság tagjai közül aki jelezte, hogy kedvet kapott a játékhoz, annak szintén néhány labda volt a jutalma. (tj)