A gunarasi házaspár, Péter Szilveszter és Péter Monostori Kornélia öt gyermeket nevel: Tivadar hét, Mihály öt, Johanna négy, Kornélia három, Szilveszter pedig másfél éves. Júniusra várják a hatodik gyermekük érkezését. Jelenleg mindannyian egy szobában élnek egy jólelkű falubeli személy házában, de hamarosan átköltözhetnek abba az ingatlanba, melyhez a Prosperitati Alapítvány pályázatának köszönhetően jutottak hozzá.

„A Családi Kör társkereső rovata hozott össze minket”

– Nálunk a nagycsalád hagyomány, hiszen édesanyámék tizenketten voltak testvérek, így mi is népes családot szerettünk volna. Ha egészségünk engedi, lehet, hogy vállalunk még egy-két gyermeket, de ez még a jövő titka. A legfontosabb, hogy egészségesek maradjunk – mondta Kornélia, és azt is elárulta, hogy a Családi Körnek köszönhetően ismerték meg egymást, miután Szilveszter hirdetést adott fel az újságban.

Mivel Kornélia horgosi származású, Szilveszter pedig Péterrévén, a Pecesoron nőtt fel, így végül a két település között nagyjából félúton, Gunarason telepedtek le. Szilveszter elmesélte, hogy legényként az volt a vágya, hogy megállapodjon, és családot alapítson, de nem tudott megfelelő társat találni magának, ezért adott fel társkereső hirdetést az újságban, így találtak egymásra:

– Azóta is nagyon jól megvagyunk – emelte ki Szilveszter –, hiszen én is családra vágytam, olyanra, amilyenre az ember büszke lehet. Látom, hogy a falvakban, sőt a városokban is, sok az agglegény és az öreglány, akik nem alapítanak családot, mert félnek valamitől. Én őket is megértem. De ugyanúgy azokat is, akik viszont bennünket ítélnek el, amiért nehéz körülmények között vállaltunk gyerekeket. Kornéliához hasonlóan én is nagycsaládot szerettem volna magamnak – részletezte a családfő.

– Szilveszter azért kezdetben meg volt ijedve – egészítette ki férjét Kornélia –, mert azt mondta, elég az öt gyermek, én viszont azt válaszoltam neki, hogy ahol az öt felnő, ott a hatodik, hetedik, de a nyolcadik is fel tud nőni. Sokan sértegetnek, becsmérelnek bennünket emiatt. Azt mondják ránk, hogy felelőtlen szülők vagyunk, és éheztetjük a gyerekeinket, de ebből semmi sem igaz! – húzta alá Kornélia, aki jelenleg minden idejét a gyerekeknek szenteli, de a későbbiekben, amikor már a gyerekek nagyobbak lesznek, szeretne munkába állni. A nők számára faluhelyen sokkal kevesebb a munkalehetőség, de abban reménykedik, hogy a helyi iskolában dolgozhat majd takarítónőként. Férje pedig igyekszik minden munkát megragadni, hogy eltartsa a családot.

– Mindenféle idénymunkát elvállalok, kezdve az állatgondozástól, ami manapság ritka, hiszen nagyon nehéz mostanában idénymunkásokat találni. Az államtól kapunk ugyan szociális támogatást, de azt mindenképpen ki kell egészíteni, ezért vállalok idénymunkát. Szeretnék rendes munkaviszonyt létesíteni, hogy egyszer majd elmehessek nyugdíjba, de ez kétséges, ezért azon gondolkodom, hogy majd magamnak fizetem a nyugdíjbiztosítást. Persze az első, hogy a gyerekeknek mindenük meglegyen – mutatott rá a családfő, és azonnal hozzátette, hogy álmaik megvalósításához, vagyis a normális életfeltételek megteremtéséhez nem elegendő a kemény munka, ezért kért segítséget a Blic napilaptól, melynek újságírója több ízben is felkereste őket:

– A jó szándékú emberek támogatását kértük, hogy átvészeljük a nehéz heteket, hónapokat, és a jobb élet reményében pályáztunk a Prosperitati Alapítványnál, hogy gyerekeinknek szebb jövőt biztosíthassunk. Már látom, hogy ez kezd megvalósulni, hiszen hozzájutottunk egy szálláshoz itt, Gunarason. Minden tőlem telhetőt megteszek a családomért. Hangsúlyoznám, hogy normális életet folytatunk, nem dohányzunk, és alkoholt sem fogyasztunk, nem élünk kicsapongó életet. A családomért élek, és a munka tekintetében nem kímélem magam, láthatóan kérgesek a kezeim, és a csuklóim is fájnak. Viszont amikor fáradtan hazaérek, a gyermekeim hatalmas örömöt jelentenek nekem. Szaladnak elém, átkarolnak, és kérdezik, hogy „apa, apa, mit hoztál?”, és amikor játszom velük, elfeledkezem arról, hogy mennyire fáradt vagyok. Egyébként a gyerekek nagyon segítőkészek, és arra neveljük őket, hogy összetartóak legyenek. Bízom abban, hogy ha idős korunkra valami ok miatt mégsem sikerülne nyugdíjba menni, majd a gyerekeink támogatnak bennünket, azáltal, hogy majd náluk vigyázhatunk az unokáinkra – hangsúlyozta Szilveszter.

Az egynapi kereset elfér egy nejlonzacskóban

– Sok jó szándékú ember van, aki felkarolt bennünket. Az elmúlt napokban édességet, ruhákat, játékokat, kisbiciklit, televíziót, DVD-lejátszót kaptunk… Vannak, akik jelezték, hogy szeretnének meglátogatni bennünket, ezt mi örömmel és szeretettel fogadjuk. De mint már mondtuk, olyanok is akadnak, akik elítélnek minket, amiért ilyen nehéz időkben ilyen nagy családot igyekszünk fönntartani.

A családfőt a Prosperitati pályázatának segítségével megvásárolt házról is kérdeztük.

– Egy tanyát sikerült megvásárolni Gunarastól nem messze. Habár most a faluban lakunk, de innen öt útkereszteződésen keresztül vezet az út az iskoláig, illetve az óvodáig. A szállásról meg direkt be lehet menni, nincs egy kereszteződés sem. Biztonságosabb lesz az oda való eljutás, és valamennyivel közelebb is lesz. A tanya szép és rendezett, de némi átalakításra azért szükség van. Van két nagy szoba, folyosó, fürdőszoba, konyha, ebédlő és éléskamra. Ehhez tartozik egy nagy kert és állattartásra alkalmas melléképületek. Szeretnénk majd veteményeskertet és gyümölcsöst telepíteni, valamint mangalicákat nevelni. Vagyis egészséges dolgokat termeszteni. A pályázatírásban Király Zoltán segített, akinek ezért nagyon hálásak vagyunk. Örülünk annak, hogy végre saját otthonunk lesz, mert akármennyire keményen is dolgozom, minden pénz elmegy a gyerekekre, soha az életben nem tudtam volna házat venni. Amit egy nap alatt megkeresek, az belefér egy nejlonzacskóba. Sajnos sokan élnek ebben az országban hasonló helyzetben. Úgyhogy én megértem azokat, akik elítélnek bennünket, ennek ellenére akkor is arra bátorítok mindenkit, hogy merjen megházasodni és családot alapítani. Az ember számára hatalmas örömöt szerez az, amikor hazaér, és van, aki várja otthon – húzta alá Szilveszter.

A Prosperitati Alapítvány pályázatának köszönhetően megvásárolt ingatlan szép és rendezett, de még némi befektetésre szükség van

Arra a kérdésre, hogy jelenleg milyen segítségre van a családnak szüksége már Kornélia válaszolt:

– A legfontosabb lenne rendbe tenni a szállást, hogy mielőbb odaköltözhessünk. A házon ki kell cserélni a nyílászárókat, és kívülről is szigetelni kell az épületet, hogy az könnyebben felfűthető legyen. Ki kell meszelni, és mivel a környéken sok a róka, és kóbor kutyák is vannak, az udvart szeretnénk körbekeríteni, hogy a gyerekek kint is nyugodtan játszhassanak. Örülnénk, ha ehhez a jó szándékú emberek hozzájárulnának. Szeretnénk legkésőbb tavaszra odaköltözni. Amikor a gyerekekkel kimegyünk oda, mindig nagyon örülnek, mert ott nagyon sok helyük van játszani. Most be vagyunk szorulva ebbe az egy szobába, itt alszunk mindannyian.

Szilveszter végtelenül hálás azoknak, akiktől a családja eddig segítséget kapott:

– Soha nem fogom elfelejteni, hogy Újvidékről, Belgrádból is jöttek emberek, sokan támogattak bennünket kisebb vagy nagyobb dolgokkal, és volt olyan is, aki a Blic alapítvány számlájára fizetett be néhány száz dinárt, hogy segítsen. Belgrádból például egy vállalkozó jelentkezett, aki bebútorozza majd az egész házat. Voltak, aki jelezték, hogy szárítógépet vagy villanytűzhelyt adnának. A szárítógép nagyon jól jönne, mert rengeteg kicsi gúnya van, amely nem szárad ilyenkor a fagyban. Amint már mondtam, önerőből sajnos nagyon sok mindenhez nem tudnánk hozzájutni, ezért is kérem, hogy aki tud, segítsen, hogy könnyebbé tegye a gyerekeink számára az életet. Mi nem akartunk elmenni külföldre, mint ahogyan azt sokan teszik. Ezért is pályáztunk a Prosperitatinál, és bízunk abban, hogy némi segítséggel túl leszünk majd a nehézségeken.

A család öt gyermeke közül a legidősebb, Tivadar már iskolába jár. Azt mondta, szereti a társaságot, szeret tornázni, a kedvenc tantárgya pedig a magyar.

Segítsünk a Péter családnak!

Aki tud, a Blic Alapítvány 2552-es humanitárius számára küldhet SMS-est, ezzel segítheti a családot, vagy pénzadományt is befizethetnek az alapítvány folyószámláira:

OTP Banka Srbija, Beograd,

2750010221949709 90 – dinár

10221949724 45 – euró

10221949711 84 – svájci frank

10221949717 66 – USA dollár

Aki személyesen szeretne kapcsolatba lépni a családdal, Péter Szilvesztert a 063/130-21-88-as számon érheti el.

Az írás a Családi Kör 2020. január 23-i számában jelent meg.