Az amerikai filmek és popkultúra egyik „mellékhatása”, hogy ha bajba kerülünk és hívni kell a tűzoltókat vagy a rendőrséget, előbb tárcsázzuk Amerika segélyhívóját, mint saját országunkét. És ez nem is olyan nagy baj, mint gondolnánk.
1968. február 16-án kelt életre az amerikai központi segélyhívó, a híres 911. A telefonáló Rankin Fite alabamai állami szenátor, majd képviselő volt Haleyville városából. A hívást Tom Bevill szövetségi kongresszusi képviselő fogadta.
Az Egyesült Államokban azelőtt nem volt központi elérhetőség, államonként változott a mentők, rendőrök, tűzoltók száma. Az egységes segélyhívó kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy könnyen tárcsázható és jól megjegyezhető legyen, ne hasonlítson semmilyen körzetszámra és a három számjegy ne legyen azonos.
Hogyan tárcsáztuk a 9-1-1-et (Fotó: Pixabay)
Angliában létezett a világon először központi segélyhívó, az 1937-ben bevezetett 999 azonban nem bizonyult szerencsésnek. Az egyforma számok miatt sokkal több félretárcsázás, véletlen hívás történt, sőt történik, ugyanis a britek máig kitartanak a 999 mellett.
Az Újvilágban tanultak a hibából és két, egymástól jó távoli számból rakták össze a segélyhívót. A rendszer meglehetősen lassan épült ki, a Fehér Ház hiába ösztönözte az államokat az átállásra, csak az ezredfordulóra sikerült teljes lefedettséget biztosítani az Egyesült Államokban.
A 911 igazán amerikai számmá vált, Kanada, Mexikó és még számos ország használja a kontinensen. Bármilyen telefonról hívható ingyenesen, a vonalas és utcai telefonokról, mobilokról és az okostelefonokról is indítható segélykérő hívás, akkor is ha a mobilunkban nincs Sim-kártya vagy nincs hozzá előfizetés, feltöltött pénzösszeg.
Amerikában nagyon komolyan veszik a 911-et, a központ azonnal reagál a hívásokra, akkor is, ha senki nem szól bele a telefonba. Ilyen esetben feltételezik, hogy a bejelentő nem tud beszélni és riasztják a legközelebbi járőrt, hogy menjen ki a helyszínre.
A vonalak indokolatlan foglalása bűncselekménynek számít, mégis elég sokan hívogatják a számot a legkülönbözőbb kérésekkel. Nem egyszer fordult elő, hogy a segítséget kérő férfi (vagy nő) szex-szolgáltatást igényelt, és olyan telefonáló is akadt, aki beszorult a fürdőjébe, de ahelyett hogy a kiszabadítását kérte volna, forró csokit, pillecukrot és egy ölelést rendelt a 911-től.
Playstation is okozott már „vészhelyzetet”, a játék 40 éves gazdája nem nyugodott, amikor konzolja eltűnt és ragaszkodott hozzá, hogy itt bizony élet-halál kérdésről van szó. Máskor egy 32 éves férfi követelte azt a központtól, azonnal tartóztassák le az anyját, mert az elvette tőle a sörét.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás óta a számkomibnáció persze katasztrófát is jelent: az amerikaiak a 9/11 (hónap/nap) mintájráa írják ugyanis a dátumot. A terroristák feltehetőleg éppen azért választották azt a napot, hogy örökre beírják magukat az amerikai „veszélykönyvbe”.
A 911 emléktáblája Alabamában (Fotó: Jimmy Emerson, Flickr)
Az alabamai Haleyville azóta is viseli „a 911 otthona” címet és minden évben fesztivált rendeznek a tűzoltók, rendőrök, mentősöket tiszteletére. A telefonkészüléket, amelyről az első hívást bonyolították, múzeumban őrzik.
A világ legtöbb országában nem a 911-et, hanem a 112-es számot használják a központi segélyhívóhoz (Magyarországról, Szerbiából jobban járunk, ha közvetlen a tűzoltók, rendőrök, mentők saját számát tárcsázzuk).
Valószínűleg olvasóink is azonnal tudják a 911-et, míg saját segélyhívójukon legalább fél percig gondolkodni kell. És, hogy ez miért is nem baj? Mert ha a 911-et tárcsázzuk, a legtöbb európai országban (így Magyarországon is; Szerbiában viszont nem veszi fel senki) azonnal átirányítanak minket a 112-re.
Floridai rendőrautó a 911-es számmal (Fotó: Wikipedia)
