A szabadkai városi képviselő-testület 2016-ban egy olyan határozatot hozott, amely monopolhelyzetbe hozta az állami temetkezési vállalatot. A vita alapvetően a ceremónia körül volt: a helyi jogszabályba beépítették, hogy privát cég nem végezhet temetkezési szertartást az állami temetőkben. A temetkezési magánvállalatok hiába jelezték az önkormányzat és a minisztériumok felé a rendelet törvényellenes mivoltát, a szabadkai városvezetés több mint tizenötezer polgár követelése ellenére sem volt hajlandó tiszteletben tartani a törvényeket. Miután minden lehetőséget kimerítettek, a Funero az alkotmánybírósághoz fordult, amely néhány napja eltörölte a rendelet monopóliumrészét.
Miskolczi József, a Funero temetkezési magánvállalat tulajdonosa rámutatott, hogy az alkotmánybíróság nem adott határidőt az önkormányzatnak a kérdéses rendelet módosítására, hanem azonnal eltörölte a magáncégekre vonatkozó tilalmat.
Az önkormányzat szembement a törvénnyel, de a polgárok és az egyház akaratával is
Mit tiltott meg az önkormányzat a határozat által a magáncégeknek?
– A halottak temetőn belül történő szállítását, a hűtőkamrák működtetését, a temetési gyászmenet és a szertartás megszervezését. Ezt törölte el most az alkotmánybíróság, amely azt is kimondta, hogy az önkormányzat az egyházi temetők esetében nem követelhet olyan dokumentumokat, amelyekhez maga is hozzáférhet. Az egyházi temetők kapcsán is törvénytelenül járt el a szabadkai önkormányzat, mert a törvény azt mondja: a temetést és a karbantartást annak kell odaítélni, akinek az egyház akarja. Bogdan Laban polgármester viszont már három éve törvénytelenkedik, nem hajlandó eleget tenni az egyház kérésének.
Aláírásgyűjtés indult, amit nagyon sokan támogattak. Ezt hogyan értékeli?
– Ilyen tömeges polgári tiltakozásra még nem volt példa Szabadka történetében! A törvény szerint a választópolgárok 10 százalékának, azaz 12.700 személy aláírására volt szükség. Mi 15.200-at adtunk át három évvel ezelőtt. Ezt az önkormányzat pimasz módon lesöpörte az asztalról. Úgy tettek, mintha valamit csináltak volna, de a rendeleten még kozmetikai változások sem történtek. Ez alapvetően Bogdan Labanhoz és Bunford Tivadarhoz kötődik, hiszen ez az ő hatáskörük. Ők nem vették figyelembe a polgárok követelését, akik mindössze azt kérték, hogy a temetkezés legyen törvényes. Most kiderült: a polgároknak volt igaza! Megkerestük az államigazgatási és önkormányzati minisztériumot, de az nem voltak hajlandóak ezzel foglalkozni. Azt mondták, nem illetékesek, pedig éppen az ő feladatuk az önkormányzatok törvénytelenségeit helyrehozni. De mivel Ružić miniszter a szocialista párt kádere, és nem szeretné, ha kirúgnák, ezért nem ment szembe egy haladó önkormányzattal. Az ügy átkerült a Zorana Mihajlović vezette közlekedési és infrastrukturális tárcához – ami a kommunális tevékenységek szakminisztériuma –, de ott meg azt mondták, hogy nincs joguk beleszólni az önkormányzat működésébe, ezért ők sem illetékesek. Nem maradt más, mint az alkotmánybírósághoz fordulni.
Mekkora kárt okozott a monopólium a magánvállalkozóknak?
– Erkölcsileg nagyot. Anyagilag is, mert lehetetlenné tette a piaci versenyhelyzetet. A kár pontos összege hamarosan kiderül. Egy bírósági perben az önkormányzattól kártérítést követelünk az első másfél évre. Ez az ügy vélhetően tavaszra befejeződik. Most a bíróságon múlik, hogy megítéli-e a kártérítést. Azt gondolom, hogy meg kell ítélnie, hiszen most már tény, hogy törvénytelen volt az önkormányzati határozat.
A polgárok életét hogyan befolyásolta ez a határozat?
– Bonyolultabbá vált az ügyintézés, és a saját pénzükért nem választhatták meg, hogy melyik cég végezze a szertartást. Az egyes vállalatok által elvégzett munka közötti különbséget a polgárok látják. Nem mindegy, hogy a gyászhuszárok odaillő módon viselkednek-e. A monopólium miatt sok tekintetben minőségi visszaesés történt. Például az sem mellékes, hogy a temetkezési közvállalatban hányan tudnak magyarul az ügyfélszolgálatban. Ezek a dolgok jelentik a fő problémát, nem pedig az, hogy megmarad-e az egyik vagy másik temetkezési magánvállalat vagy a Funero. A legfontosabb: a törvényt tisztelni kell! Azt nem írhatja fölül sem Bogdan Laban, sem a Szerb Haladó Párt, sem a Vajdasági Magyar Szövetség.
„A VMSZ szívügye volt, hogy engem tönkretegyen”
Mégis mi okból hozott az önkormányzat törvénytelen rendeletet?
– Minden jel arra utal, hogy ezt az egész törvénytelenséget a Vajdasági Magyar Szövetség kérte azért, hogy engem tönkretegyenek. Ezt két érvvel kívánom alátámasztani. Az első: az egyik haladó tanácsnok elismerte, hogy nekik ebben semmi érdekük nem volt, ezt a koalíciós partner, azaz a VMSZ kérte, ők pedig fegyelmezetten megszavazták. Ebben találkoztak Vesna Prćić, a temetkezési közvállalat igazgatónőjének a régi igényeivel, hogy legyen monopóliuma. A másik érv: a városi képviselő-testületben az a gyakorlat, hogy akinek az „ügye” egy-egy napirendi anyag, az a képviselőcsoport védi. Tehát, ha a haladóké, akkor ennek kapcsán ők szólalnak fel a vitában, a VMSZ-es tanácsnok pedig csak kimegy, és azt mondja, hogy képviselőcsoportja támogatja azt. Ebben az esetben viszont Nágel János, a VMSZ frakcióvezetője volt az, aki legjobban védte ezt a törvénytelen rendeletet. A polgárok, hála Istennek, nem így gondolták. Továbbra is jöttek és igénybe vették azokat a szolgáltatásokat, amelyeket nyújthattunk – nálunk vásároltak, mi szállítottunk, hűtöttünk –, és ahol lehetett, azaz az egyházi temetőkben, ott bennünket bíztak meg a szertartással. Az önkormányzat ugyanis a monopóliumot nem tudta az egyház torkán lenyomni. Szerették volna. Számomra ez a törvénytelenség érthetetlen. Petíciónkat tizenötezer szabadkai, választójoggal rendelkező polgár írta alá! Hazudtak nekik, és semmibe vették őket. Az önkormányzatban legalább tizenöt-húsz okleveles jogász dolgozik, Nágel János is okleveles jogász, ügyvéd, tehát pontosan kellene tudniuk, hogy mi a törvényes. Viszont a jogászoknak be kell húzniuk fülüket-farkukat, és amit a politikusok mondanak, arra azt kell mondaniuk, „ez jogszerű, ez így jó”. Ez megalázó a jogászokra nézve. Hozzá kell tenni, hogy amikor a kérdéses rendeletet előterjesztették, akkor még Ilija Maravić volt a képviselő-testület elnöke, Maglai Jenő pedig a polgármester. Mielőtt még bárki Maglait hibáztatná, tudni kell: Maglai a szószékről megmondta, hogy nem ért ezzel egyet, képviselőcsoportja pedig tíznél is több módosító indítványt adott be a javaslatra, ezekből azonban egyet sem fogadott el a hatalmi koalíció. Volt-e ennek bármi értelme azon kívül, hogy „Miskolczit tönkre kell tenni”? Nem lehet nem észrevenni a politikai szándékot. Nyilvánvalóan kiadták az utasítást, hogy aki Magyar Mozgalmas vagy nem a VMSZ barátja, azt tönkre kell tenni. Bármi áron. Törvénytelenséggel is. Az már nem érdekelte a hatalmat, hogy a polgárok kárára cselekszenek.
A petícióban egészen pontosan mit kértek a polgárok?
– A következőt: „Szabadka Város Satútumának 75. szakasza alapján, a Helyi Önkormányzatokról szóló törvény 68. szakaszával összhangban mi, alulírott szabadkai polgárok javasoljuk Szabadka Város Képviselő-testületének, hogy hozzon új határozatot a temetkezésről és temetőkről, amely a törvényen alapul, de lehetővé teszi a piaci versenyt mindenben, amit nem korlátoz törvény, tehát az elhantolást leszámítva minden temetkezési tételnél.”
Mit válaszolt az önkormányzat a polgári kezdeményezésre?
– Amikor átadtuk, én vártam, hogy legalább valaki leül velünk, és megkérdezi, hogy mit kérnek a polgárok. De soha senki nem keresett meg. Ez egy tragikus állapot, ami azt jelzi, hogy a polgárok csak a szavazáskor kellenek, de ha ők kérnek valamit, azt nem teljesítik. Ezt a dölyfösséget, amely Szabadkán a polgárok iránt megnyilvánul, ma is tapasztalom. Kétszer kértem írásban, majd nyilvánosan is, hogy fogadjon Radoslav Vukelić, az önkormányzat kommunális, energetikai és közlekedési titkárság titkára. Tisztségénél fogva ő a legfelelősebb személy, de válaszra sem méltatott. Városunkban a kommunális törvény más rendelkezéseit sem tartják be, legalább tíz különböző törvénysértés áll fenn. Hasonlóan válaszra sem méltatott, azaz átvette a „haladó stílust” Vesna Prćić, az állami temetkezési vállalat igazgatója. Korábban, ha nem is értettünk egyet valamiben, legalább kulturáltan értekeztünk egymással. Meg kellene beszélnünk az együttműködést az Alkotmánybíróság határozata utáni helyzetben. A temetkezési szakmának a nyugalom a jellemzője, nem a csatározás. A párbeszédhez és a kulturált viselkedéshez két fél kell. Hiába a jóindulat a részemről, hogy békésen térjünk vissza a törvényességhez. Kényszerpályán vagyok: amilyen az adjonisten, olyan részemről a fogadjisten. Mást nem tehetek, ha meg kívánom védeni a temetkezési tevékenység minőségét. Szerbiában ebből a szempontból biztosan Szabadka volt a legjobb, már amennyiben érdekel ez egyáltalán valakit a helyi hatalmasságok közül. Mert a polgárokat érdekli. Hozzászoktak. Elvárják pénzükért a minőséget.
Azzal, hogy az alkotmánybíróság eltörölte a monopóliumot, mi változik?
– Elsősorban az emberek választhatnak, hogy ki végezze a temetést, és ismét lesz egy minőségi verseny. A cégek jobban odafigyelnek majd, és ismét visszatérnek azok a méltóságteljes temetkezések, amelyek régebben voltak. Kényelmesebb és gyorsabb lesz az ügyintézés. Régebben Szabadkára nem voltak jellemzőek a délelőtti temetések. Miután az állami temetkezési vállalat hirtelen olyan óriási munkát vett a vállára, amihez nem volt elegendő embere, akkor vezették be, hogy fél tíztől temettek. Elképzelhető, hogy ismét normális, délutáni időpontban lesznek a temetések. Az alkotmánybírósági döntés óta nem sikerült beszélnem sem az önkormányzattal, sem az állami temetkezési vállalattal, a korrekt türelmi idő lejárt. A napokban a Funero elkezdi a törvényes keretek között végezni a temetési szertartást. Amennyiben nem engedik meg, akkor egy újabb per kezdődik. Utálom a pereskedést, de nincs más kiút, ha már az alkotmánybíróság döntésével is szembe mernek menni. Az újabb per ekkor már nem az önkormányzat, hanem a közvállalat ellen indul. Nincs rá múltbéli alapom, de derűlátó vagyok: normális emberi módon elsimulnak a hullámok.
A sok ürömbe vegyül-e már némi öröm?
– Igen. Részint, hogy mi, temetkezők nem csaptuk be a polgárokat, amikor a polgári kezdeményezés aláírására kértük őket. Továbbá, hogy ebben a sok jogtiprásban legalább az alkotmánybíróság intézménye óvja a törvényességet. Így látom most a dolgokat.
A hatalom ismerje el, hogy tévedett!
El nem tudtam képzelni, hogy van olyan orcátlan hatalom, amelyik tizenötezer polgár igényét úgy lesöpri az asztalról, mintha ott sem lett volna. Csaknem kiröhögték a polgárokat. És megcsinálták! Azt hiszem, az a minimum, hogy Bogdan Laban és Bunford Tivadar ezek után bocsánatot kérnek a néptől, és bevallják, hogy tévedtek, rossz és törvénytelen volt, amit tettek, megnehezítették az emberek életét, de ezt ezután nem teszik majd.
A városvezetés tekintélyét megmenthették volna
– Amikor Bunford Tivadar, a szabadkai Városi Képviselő-testület elnökeként átvette a 15.200 helybéli választópolgár által aláírt petíciót, akkor még megtehette volna, hogy azt mondja, „emberek, tizenötezer polgárnak van egy kérése, én vettem át, akkor ne égessük magunkat, és engem se égessenek, hanem üljünk le a petíció szervezőivel, és nézzük meg, hogy mi az, amin változtatnunk kellene”. Ekkor még nem lett volna késő kiköszörülni a törvénytelenség ejtette csorbát. Megmenthető volt a városvezetés tekintélye (ebben a kérdésben). Nem éltek a lehetőséggel. Habár Bunford méltányos viszonyulást ígért, eszük ágában sem volt ilyesmi! Az önkormányzati törvény szerint a polgári kezdeményezés átadásától számított 60 napon belül választ kell adni. A következő VKT ülésen nemhogy választ nem adtak, hanem olyan döntést hoztak, hogy a szakszolgálat 90 napon belül készítsen javaslatot erről. Érdemi választ sohasem kaptak a polgárok. Én sem, aki a szervező voltam. Mindeközben el sem pirultak a városháza normális időket megélt irodáiban és dísztermében – nyilatkozta Miskolczi József.
Nyitóképünkön Bunford Tivadar (balról) a szabadkai Városi Képviselő-testület elnökeként átveszi a 15.200 helybéli választópolgár által aláírt petíciót Miskolczi Józseftől (jobbról), a szervezőtől
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör hetilap február 27-én megjelent számában olvasható.
