Lele József citeraművészt tanítványai Muzslyán csak Józsi bácsinak ismerik. Magyarcsernyén született 75 évvel ezelőtt, az általános iskolát is ott fejezte be.
– Más élet volt akkoriban, amikor még József iskolába járt. Amikor elcsendesedett a határ, mély csend ereszkedett a beláthatatlan bánáti rónaságra, korán esteledett. András napjától már több idő jutott a szórakozásra, azaz ahogyan akkoriban mondták: a „bandázásra”. A fehérre meszelt kis házak szobáiban korán kigyulladtak a mécsesek és a petróleumlámpák. Összegyűltek a szomszédok, a barátok, a rokonok, és elbeszélgettek, ki-ki kártyázott, ki vesszőből kosarat font, esetleg kukoricát is morzsoltak vagy éppen kerti söprűt kötöttek. Minderre szükség volt a mindennapi életben, az asszonyok meg főleg horgoltak, varrtak, sok esetben a mindennapi ruhadarabokon folt a folt hátára került, mert újra nemigen tellett – meséli beszélgetésünk alkalmával Lele József. – Ilyenkor Palatinus Sándor bácsi elővette a citeráját, ő volt az, aki zeneszóval szórakoztatta a közönséget a hosszú téli estéken. Tőle tanultam alig tízévesen a citerázást. Az első citerámat a helybeli Kovács Mihály asztalosmester készítette – emlékszik vissza a gyermekéveire.
A környék egyedüli cipészeként még mindig aktív a műhelyében
A citerázás, a zene szeretete mellett az általános iskola befejezése után Magyarcsernyén kitanulta a cipészmesterséget Csóti András műhelyében. Miután leszerelt a katonaságtól 1965-ben, bekerült Nagybecskerekre, és munkát kapott a „Nada” cipőgyárban, innen pedig a városi olajgyárba ment, de ott már nem cipészként dolgozott, hajtószíjak javítását végezte a nyugdíjaztatásáig. Amint bekerült Nagybecskerekre dolgozni, azonnal a város legterjedelmesebb külterületére, Muzslyára költözött, és innen járt be a vállalatba dolgozni. Itt él ma is, Muzslyán, ahol a szerény kis műhelyében a környék egyedüli cipészeként műveli ezt a régi szakmát.
– Amikor Muzslyára kerültem a családommal, érdekelt a művelődési élet, így ismerkedtem meg a néhai Szilasi Mihály bácsival, Vajdaság egyik leghíresebb citeraművészével. Már akkoriban számtalan rádiófelvétele volt, de élőben is fellépett az Újvidéki Rádió faluműsorában és más zenei műsorokban – emlékezik vissza József zenei pályafutása kezdeteire.
Lele József érdeme, hogy 2005 óta rendszeresen megszervezik Muzslyán a Szilasi Mihály-napokat
Mihály bácsitól a közös fellépések alkalmával sajátította el a citeraművészet titkát, ekkor szerette meg ezt az ősi hangszert. Józsi bácsinak köszönhető, hogy 2005 óta rendszeresen, minden évben megszervezik Muzslyán a Szilasi Mihály-napokat.
Lele József számos rendezvényeken fellépett Nagybecskereken, Vajdaságban, valamint képviselte ősi hagyományunkat, a régi falusi citerázást a határon túl is.
2005-ben Vajdaságot képviselte Budapesten a magyar kultúra napján, 2015-ben Pécsen az idősek Kárpát-medencei kulturális és művészeti vetélkedőjén, 2016-ban Kecskeméten részt vett a „Széles a Duna” Kárpát-medencei népzenei fesztiválon. Fellépet az Óbudai Népzenei Iskolában, ahol bemutatta a bánáti népdalokat. Szentendrén a Kárpát-medencei Táncházzenészek Találkozóján vett részt, de Szegeden, Nyíregyházán, Sándorfalván, Mindszenten is képviselte Muzslyát, és ezzel Nagybecskerek városát, annak múltját, az ősi hangszer művészetét. A magyar népzene ápolásáért számos elismerésben részesítették: 2010-ben kiérdemelte a Magyar Életfa díjat, amelyet a magyar kultúra napján vehetett át. 2007-ben a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület aranyplakettjét vehette át. Többek között Bodor Anikó-díjban, majd a IX. Vas Lajos Népzenei Verseny döntőjén nagydíjjal jutalmazták, 2018-ban pedig megkapta a Népművészet Mestere díjat. Népművészeti ismereteit, valamint citera-játéktudását tejes szívvel adja át a jövő nemzedékének Muzslyán.
Précz István
Az írás a Családi Kör 2020. február 20-án megjelent számában olvasható.
