Összejöttek több mint hetvenen. A kísérőkkel, sofőrökkel, szervezőkkel, házigazdákkal, bámészkodókkal együtt lehettek vagy százan. Szóval, a mi kis beszűkült valóságunkat figyelembe véve nyugodtan rá lehet mondani: tömegrendezvény volt.
Voltak köztük fiatalok, középkorúak és idősebbek. A legfiatalabb 14, a legidősebb 89 éves. Voltak helybeliek, néhányuk utazott, volt, aki messziről és egyesek külföldről. Nyilván bőven akadt köztük olyan is, aki életében először találkozott a másikkal, ennek ellenére mindenki úgy üdvözölte egymást, mintha régi jó barátok lennének. Nyilván az egyik ezt gondolja a világról, a másik azt a politikáról, a harmadik meg amazt a közelgő választásokról – de minderről, a különbözőségekről ezúttal nem sok szó esett. Annál több arról, ami akkor és ott összehozta őket. Ja, igen, és a rendezvény alapvetően versenyjellegű volt, tehát a potenciális generációs, világnézeti, politikai nézetkülönbségek mellett akár felszínre kerülhetett volna a rivalizációs feszültség is – de egész idő alatt egyetlen panasz, reklamáció, hangos szó sem hangzott el. Épp ellenkezőleg: mindenki poénkodott, nevetgélt, mosolygott, jól érezte magát. Azt hiszem, ezt hívják szép szóval közösségi létélménynek.
Jó, hát ha esetleg tényleg történt is ilyesmi, akkor az biztos nem ebben a mi megkeseredett, kiürült, elfásult, megosztott, civakodó és gyűlölködő életterünkben történt, gondolhatja a kedves olvasó. Bevallom, magam is kezdtem már kételkedni benne, hogy egy ilyen pozitív hangulatú esemény nálunk még megtörténhet, de aztán, szerencsére, meg kellett tapasztalnom ennek az ellenkezőjét.
Az esemény neve keresztrejtvény- és sudokufejtő verseny, és Magyarkanizsán zajlott le. A Családi Kör szervezte, de nem egyedül, a Generáció civil szervezet segítségével. Köszönet érte a társszervezőnek, a támogató magyarkanizsai önkormányzatnak, az adományozó helyi vállalkozóknak, az önkénteseknek, a házigazdáknak és valamennyi résztvevőnek.
Nyitókép: Révész Róbert
