Könnyebb betiltani, mint szembenézni vele és megoldani a problémát. Könnyebb elutasítani, mint felzárkózni. Könnyebb elhallgatni, tagadni vagy nem venni róla tudomást, mint tenni ellene. Viszont a Facebookon ideig-óráig mindenki tündökölhet. Egy bejegyzés erejéig, pláne kommentszekcióban, bárki lehet erős és véleményformáló.
A kártékonyság változatai: a Joker és/vagy a tagadása
Megnéztem. Mármint Todd Phillips thrillerjét. Persze, korábban olvastam róla, és nagyjából követtem is a recepcióját, tudtam, hogy megosztja a kritikai véleményeket, ugyanakkor Velencében Arany Oroszlán díjat kapott, az Arthur Flecket, vagyis a címszereplő Jokert alakító Joaquin Phoenix pedig szinte minden jelentős filmes elismerést, így az Oscar-díjat is elnyerte.
Tudtam, hogy Amerikában R-es besorolást kapott erőszakos tartalmai miatt, ugyanakkor nézettsége minden rekordot megdöntött. De mostanában más elfoglaltságom volt, más filmeket is feljegyeztem megnézni. Aztán megláttam a bejegyzést a Facebookon: „Nagy kártékonyság ez a Joker…” Először még az is eszembe jutott, hogy ironikus megjegyzés. De erre semmilyen jel vagy körülmény nem mutat.
És miért ne lehetne igaz? Elvégre a kritikusok sem tévedhetetlenek, s egy-egy jelentős filmes elismerés odaítélését is befolyásolhatják trendek. Meg aztán mindenkinek lehet egyéni véleménye.
Meglepett viszont a kijelentés kizárólagossága, a semmivel sem magyarázható felsőbbrendűségi tudat, amely a véleményt áthatja, s hogy az érvelés szándékának még a nyoma sem érzékelhető a kijelentés mögött. Hiszen a műalkotásoknak, így a filmeknek is vannak mérhető, összevethető, értékelhető jegyei. Szubjektív látószögünk ellenére tudjuk, milyen a jó, a kiváló, az értékes film. A bejegyzést író is tudja, hiszen tanult róla.
Megnéztem. Nem mintha az én véleményem mindenekfölött álló volna, de koromnál fogva több higgadtsággal tekinthetek a jelenségek mibenlétére.
Igen véres film, mondhatnánk, brutálisan az. De ez nem lehet se elmarasztalásunk alapja, sem érv arra, hogy a művet hitvánnyá, kártékonnyá minősítsük, nemcsak azért, mert nem ez az egyetlen ilyen karakterisztikájú alkotás a filmművészet alakulástörténetében, sem más művészeti ágazatokban (pl. az irodalomban) nem ritka jelenség, hanem mert a valóság, azaz múltunk és jelenünk történései hitelesítik. Vagyis a történelem, a társadalom korszakai, a világunk, a jelenünk is ilyen. És ennek ábrázolásában ez a film, noha a legszélsőbb határokat feszegeti, mégsem válik öncélúvá. Ugyanis csak a valóságtól elrugaszkodott, önáltató vagy szerény szellemi képességekkel rendelkező személyek gondolhatják azt, hogy a műalkotásoknak szép és szórakoztató dolgokról vagy a valóság hitelességét torzítva, a szörnyűségeket palástoló, elhallgató módon kell beszélniük.
A film Batman, azaz Bruce Wayne (ekkor még gyermek) történetének forrásvidékére kalauzol bennünket. A Batman-képregényből kilépő Joker-figura története ugyanis a (társadalmi) rossz születését jeleníti meg. Nem, még véletlenül sem pozitív figura, nincs benne semmilyen hősiesség. A képregényekben védtelen járókelőket öl, a filmben is sorozatgyilkos. Azonban Phillips filmje messzebbre megy – s épp ez az a pont, amikor átlépi a véráztatta thriller határvonalát, s lép magasabb szintre. Továbbra is távol áll ugyan minden eszményitől, taszító és rémisztő figura, ugyanakkor vele szemben is egy velejéig romlott világ és társadalom aktorai állnak. E talk-show-kba (és nyugodtan hozzátehetjük: valóságshow-kba) ájult világszínpadon kap szót néhány pillanatra Joker, amikor Murray Franklin (Robert de Niro) műsorvezető, hogy kigúnyolja, meghívja műsorába. S noha semmi sem igazolhatja tetteit (a műsorvezetőt élő adásban gyilkolja meg), amit mond, éles késként váj belénk.
Félelmetes film. Arról szól, hogy ha egy társadalom semmit sem tesz a leszakadó (a lecsúszottak, a szociálisan és mentálisan az élhető élet peremére szorult) rétegek rehabilitálásáért, ha csak bezárni vagy
csak eltüntetni szeretné őket, vagy tudomást sem vesz róluk, akkor egy idő után minden ember számára elviselhetetlen lesz az élet, amelynek végső eszkalálódósát a párhuzamos világok kreálása, a hazugságok, a felsőbbrendűségi tudat, a kerítések és rácsok felállítása csak ideig-óráig tarthatja vissza.
És igen. Amíg úgy gondolod, a megoldás az, hogy nem beszélünk róla, mert a Te családodban nincsenek mentálisan sérültek, meg Te különben is jól csinálod a dolgokat, az erősek (mint Batman apja, akit biztonsági őrök és kerítés vesz körül – Joker mégis a nyílt utcán végez vele), nem a lúzerek közé tartozol, a hatalom is a Te oldalon áll, stb., stb. – akkor van is mitől félnünk. Ez az az felismerés, ami traumatizál a film láttán. Ezért utasítják el azonnal, gondolkodás nélkül többen.
Joker azt mondja a színpadon, „én vagyok, akit ha a földön fekve találsz, gondolkodás nélkül átlépsz rajta”.
Csak az elmúlt két hétben több tíz olyan súlyos bűntény történt térségünkben, amelynek áldozatai felett – szimbolikusan – emberek tucatjai léptek át.
