Habár tulajdonképpen elsikkadt a koronavírusról szóló jelentések, tudósítások mellett a világsajtóban, mégis nagyon sokan megemlékeztek ma a költészet világnapjáról. Budapesten a Fővárosi Nagycirkusz például egy olyan összeállítást tett közzé honlapján, amelyben a cirkusz műfajának jelenlétét vizsgálta irodalmunkban. Mint a tanulmány szerzője, Szekáry Zsuzsanna megjegyezte, „a teljesség igénye nélkül adunk ízelítőt a cirkuszművészet költészetre gyakorolt hatásáról”. Kétszázötven év alatt „a cirkuszművészet minden társadalmi réteghez eljutott, inspirációt és fejlődést hozva a többi művészeti ágba. Ezáltal is bizonyítva létjogosultságát, mert nem csak szórakoztat, hanem a kultúra szerves részét képezi, ezért a cirkuszművészet fennmaradása és ápolása közös társadalmi érdekünk.”

„Az emberi akarattal létrehozható csoda, vagyis a cirkuszművészet minden korban ihletet ad a költőknek, akik vagy átvitt értelemben, metaforaként használják fel a cirkusz témáját, vagy a közvetlenül rájuk gyakorolt élményeiket öntik versbe” – írta összeállításában Szekáry Zsuzsanna, aki Paul Verlaine-t megidézve kezdte irodalmi kalandozását, s mint írta, „a francia parnasszista és szimbolista költő egy ösztövér, Auguszt-típusú nevettető sikerét vetette papírra A bohóc című költeményében. Guilleume Apollinaire, a párizsi avantgárd szellemei életének egyik meghatározó alakja Kötéltáncosok című három versszakos költeményében a vándorcirkuszok megjelenéséről ír”:

Guilleume Apollinaire
Kötéltáncosok

Kertek alatt a síkon át
Templomtalan faluk porát
Fölverve rokkant csárdák mellett
Komédiások menetelnek

Elöl a gyermekek sora
A többi mélán lép tova
A távoli gyümölcsfa retteg
Előre már ha integetnek

Cókmókjuk szögletes s kerek
Dobok aranyló kerekek
Bölcs állat a majom s a medve
Garast koldulgat lépegetve

(Radnóti Miklós fordítása)

Honlapunkon, a Szabad Magyar Szó versrovatában mi Ladik Katalin remek költeményével tisztelegtünk a világnap előtt:

Fehér arca beleordít – Szabad Magyar Szó

A seb kihűl, a méz kicsordul, érzi saját érverését. De még éjszakára sem, miként a rovarok, nem oldja le szárnyait. A sebek alatt a kavicsokat tapogatja. A darazsak szaga édes? A szomjúság miatt, vagy a kavicsos part miatt szétpukkanó halakról, vízcseppekről álmodik. Feláll, belegázol a pirkadatba.

„Pilinszky Jánost is megihlette az állatokkal érkező, zenétől hangos tarka társaság, amelyet Őszi cirkusz című versében hagyott az utókorra” – folytatta a szerző, aki ezután áttért Weöres Sándor Vásár című versére: mint írta, itt „két versszakot is szentelt a városba érkező vándorcirkuszban látható különleges attrakciók bemutatásának, míg Bohóc című rövid versében már ihletért fohászkodik barátjához, Pieróhoz.”

Weöres Sándor
Vásár

I.
Olcsó az alma,
itt van halomba,
aki veszi, meg is esz,
olcsó az alma!

II.
Kis trombitát vegyenek,
pirosat, fehéret,
lilát, zöldet, kéket!
Mézesbábot vegyenek,
Tükrös-szívet, szépet!

III.
Fut a kutya-szán,
szalad igazán, igazán,
köszörűs vagyok én,
kutya-szánon futok én.

IV.
Van-e csizma eladó,
hóba-sárba mindig jó?
Van kis csizma eladó, szép varrás a szárán,
hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám.
Van-e ködmön eladó,
szélbe-fagyba mindig jó?
Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán,
hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám.

V.
Érkezik a vándorcirkusz,
hoznak elefántot,
tarka bohóc vezeti,
Füsti Pisti követi,
Ilyet sose látott.

VI.
Sátor alól kikiáltó szétnéz:
„Itt látható a nagyhírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!”

VII.
Jó márc a cseberben,
csuprom telemertem.
Tele van a csuprom,
idd már, ki ne fusson.

A Fővárosi Nagycirkusz honlapjának cikkét teljes terjedelmében itt érhetik el olvasóink:

A cirkuszművészet hatásai a többi művészeti ágra – Költészet – Fővárosi Nagycirkusz

Ma ünnepeljük a költészet világnapját, melynek alkalmából a teljesség igénye nélkül adunk ízelítőt a cirkuszművészet költészetre gyakorolt hatásáról. 250 év alatt a cirkuszművészet minden társadalmi réteghez eljutott, inspirációt és fejlődést hozva a többi művészeti ágba. Ezáltal is bizonyítva létjogosultságát, mert nem csak szórakoztat, hanem a kultúra szerves részét képezi, ezért a cirkuszművészet fennmaradása és ápolása közös társadalmi érdekünk.