Ötkor kel, elvégzi a hajnali feladatokat, utána vagy a piacon árul, vagy a darálóban dolgozik, majd kora délutántól a helyi vaskereskedésben szolgálja ki a vevőket egészen este fél nyolcig, este pedig elvégzi a házhoz szállítást. A háromgyerekes családapa, Jablonszki Ferenc állandóan mozgásban van, szinte egy pillanatra sem áll meg, így méltán szolgált rá a zentai Örökmozgó (Perpetuum Mobile) névre.
A Feci név hallatán nem sok zentai van, akinek ne ő jutna elsőként az eszébe: szinte mindenki ismeri a városban. Köztudott, hogy csoda finom tejtermékeket árul a piacon, a társadalombírálat sem áll távol tőle, s emellett a munkabírása és az őszintesége motivációt ad mindenkinek az itthon maradásra. Az már kevésbé köztudott, hogyan működik ez a többgenerációs családi, családias termelés, pontosan milyen finomságokat is lehet tőlük vásárolni, és hogyan készülnek mindezek a saját tejfeldolgozó kis üzemükben, a családi tanyájukon.
Jablonszki Ferenc: Szeretném, ha valamelyik gyerekem folytatná a családi vállalkozást, mert itt érezzük magunkat otthon, zentaiak, vajdaságiak vagyunk, itt szeretnénk boldogulni
Jablonszki Ferenc tejfeldolgozó és -termékkészítővel a zentai piac tejcsarnokában beszélgetünk. A több évtizedes gyakorlatának köszönhetően közvetlen a vevőkkel, lelkesedéssel és hatalmas tudás birtokában mesélt a munkájáról.
Hogyan kezdődött a tejfeldolgozás?
– Családi, emberi összefogással végzünk mindent a városhoz közeli tanyánkon. Több mint huszonöt évvel ezelőtt egy műtét után kapott pénzből vásároltuk meg szüleimmel az első állatot, majd igyekeztünk fejlődni, mert láttunk benne fantáziát, volt rá kereslet. A kezdetekben nagyon sok problémával szembesültünk, az állatok alig maradtak meg, csak lassan fejlődtünk.
Kik végzik a feladatokat, és mekkora állatállományt tartanak?
– A munkában mindenkinek megvan a feladata. A feleségem délelőttönként segédkezik, meg utána este, amikor már elcsendesült a ház. Ő végzi a szeparálást, tejleszűrést, túrófelöntést, a vajalját is szereti csinálni. Egy-két segítő az állatok körül dolgozik, eteti, tisztán tartja őket. Nehéz megbízható munkást találni, de szerencsések vagyunk, mert Ede bácsi mindig itt van nekünk, őt már a családunk részeként tartjuk számon. Elvégzi a fejést, árul a piacon, és a hatalmas tudásával segít minket. Állatfarmon dolgozott, nagyon sokat tud az jószágokról, a gyógyításukról, a helyes takarmányozásukról. Ő tartja bennem a lelket, mert lehet, magamtól már százszor feladtam volna, és megindultam volna Nyugatra a családdal egy könnyebb élet reményében. Édesapám a mi ezermesterünk, szinte mindennap akad valami javítanivalója, valamint nagy segítség az elletésnél, a széna- és a herehordásban. Édesanyám pedig a pénzügyeket intézi, fizeti a takarmányszállítókat. Jelenleg mintegy harminc szarvasmarhánk van, általában tíz tehenet fejünk egyszerre, és disznókat is nevelünk feldolgozásra.
Milyen tejtermékeket állítanak elő, és azok hol készülnek?
– Manapság a vásárlóerő csökken, de nekünk valahogy mindig sikerül egy picit fejlődnünk. Egyre több terméket készítünk, és jelenleg csak nekünk van Zentán engedélyünk a tejfeldolgozásra. Az üzemünk az előírásoknak megfelel. Egy 4,5 × 25 méteres fedett területen mindennek megvan a maga elkülönített helye. Külön területen savanyítunk, csepegtetünk, hűtünk, mosunk, és dolgozzuk fel a tejet. Kezdetben csak túrót meg tejfölt készítettünk, majd vásároltunk egy szeparátort, így megindult a tejszínkészítés is. A helyi, minőségibben dolgozó cukrászok használják, de sajnos ők kis mennyiségben vásárolják, mert a házi termék egy-két napon belül megromlik. A vastagtejszínt feldolgozzuk vajaljának. Vevőink megtalálják nálunk az oltott túrót, amelyből kialakult az érett oltott túró.
Elkészült a sajt!
Az egyik legnépszerűbb termékük a sörsajt. Erről mit lehet tudni?
– Készítünk különböző puhább és keményebb sajtokat is, de ami miatt ismertséget szereztünk, az a sörsajt, amelynek a receptje lassan alakult ki, édesanyám és a mellettünk áruló hölgy együttműködéséből. Hosszú folyamat, és ezt csak én végzem. Száraz szeparált túró az alapja, de kell hozzá vaj, tejszín, sör, és megspékeljük még általában érett olvasztott túróval. Egy hétnek kell eltelnie, mire a tejből sörsajt lesz. Olyan termékeket készítünk, amelyek erre a tájra jellemzőek, de próbálunk újítani is. Legtöbbször mi is értesülünk az új érdekességekről, és elkezdünk kutatgatni utánuk. Amit mostanában szeretnek a fiatalok, az a vajkrémünk, amelyet egy Írországból hazaköltözött néni meséje ihletett. Ennek a legyártása is hosszú folyamat. Először készítünk vajat, vastagtejszínt, joghurtot, ezt össze kell köpülni, újra lecsöpögtetni. Több nap, mire eladható áru lesz belőle. Nagyon hosszú ideje próbáljuk értékesíteni a disznófeldolgozásból származó termékeinket is, főleg a hagyományos dolgokat, mint például az abált szalonna, a vesepecsenye, a vesepecsenye kolbásszal töltve, májas hurka, svártli.
„Fogy a fizetőképes vásárló, mivel egyre szegényebbek az emberek”
Milyen nehézségekkel néznek szembe nap mint nap?
– Nehéz összehangolni a három gyermek nevelését és a sok jószágról való gondoskodást. Nagyon nagy odafigyelés szükséges az állattartáshoz. A jószágoknál mindig ott kell lenni, időre kell etetni, fejni. Olyan nincs, hogy fáradt vagyok. Általában percre beosztottak a napjaink – odaérni az iskolába, a különórákra. Esti sportot választottunk a gyerekeknek, mert nem tudtuk megoldani, hogy eljussanak az edzésekre. Igyekszünk, hogy évente egyszer elutazzon a család egy hétvégére kikapcsolódni, meg persze ezt szeretnénk Ede bácsinak is biztosítani. Több mint húsz éve dolgozok egy vaskereskedésben, hogy legyen majd nyugdíjunk, mert sajnos ettől a munkától csak sérvet kaphatok, nyugdíjat nem. Nagy hátrány számunkra, hogy a takarmányt vásároljuk. A napi mintegy kétszáz liter tej feldolgozása és a családi tennivalók mellett már nincs kapacitásunk, időnk, hogy a takarmányt mi magunk termeljük. Sok idegeskedéssel jár a munka, mindenre oda kell figyelni a jószágok megbetegedése miatt is, a takarmány beszerzés miatt is. Régebben két-három jó piaci nap után meg tudtuk venni a takarmányt, most két-három hétig gyűjtünk. Folyamatos az állatok élelmezése körüli nehézség, de emellett igyekszünk fejlődni is. Szerettük volna a Prosperitati Alapítvány támogatásait is kihasználni, de mivel nem adózunk, nem tudtunk pályázni mint tejfeldolgozó, csak mezőgazdasági termelőként, de ez nekünk nem segítség.
A piacon elsőként szembesülnek a vásárlóerő lehetőségeivel. Ezen a téren mi a helyzet?
– Így van, hiszen mi közvetlen kapcsolatban vagyunk a vevőkkel, és látjuk, hogy fogy a fizetőképes vásárló, mivel egyre szegényebbek az emberek. Kevesen vannak, akik megengedhetik maguknak, hogy a minőségibb élelmiszereket fogyasszák, és ráadásul az emberek valahogy ellustultak. Megveszik a közeli boltban a tejterméket még akkor is, ha tudják, hogy nálunk találják meg azt, amit igazából szeretnének. A minőség fontos a kisgyermekes anyukáknak, de idővel, valószínű mikor munkába állnak, ők is kikopnak a vásárlói körünkből. Sokan bejárnak Zentára a falvakból is, mert már ott sem készítenek ilyesmiket. Gyakran felkeresnek bennünket szerb vásárlók is, akik szinte mindig nagyban vásárolnak a családi ünnepeikkor. Úgy érezzük, hogy utolsó mohikánként még itt vagyunk, csak lassan nem lesz kinek árulnunk.
Lehet válogatni a finomabbnál finomabb termékek közül
Milyen terveket dédelgetnek a jövőre nézve?
– Nagyon büszkék vagyunk arra, amit elértünk, mert tényleg a nulláról indultunk, nem volt mögöttünk senki, a saját munkánk gyümölcse minden. A felépített, létrehozott tejfeldolgozónk rengeteg pénzbe került, az épület, a berendezések, amelyeket magunk készítettünk, hegesztettünk, tökéletesítettünk. Nyitni szeretnénk újabb piacok felé, de ehhez egy szállító gépjármű kellene, amely megfelel minden követelménynek. Fejlődni szeretnénk, de nem nagyon látjuk a jövőt kizárólag ebben a jelenlegi profilban, ezért próbálunk újabb és újabb dolgokat kitalálni, mint például a házhoz szállítás. Este hét és kilenc óra között rendelésre kiszállítjuk a termékeinket.
Hogyan néz ki egy nap a Jablonszki család tanyáján?
– A nap reggel ötkor indul Ede bácsi ébresztőjével, aki akkor érkezik a tanyánkra. Kezdődik a fejés. Közben édesapám és a feleségem beviszik a városba a gyerekeket az iskolába, óvodába. Nyolc óra, fél kilenc tájban érünk a piacra, és ott fél egyig megtalálhatnak bennünket a vásárlók. Ha nincs munkás, akkor én a tanyán darálok, egyébként a piacon vagyok. Az otthoni termelésben a feleségem segít. A piac után a munkahelyemre megyek, este fél nyolcig ott vagyok. Ede bácsi pedig délután négyre jön vissza, este nyolcig dolgozik, vagy ameddig akad munka. Minden este még fel kell jönnünk a tanyáról széthordani az árut. A törvény előírja, hogy lakott területen nem lehet az állatfarm, a tejfeldolgozó, mi pedig minden előírást igyekszünk betartani.
Mi motiválja a további munkára?
– Ha már belekezdtünk, sok mindent elértünk, nem lehet hátrahagyni huszonöt év munkáját, még ha nehéz is. Mennyiséget és minőséget garantálunk a helyi éttermeknek, cukrászdáknak. Szeretném, ha valamelyik gyerekem folytatná a családi vállalkozást, mert itt érezzük magunkat otthon, zentaiak, vajdaságiak vagyunk, itt szeretnénk boldogulni.
SZALAI Teodóra
Fotók: Révész Róbert
