A Nova.rs portálnak adott interjújában Brankica Stanković, az Insajder (Bennfentes) produkció fő- és felelős szerkesztője a szerb kormány koronavírus-járvány alatt tapasztalt viselkedéséről, ezen belül az újságírókat ért támadásokról beszélt. Stanković szerint az magában nem jelent gondot, hogy a kormány rendkívüli állapotot hirdetett Szerbiában, az okozhat problémát, ha ezzel az állapottal visszaélnek – az viszont, hogy történnek-e visszaélések, majd csak a rendkívüli állapot beszüntetését követően derülhet ki.
A szerkesztő szerint kifejezetten rossz üzenete volt a Nova.rs újságírója, Ana Lalić előállításának, miután megjelent a szövege a Vajdasági Klinikai Központban uralkodó helyzetről.
– Az esetnek számos rossz üzenete volt, még ha egy éjszaka alatt meg is változtatták a fogságról született döntést, és szabadlábra helyezték az újságírót. Először is, ha jól értettem, a Vajdasági Klinikai Központban nem akartak válaszolni a kérdéseire. Volt alkalmuk elmondani mindazt, amit később állítottak, vagy ha valami nem volt igaz, akkor megcáfolni azt. Ehelyett a szöveg megjelenése után az ügyészséghez fordultak és azt kérték, hogy az illetékes hatóságok a kormány egy, több szempontból is problémás határozata alapján reagáljanak. A rendőrség fellépése is kétes, ugyanúgy, ahogyan a kormány említett határozata visszavonásának módja is. Emellett pedig azt állítani, hogy ezen esetben álhírek terjesztésének esete állt fenn, amikor a bulvárlapok az álhírekből élnek, enyhén szólva is álszent dolog. Mindez azt bizonyítja, hogy a rendkívüli állapotra sokan úgy tekintenek, mint lehetőségre, hogy leszámoljanak azokkal, akik ilyen vagy olyan oknál fogva nem tetszenek nekik, ez viszont megengedhetetlen.
Az, hogy ebben a helyzetben szinte szürreálisan viselkedik a szerbiai lakosság egy része, talán abból is látszik, hogy amikor a naponta sajtótájékoztatót tartó orvosokról esik szó, sokan azt róják fel egyikőjüknek, név szerint Darija Kisić Tepavčevićnek, a Dr. Milan Jovanović Batut Közegészségügyi Intézet igazgatóhelyettesének, hogy túl csinos…
– Láttam, hogy egyesek támadják, de azt is, hogy sokan értékelik, amit tesz és védik is, olyanok is, akik nem értenek egyet a jelenlegi hatalommal. Az emberek közül sokan értelmesek és sohasem fogadom el azt, hogy az embereket valamilyen táborokba lehet besorolni. Az arra vonatkozó kritikákat, hogy egy nő csinos, nem is vagyok hajlandó kommentálni, mert ortodox őrültségnek tartom.
Az embereket az alapján kell megítélni, amit tudnak és amit tesznek, így dr. Kisić Tepavčevićet is. Ezért nem értem azokat sem, akik csak azért támadják a szakértőket, mert egy teremben ülnek az államfővel. Mit kellene tenniük? Mondják azt, hogy „hé, mi most nem jelenünk meg itt, mert majd egyesek azzal gyanúsítanak meg bennünket, hogy Vučićnak dolgozunk”.
Másfelől viszont a hatalom képviselői azt mondják, hogy most a vírus elleni harc a legfontosabb, ezért nem foglalkoznak az ellenzékkel, de azért hagyják, hogy a bulvárlapok főszerkesztői(!) élő egyenes tévéadásban újságírói kérdéseknek álcázott monológjaikban több percen keresztül szidják az ellenzéket.
Ez a rendkívüli állapot mindenekelőtt azt mutatja meg, hogy mennyire „beteg” a társadalmunk. És ennek a kezelése még vár ránk – nyilatkozta egyebek mellett Brankica Stanković.
A teljes interjút itt olvashatják.
A legszégyenteljesebb kampány
A világjárvány miatt elnapolták a választásokat Szerbiában, de a kampány, egy rövid megszakítástól eltekintve, továbbra is folyik, és egyre intenzívebbé válik – már nem csak a Szerb Haladó Párt (SNS) házal pártfeliratú védőmaszkokat és segélycsomagokat osztva.
A Danas napilap szerkesztőségi kommentárban foglalkozott a témával, amit egy haladópárti szimpatizáns Facebook-bejegyzésének felidézésével kezdenek, amelyben az áll, hogy az ellenzék túlzásba viszi az állam és az SNS elnökének kritizálását. Nem köztársasági elnöki választások lesznek, hanem parlamenti, tehát az ellenzék nem a megfelelő személy ellen indított hadjáratot, írja a bejegyzés szerzője. Teljesen igaz, hogy 2020-ban parlamenti választások lesznek, és nem elnököt választunk, de sok minden más is igaz, írják a Danasnál.
– Például az, hogy a haladók nem pártként kampányolnak, hanem a kampányukat Vučićra, az elnöki figurára alapozzák. A listájuk egyébként az Aleksandar Vučić – a gyerekeinkért nevet viseli, és nem például az SNS – a parlementünkért nevet kapta.
Az is igaz, hogy az elnök a rendkívüli állapot közepette nyilvános összejöveteleket szervez, ugyanis, minek neveznénk a Novi Pazar-i kórház előtti felszólalását, ha nem nyilvános összejövetelnek.
Ezen a rendezvényen legalább öt, a rendkívüli állapot miatt hozott szabályt megszegtek, egyebek mellett azt, amely szerint mindenkinek védőmaszkot kell viselnie – Vučić kivételével, és azt, amely az emberek közötti minimális távolságra vonatkozik – az újságírókat és a kamerásokat egymás mellé tömörítették.
És egyetlen dolog sincs a tisztségének alkotmányos leírásában azok közül, amit Vučić Novi Pazarban elnökként és az államunk legmagasabb funkcióját betöltő tisztségviselőjeként tett. Ezek viszont szerepelnek abban a leírásban, ami egy kampányoló párt elnökére vonatkozik – írják a napilapnál, majd hozzáteszik:
– Ha az elmúlt évek során abban a tévhitben éltünk, hogy Vučićnak csak egy igazi ellenségre van szüksége ahhoz, hogy a sakkot imádó uralkodó létére megmutassa valódi képességeit, most a gyakorlatban láthatjuk, hogy mennyire tévedtünk.
Ő csak és kizárólag kampányolni tud és még akkor sem meri abbahagyni ezt, ha kárt okoz saját magának. Akkor sem, ha saját magát is halálos veszélynek teszi ki, a koronavírus ugyanis halálos, de akkor sem, ha másokat veszélyeztet, mindenkit, akinek követnie kell őt a kampány során. Olyanokat is, mint Zlatibor Lončar, akiknek egészen közel kell hajolnia hozzá, hogy hallja, mit suttog neki Vučić.
Az a tévhit ebben a nehéz helyzetben szinte nevetséges – azt hinni, hogy Vučić a lakosságnak példát mutat abból az önkontrollból, amire esküszik, és hogy legalább egy kicsit is azoknak az előírásoknak megfelelően viselkedjen, amelyeket másokra ráerőltet.
Ez nem Szerbia történelmének lebrutálisabb kampány, ahogyan azt Boris Tadić mondja, hanem a legszégyenteljesebb – vélik a Danasnál.
A kommentár eredetijét ezen a linken olvashatják.
A rezsim a Twitterről a Facebookra költözteti a bérkommentelőit?
A Ne davimo Beograd szervezet aktivistája, Radomir Lazović írt a Peščanik véleményportálra arról, hogy hogyan alakul át a hatalom internetes lejárató hadjárata mindazon civil szervezetek, újságírók, politikusok ellen, akik kritizálják a regnáló szerbiai vezetés döntéseit. A szöveg apropója az a döntés, amellyel a Twitter nemrég összeszen 8558 olyan fiókot törölt, amelyről a következőket írta: „a felhasználói fiókok hitelességét ellenőrző csoportjaink 8558 olyan fiókot töröltek, amelyek a Szerbiát irányító hatalmi pártot és annak vezérét voltak hivatottak népszerűsíteni.”
– Míg a Twitteren a fiókok törlésével a hatalom vereséget szenvedett, a Facebookon megkezdte a működését egy új, a nem megfelelően viselkedőket fenyegető és gyűlöletkeltő felület, COVID 19 Serbia néven. Ugyanarról a rezsimet kiszolgáló csapatról van szó, amelyik az elmúlt néhány évben a Ne davimo Srbiju és a Srbija naša zemlja oldalon keresztül támadták a Ne davimo Beograd és más ellenzéki szervezeteket, újságírókat és közszereplőket, azokat, akik felhívták a figyelmet a hatalom kártékony döntéseire.
Az ilyen oldalak célja aktuális trendekkel, érdekes fényképekkel, vicces videókkal és hasonló tartalmakkal felkelteni az emberek érdeklődését, majd ugyanazt az érdeklődést és figyelmet meghatározott személyek lejáratására fordítani, azokéra, akik abban az adott pillanatban a hatalom érdeklődésének középpontjában vannak. Ezekre a bejegyzésekre rácsatlakoznak a Szerb Haladó Párt tagjai, akik hozzászólásaikkal tovább zaklatják azt a személyt, aki az adott Facebook-oldal célpontja. Ahogyan azelőtt a Srbija naša zemlja egyszerű megnevezés mögött bújtatták a valódi céljukat, most a COVID 19 Serbia oldalnév mögött bújnak meg, az emberek járvány iránti érdeklődését szégyentelenül felhasználva arra, hogy saját propagandájukat terjesszék. E szöveg írásának pillanatában az említett oldalon egyetlen olyan tartalom sem található, amelynek köze lenne a COVID–19 vírushoz – írja Lazović, majd kiemeli: az oldalt március 12-én hozták létre, azóta a Beta hírügynökség főszerkesztője, Dragan Janjić, a NUNS és az NDNV újságírószervezetek, a közhasznú információk volt biztosa, Rodoljub Šabić voltak leginkább kitéve a lejáratásnak.
A legújabb célpont, Ana Lalić, róla már szóltunk fentebb ebben a sajtószemlében.
– A hozzászólásokban azt üzenik neki, hogy árulás miatt „falhoz kellene állítani”, azt követelik, hogy tartóztassák le újra és küldjék kényszermunkára, azzal vádolják, hogy külföldi agentúráknak, a szerb állam ellen és az egész szerbség ellen dolgozik – írja az aktivista, aki szerint még ha lassan és lomhán is működik a Twitter és a Facebook, de a 8558 Twitter-fiók törlése és a Srbija naša zemlja Facebook-profil tavalyi letiltása azt bizonyítja, hogy mégis van értelme annak, ha a felhasználók jelentik az álhíreket ezeken a platformokon.
A teljes szöveget ide kattintva olvashatják el.
Nyitóképünkön Zlatibor Lončar és Aleksandar Vučić (Tanjug fotó)
