A szerb kormány megváltoztatta a kijárási tilalomról szóló határozatot és az autista gyermeket nevelő szülők számára lehetővé tette, hogy külön időpontban, de a kijárási korlátozás idején is kimehessenek sétálni különleges igényű gyermekükkel. Hogy ez mit jelent egy családnak, ahol autista gyermek is van, arról a szabadkai Medgyesi Jolán, a nyolcéves Blanka édesanyja mesélt a Babamama portálnak.

— Kislányom nyolcéves és autista. Számára ez az egész rendkívüli állapot óriási erőpróba. Elveszítette ugyanis azokat a kapaszkodóit (iskola, egyéni fejlesztések, nagymama látogatása), melyek az addigi napi rutinjából fakadóan biztonságot jelentettek számára, és ami a legnehezebb része a történetnek, hogy mindezt bizonytalan időre. Az autizmussal élő emberekre ugyanis jellemző a rugalmatlan gondolkodásmód, és hogy éppen azzal lehet őket segíteni, ha (főként vizuális eszközökkel) előrevetítjük a rájuk váró eseményeket. Ebben a helyzetben azonban ez sem teljesen megoldható, hiszen mi magunk sem tudjuk, meddig tart a rendkívüli állapot. Akad tehát kihívás számunkra is, nem is kevés. Mégis, ebben az egész újonnan kialakult helyzetben azt érzem, hogy Blanka nagyon igyekszik, egészen jól veszi az akadályokat, megérti és elfogadja az új napi ritmust, de azt nem lehet tudni, mikor jön el a “ na, most van elegem” érzés nála. Ahhoz pedig, hogy ez ne következzen be, nagyban hozzájárult, hogy naponta kétszer egy bő félórás sétát tehettünk vele…

Olvassa el a Medgyesi család megpróbáltatásait bemutató teljes riportot a Babamama.rs portálon.