Talán úgy kellene kezdenem, hogy ez a cikknek álcázott üzenet a hatvanöt éven aluliaknak szól, de nem szeretném, ha azok, akik nem ebbe a korosztályba tartoznak, most azonnal legyintenének egyet, s az jutna az eszükbe, hogy akkor most én minek is olvasom ezt az írást, hiszen nem én vagyok a címzett.

Nem, egyáltalán nem ez a cél, tessék csak mindenkinek, akinek a szeme ügyébe kerül ez az szöveg, elolvasni ezt a pár sort.

Egy nagyon fura helyzetbe kerültünk: a hatvanöt, egyes településeken a hetven év feletti családtagjaink, ismerőseink, rokonaink a koronavírus terjedésének megakadályozása miatt nem hagyhatják el az otthonaikat. Pár hete így megy ez már, s ők, akik eddig nekünk segítettek, amiben csak tudtak, a mi életünket igyekeztek könnyebbé, egyszerűbbé és szebbé varázsolni, most a mi segítségünkre kényszerülnek. Tőlünk várják a kenyeret, a tejet, a gyógyszereket, de hogy ne csak a kézzel fogható dolgokat soroljam: a pár kedves szót, az arcukra egy mosolyt csaló, közös emléket tartalmazó üzenetet, egy okostelefonon vagy e-mailben elküldött fotót…

Egyik nap egy idős férfi a környezetemből megkérdezte, nem nehéz a szülőknek, a nagyszülőnek, a szomszédnak bevásárolni, beszerezni éppen azt a tárgyat, ami hiányzik a háztartásból? Nehéznek bizonyára nehéz, de bevásárlás, cipekedés közben jusson eszébe mindenkinek, hogy egy kis szeletet most visszaadhat abból a sok jóból, abból a mérhetetlen kedvességből, szeretetből, odafigyelésből, gondoskodásból, amit az idősek nyújtottak neki nem napokon és heteken, hanem éveken és évtizedeken keresztül.

Sokkal könnyebb lesz így a dugig megpakolt vászontáska, amelynek a füle már szakadni készül, de nem adja könnyen magát. Használjuk ki az alkalmat, éljünk vele, mert most valamicskét, egy icike-picike töredéket viszonozhatunk mindabból, amit az idősebbektől kaptunk. Ha meg a szatyor füle elszakad, nem kell rajta idegeskedni, majd lesz másik. Viszont ilyen lehetőségünk nekünk, fiatalabbaknak, amely során megmutathatjuk, mennyire hálásak vagyunk mindazért, amit értünk tettek, nem tudni, mikor adódik megint, éppen ezért ne hagyjuk most ki ezt.

Tőke János

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör hetilap április 16-ai számában jelent meg.