Ezekben a napokban teljesen megérdemelten szól a taps az egészségügyi dolgozóknak. Ők nemcsak napjaink, hanem minden kornak a hősei. A látható hősök mellett léteznek más hősök is: ők folyamatosan jelen vannak, viszont láthatatlanok, és csak nagyon ritkán vesszük észre őket. Az ő munkájuk nem látványos, s a média középpontjába is akkor kerülnek, ha valamilyen hiba történik, azonban ők is naponta életeket mentenek, igaz, nem olyan módon, ahogy azt teszik az egészségügyi dolgozók. Ők megmentik az életeket az elfeledéstől, a szegénységtől, az erőszaktól, a diszkriminációtól és a szociális ellátásokból való kizárástól. Ezek a láthatatlan és ismeretlen hősök a szociális védelemmel kapcsolatos területeken dolgoznak, amely az egyik legszebb, de ugyanakkor az egyik legnehezebb terület is.

Az említett hősök nem szoktak hozzá a média rivaldafényéhez, a tapshoz és a vállveregetésekhez. Annak ellenére, hogy keveset tudnunk róluk, ritkán írnak és beszélnek róluk, az az ember érzése, hogy ezekben az időkben a munkájuk elsősorban negatív szövegkörnyezetben jelenik meg. A szociális védelemmel kapcsolatos szolgáltatások, függetlenül a megvalósulás helyszínétől, soha nem érnek véget. Az említett hősök az év minden napján gondoskodnak a legveszélyezettebb csoportokba tartozóktól, akár rendes, akár rendkívüli helyzet van az országban… És nem mellékesen, nagyon kevesen vannak azzal tisztában, hogy az egyik legveszélyezettebb csoportot képviselik, amely mindig igyekszik a hivatását a legmagasabb szinten űzni.

Való igaz, hogy a COVID-19 betegség megjelent egyes idősotthonokban. Az is tény, hogy egyes eseményeket meg lehetett volna akadályozni, s az is, hogy voltak hibák, azonban azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy vannak dolgok, amelyek ellen hiába tesz meg és tart be az ember minden óvintézkedést, azok megtörténnek. A vírus nem kerülte el a nem COVID-kórházakat, a szülészeteket, az egészségházakat, a vállalatokat, vagyis mindenhol megjelent, ahol emberek dolgoznak emberekkel. Mindezek ellenére a médiafigyelem, ami a fertőzöttséget illeti, az elmúlt napokban főként a szociális védelem intézményei felé fordult. Jogosan, mivel ezekben az intézményekben a legveszélyeztetettebb, a legsérülékenyebb polgártársaink élnek, akik közül sokaknak folyamatos egészségügyi segítségre és ápolásra van szükségük, olyanra, amelyet az egészségügyi rendszer hosszútávon nem képes biztosítani.

Egy átlagember az elmúlt napokban megjelent tudósításokból, hírekből arra következtethet, hogy ez „csúnya mese “ már véget ért volna, vagy a vége felé közeledne, ha a vírus elkerülte volna a niši Gerontológiai Központot, néhány idősek otthonát, valamint azokat az otthonokat, ahol az értelmi fogyatékosokkal és mentális problémákkal rendelkező személyekkel foglalkoznak. Ha nem lettek volna a szociális védelemben felelőtlen személyek, minden sokkal kedvezőbb lenne…

A valóság azonban egészen más. Köszönhetően azoknak az intézkedéseknek, amelyet a szerb állam a szakemberek segítségével foganatosított, az illetékes minisztérium aktivitásának, de mindenekelőtt a láthatatlan hősöknek hála, Szerbia azon országok közé tartozik, ahol a szociális védelmi intézményeket figyelembe véve, a legkevesebb a fertőzött.

Ellentétben több fejlettebb országgal, amelyekben nincsenek pontos adatok arról, hogy az említett intézményekben mennyien fertőződtek meg, illetve hunytak el a koronavírus miatt, Szerbia nem titkolja a rendelkezésre álló adatokat. Az országban összesen 303 magán és állami tulajdonban levő otthon található, amelyekben 23.129 személyt ápolnak. A legfrissebb adatok szerint 29 intézményben, ami 9,6 százalékot tesz ki, jelent meg koronavírus: összesen 569 személynek volt pozitív a tesztje, ami 2,5 százaléknak felel meg.

Ebben a harcban mindenképpen ki kell emelni az illetékes minisztérium hozzájárulását és az idejében történő, rendszerbeli megoldásokat tartalmazó reagálást, amely több meghagyást és útmutatót küldött a szolgáltatást nyújtóknak.

Sokan nem tudják, hogy a biztonsági intézkedések az otthonokban már tíz nappal azelőtt megtörtént, hogy az egészségügyi intézményekben elkezdték volna alkalmazni őket. A minisztérium a felszerelés és fertőtlenítőszerek formájában érkező segély szétosztásakor nem tett különbséget az állami- és a magántulajdonban levő otthonok között, s a nap huszonnégy órájában mindig a rendelkezésre állt azon kollégáknak, akik egy eddig ismeretlen problémával szembesültek. Mindez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a kormány és az illetékes minisztérium intézkedései, amelyeket a munkavállalók betartottak, eredményesek voltak.

A közvélemény nem értesült arról sem, hogy a láthatatlan hősök közül sokan tizennégy vagy még ennél is több órát töltöttek az ápolásra szorulókkal, s nem tudtak találkozni a családjukkal, a gyerekeikkel, a szeretteikkel. Erre őket senki nem kényszerítette. Nem volt parancs, rendelet, kérvény, ők döntöttek így, bizonyítva a professzionális hozzáállásukat.

Az otthonok – felszereltségüket és a káderállományt tekintve – nem kórházak, annak ellenére, hogy főként betegek élnek bennük. Ha vége lesz a járványnak, akkor nemcsak az egészségügyi rendszer fejlesztésének kell nekikezdeni, hanem ugyanezt meg kell tenni a szociális védelmi intézmények esetében is.

Sűrűn elfelejtjük, hogy valamennyien ennek a rendszerbek a felhasználói vagyunk. Ha semmi másért nem, pedig nagyon sok okunk lenne rá, akkor legalább azért, mert egy nap mindannyian megöregszünk majd. És akkor az egészségügyi rendszer mellett a szociális védelmi rendszer lesz a legfontosabb, amit a jelenlegi helyzet is bizonyít. A szociális védelmi intézményekben 149 munkavállaló tesztje lett pozitív a koronavírusra, akik közül egy személy elhunyt, mégis az egész rendszer mintha figyelmen kívül maradt volna. Pedig az egészségügy után, ez az a terület, ahol a legtöbb fertőzött volt a munkavállalók között, és ez egy igen beszédes adat.

Kedves láthatatlan hőseink, köszönjük szépen mindazt, amit ezért az országért és az itt élő emberekért tesztek. És maradjatok azok, akik eddig is voltatok… a munkájukat magas szinten végző, de mindenekelőtt emberek… láthatók és láthatatlanok – olvasható abban a közleményben, amelyet a szociális védelmi szakszervezet és a hivatásos egyesületeket tömörítő hálózat írt alá.