Ma van a nemzetközi sajtószabadság napja. Ez nem azért lényeges, mert az újságírók szeretik magukat ünnepelni, hanem azért, mert ha az újságíró nem tudja végezni a munkáját, akkor önök, az olvasók sem jutnak hozzá hiteles információkhoz.
Az ENSZ Közgyűlése 1993-ban döntött arról, hogy május 3-a legyen a nemzetközi sajtószabadság napja. A cél az volt, hogy a sajtó szerepére és szabadságának fontosságára felhívják a figyelmet, közvetve a kormányzatokat is figyelmeztessék: tartsák tiszteletben a szabad véleménynyilvánítás jogát. A helyzet nem javult azóta. Ma a Föld népességének mindössze kilenc százaléka él olyan országban, ahol szabad a sajtó.
Az utóbbi években igencsak küzdeni kell az újságírónak, hogy Szerbiában és Magyarországon a legalapvetőbb munkáját tudja végezni. A környező országokban is elég rossz a helyzet.
Az újságírók munkájukat egyre veszélyeztetettebb körülmények között végzik, és a sajtóban továbbra is jelen van a gyűlöletbeszéd – állapította meg a 2019-es helyzetet elemző jelentésében Zoran Pašalić szerbiai ombudsman. A média helyzetét és az újságírók biztonságát veszélyezteti a közéleti szereplők sértő és a munkájuk vagy személyüket semmibe vevő viselkedése, a fenyegető magatartása és a nyomásgyakorlás, akárcsak a nem kielégítő pénzügyi helyzetük is – olvasható a jelentésben, amelyet a Szerbiai Újságírók Egyesülete ismertetett nemrégiben.
Magyarországon már régen jelen van a média központi kormányzás alá vonása és ez a 2018-as KESMA (Közép Európai Sajtó és Média Alapítvány) létrejötte óta nem is titok. A hatom nyíltan felvállalja, hogy a hozzá közel álló sajtótermékeket saját hatáskörébe vonja.
A központi hírügynökség (MTI) és a televízió, rádió (MTVA) is már évek óta kézivezérléssel működik, az alkalmazottak közül eltávolították azokat, akik még nyomokban tartalmazták az önálló gondolkodás jeleit és feltöltötték olyanokkal, akik hajlandók bármit lejegyezni, ami a központtól érkezik.
A Politico birtokába került belső levezések szerint a kényes témakörök listáját a szerkesztők kapják meg „fentről” és küldik körbe a szerzőknek. Van olyan téma, amin elkezdeni sem lehet a munkát előzetes rábólintás nélkül – ilyen Thunberg tevékenysége például – , míg más, kényesnek minősített témakörökön el lehet kezdeni dolgozni, de a kész cikkek vázlatát be kell mutatni jóváhagyás végett. Egy név nélkül nyilatkozó közmédiás szerint a szerzők nem tudják, hogy konkrétan ki dönt odafönt az anyagaikról.
A Riporterek Határok Nélkül (RSF) szervezet szerint Magyarország és Szerbia is hatalmasat zuhant az utóbbi években, ami a sajtószabadságot illeti. A jelentés nem egyedüli, az utóbbi években folyamatosan érkeznek panaszok és tiltakozások a média helyzetére vonatkozóan. Az Európai Unió és a demokratikus médiafigyelő szervezetek is folyamatosan jelzik, hogy az adott régióban komoly problémák vannak a sajtószabadságot illetően.
A mai viszonyok között a sajtószabadságot nem is az jelzi, hogy egy adott újság mit írhat meg, hiszen akár egy blogon is bárki bármit megírhat, hanem, hogy a hivatalos, központi információkhoz hogyan jut hozzá egy újságíró.
Az információhoz való hozzáférés joga lett a modern újságírás alapvető feltétele.
És ezt bizony igencsak korlátozzák hazáink kormányai. Nem engednek sajtólistára feliratkozni, nem engednek be eseményekre (helyhiányra hivatkozva), meg sem hirdetik, hogy mikor, hol lesz bármilyen esemény, és ha kérdezni kívánunk, azt figyelmen kívül hagyják…
A Freedom House jelentése szerint Magyarország komoly „hatalomkoncentrációt szenvedett el” az utóbbi években a Fidesz irányítása alatt és az első Uniós tagállammá vált, amely csak „részben szabad”.
A Szabad Európa Rádió nem véletlen tervezi nyári újraindulását Magyarországon, a kialakult helyzetre tekintettel.
A Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-térképe
