„Elítéljük a szabadkai Vajdasági Magyarok Szövetsége (VMSZ) alapszervezetének szolgalelkűségét és egy olyan döntés megszavazását, ami alapján Szabadka központjában, kiemelt helyen a Jadran mozi előtti téren hatalmas méretű szobrot emelnek I. Péter szerb királynak”, olvasható a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) közleményében. A párt ezt a cselekedetet rossz politikai üzenetnek ítéli meg, hiszen az erről szóló döntést pont a trianoni békediktátum 100. évfordulója előtt egy héttel fogadták el, és a szobor elhelyezkedése Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának közvetlen közelében lesz.
„Ha mindezt figyelembe vesszük (a döntés időzítése, a szobor kijelölt helyszíne, nagysága és a jelentős mennyiségű városi költségvetési eszközökből történő pénzelése) akkor e tény különösen aggasztó és politikailag felelőtlen, mert ezt egyesek akár szándékos provokációnak is minősíthetnék. Ráadásul mindez akkor és abban a pillanatban történik amikor a hivatalos politika a két ország „virágzó kapcsolatairól” beszél” – áll a VMDK közleményében.
A VMDK visszataszítónak és politikailag károsnak tartja a VMSZ erőltetett kommunikációs porhintését mi szerint ezt a döntést némileg kompenzálták Bíró Károly szobrával. A VMDK-nak nincsen semmi baja azzal, hogy Bíró Károly szobrot kapjon Szabadkán, azonban szerintük a jelenlegi keretekben a két szobor történelmi, társadalmi, politikai üzenete nem egyenértékű.
A VMDK politikai maszatolásnak és a valós tények kiforgatásának tartja Pásztor Bálint (VMSZ) polgármesteri jelöltnek azon állítását, miszerint a „város méltó emléket állít Bíró Károly polgármesternek”, holott nagyon jól tudja, hogy a kölcsönösség elve nincsen kitisztelve.
Szabadka költségvetéséből (valamennyi polgár pénzéből) csakis I. Péter szerb királynak állítanak szobrot, míg Bíró Károlynak egy pártalapítvány fog emléket állítani (nagy valószínűséggel magyarországi adófizetők pénzeszközéből).
A VMDK sajnálattal állapítja meg, hogy a VMSZ az 1918. november 25. (a mai Vajdaság egyoldalú hozzácsatolási szándékának megszavazását az SZHSZ királysághoz) ünnepnek való megszavazása után, ismét cserbenhagyta a délvidéki magyarságot. A magyar érdekek, taktikus és következetes képviselete helyett, ezúttal is a szerb koalíciós partner „érzékenységét” részesítette előnyben.
A VMDK közleménye arra is kitér, hogy meg kell említeni Maglai Jenő és csapata a Szabadka Polgári Mozgalma felelősségét is, hiszen ők is rászavaztak a méltánytalan döntésre, s a VMDK szerint „hiába ment ki ő a VMSZ-ből, ha a VMSZ nem ment ki belőle”.
