Mit tud az anyaországi magyar társadalom a száz évvel ezelőtt megkötött trianoni békeszerződésről, annak vélt vagy valós előzményeiről, illetve következményeiről? Milyen ismeretei vannak a határon túli magyar közösségekről? Ezt vizsgálták egy országos reprezentatív felmérés során, telefonos közvélemény-kutatás keretében, amelynek egyik szervezője az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport volt. Az eredmény lesújtó.
A friss és fontos kutatás szerint a lakosság mindössze 7 százaléka van tisztában azzal, hogy pontosan mi történt 100 éve, miközben a túlnyomó többség így is azt gondolja, hogy az a magyar, akinek fáj Trianon. Alig tud róla valamit, de fáj neki. Ez a fantomfájdalom is egy lehangoló tükre a felszínes nemzetieskedésnek, a félinformációkon vagy teljes információhiányon alapuló nacionalista hőzöngésnek. A kutatócsoport beszámolójából idézek:
„A trianoni békeszerződés pontos dátumát, a terület- és lakosságvesztés mértékét, illetve a nem magyar nemzetiségűek arányát a történelmi Magyarország területén csupán a népesség egy százaléka tudta többé-kevésbé helyesen. Ha a területi-, népesség-, és nemzetiségi arányokkal megengedőbbek vagyunk, akkor is a népesség csupán 7 százaléka van tisztában a tényekkel.”
Szomorú, mert közben meg emberek, családok, barátok, szomszédok és ismerősök mennek ölre egymással, olykor nem csak virtuálisan azon, hogy kinek fáj, és kinek mennyire fáj Trianon, kinek van joga egyáltalán bármit is érezni, gondolni Trianonról, és pontosan mit szabad gondolnia.
A békeszerződés dátumát (1920) a válaszolók 43 százaléka tudta helyesen, a napot pedig 27 százalék. 48 százalék saját bevallása szerint keveset tud a témáról, míg 52 százalék sem családi, sem ismeretségi körben nem szokott a témáról beszélgetni.
A megkérdezettek 54%-nak meggyőződése, hogy Trianon a korabeli baloldali politikusok miatt alakult úgy, ahogy, egyharmada pedig hiszi és vallja, hogy a trianoni békeszerződés csak száz évig érvényes, és június negyedike után hatályát veszti.
Ez elég pontos magyarázat lehet arra, miért van akkora sikere a sárga földig lebutított, populista, vadmagyarkodó politikának, amellyel a Fidesz és a KDNP ezt a traumát kisajátította magának. E sötét tudatlanságnak meglovagolásában rejlik az uralkodó párt hatalma, amit aztán nyakon lehet önteni egy kis uszítással, és az idők végezetéig ebből jól meg lehet élni.
A nagy nemzeti összetartozás úgy néz ki, hogy a fideszes parlament megemlékező ülésén az ellenzéki pártoknak joguk lesz csendben maradni. Trianon meggyászolása kizárólag a Fidesz kiváltsága lett, tehát nemzetileg összetartozni is csak nekik van joguk. A többiek nem is magyarok (ezt korábban Kövér már amúgy is eldöntötte saját hatáskörben), a szájukra se vegyék Trianont.
