A világsajtó a héten még mindig az amerikai válsággal, Donald Trump stílusával foglalkozott legtöbbet. De erősödött a kínai kormány öndicséretének taglalása is a koronaválság kezelésében.
A fekete életek is számítanak
Az amerikai New York Times egy afroamerikai elemzője így látja az ottani helyzetet:
„A tiltakozások egyik legreményteljesebb aspektusához tartoznak az ország és a világ minden táján látható különböző bőrszínű emberek, akik nyíltan támogatják a rasszizmus elleni küzdelmet, »Black Lives Matter« (A fekete életek is számítanak) feliratokkal és különböző szólamokkal vonulnak a feketék ellen elkövetett állami erőszak ellen. A kihívás most ennek a hangulatnak az érvényesítése. Biztosnak kell lennünk abban, hogy ez egy valódi változás az amerikai ideológiában, és nem egy aktivista-divatos nyári utcai fesztivál azok számára, akiket hónapokig zárva tartottak, nem tudtak iskolába járni, de koncertekre és bárokba sem. Hogyan fognak fehér szövetségeseink erre reagálni, amikor véget ér majd ez a nyár? Hogyan fognak reagálni, amikor az ilyen események őket is érintik, és nem csak azt a fehér embert, aki George Floyd nyakára térdelt? Hogyan reagálnak majd, ha az igazi egyenlőség saját privilégiumaikat is veszélyezteti, amikor látják, hogy mindennek ára is lesz majd?”
A malmöi Skanska Dagbladet c. lap a saját országára tekint:
„Nálunk is voltak demonstrációk száz, de talán több ezer résztvevővel is. Ami ezt követte, nagy izgalom volt: a tüntetők állítólag hozzájárultak a koronavírus terjedéséhez, mondták egyesek. De a felháborodást két csoportra lehet osztani. Egyesek nem akarják belátni, hogy Svédországban is létezik rasszizmus. A többiek pedig együttéreznek a »Black Lives Matter« mozgalommal, ám a tüntetőket a járvány miatt felelőtlennek tartják. Ha mégolyan komoly is a koronavírus – a frusztrációt, amit sok fekete ember érez a mindennapi strukturális rasszizmus miatt, szintén tiszteletben kell tartani.”
„A rasszizmus minden társadalmat fenyeget” – hangsúlyozza az isztambuli Karar c. baloldali napilap:
„A rasszisták és a jobboldali populisták nemcsak olyan szörnyű rendszerekben kerültek hatalomra, mint például Kína vagy Oroszország, hanem az Egyesült Államokban, Indiában, Magyarországon, Lengyelországban és Brazíliában is. De még a fejlett demokráciákban is – mint például Németországban és Franciaországban – egyre több a rasszista. Még ha a rasszista és diszkriminatív ötletek vonzónak is tűnnének egyesek számára, akkor sem lehet őket örökké elviselni egy társadalomban. A populisták lángoló beszédeket tartanak, de ígéreteik végrehajtása gyenge. Mivel mindig ugyanazokat a szólamokat ismétlik, ezek hosszú távon nemcsak monotonná válnak, hanem idővel undorítóvá is. Ezért a rasszistáknak és a jobboldali populistáknak nem lehet jövőjük.”
A SME, a legolvasottabb szlovák napilap az Egyesült Államok felé fordul:
„Az amerikai rendőrség egyre brutálisabbá válik. Ez szorosan kapcsolódik a rendőrök szellemi hozzáállásához. Ahelyett, hogy munkájukat közszolgálatnak tekintenék és az önkormányzatok rendjét biztosítanák, egyes rendőrök katonai egység tagjainak tekintik magukat. Az ilyen hozzáállású rendőröket gyakrabban alkalmazzák olyan környékeken, ahol afroamerikaik vannak többségben. Nincs viszont bizonyíték arra, hogy ez csökkentené a bűnözés mértékét. Trump elnök ugyan nem okozta ezeket a problémákat, de rosszabbá tette őket. És a tiltakozásra adott válasza csak újabb bizonyíték arra, hogy milyen rossz elnök.”
Mindez csak választási kampány?
A Die Burger c. dél-afrikai afrikaans (azaz búr, illetve fokföldi holland) nyelvű napilap ezt így magyarázza:
„Trump félelmetes empátiahiányt mutat, éppen úgy, mint a korona-pandémia által jelenleg több mint száázezer ember halálával szemben. Míg az orvosok és az ápolók kétségbeesetten könyörögnek további felszerelésért, ő a rendőrséget fegyverzi fel álig, és könnygázzal meg villanógránátokkal löveti a békés tüntetőket. Ennek ellenére nem szabad alábecsülni Trump nyilatkozatainak hatását, és az esélyét sem arra, hogy megnyerje a novemberi választásokat – az összes tiltakozás ellenére.”
„George Floyd halála után az Egyesült Államoknak el kell gondolkodnia arról, hogy mi legyen a következő lépés” —írja a La Vanguardia c. spanyol és katalán nyelven megjelenő barcelonai napilap:
„Az ország választási évben van, és Trump mindent megtesz annak érdekében, hogy mozgósítsa támogatóit. Ide tartoznak mindenekelőtt a vidéki fehér választópolgárok, akik minden baj gyökerét a demokratákban, a baloldalban és a sajtóban látják. Az amerikai demokrácia alapjai erősek, de úgy tűnik, hogy Trump elhatározta, megingatja ezt a rendszert. Ha novemberben újraválasztják, ez a trumpizmus további erősödését jelentené.”
A Nancy-i L’Est Républicain c. napilap Donald Trump elnök helyzetét veszi szemügyre:
„Trump az év elején még reménykedhetett abban, hogy megnyeri a második mandátumot, annak ellenére, hogy elnökségét megosztottság és túlzás jellemezi. Mára a helyzet sokkal bonyolultabbá vált. A koronavírusnak már 110 ezer halottja van, és több millió amerikai maradt munka nélkül. És most a rasszizmus elleni tiltakozások olyan nagy méretet öltöttek, amilyenek az 1960-as évek óta nem voltak. […] Mióta Trump 2017-ben befészkelte magát a Fehér Házba, nem tett semmi különös dolgot nemzetközi szinten. […] De választói azon a területen nem is várnak el tőle semmit. Még néhány héttel ezelőtt az amerikai gazdaság egészséges állapota volt a legnagyobb ütőkártyája. Most 13,3 százalékos munkanélküliségi ráta mellett Trump már nem számíthat a gazdaság támogatására. Egyetlen lehetősége tehát az, hogy elnöksége utolsó hónapjaiban nagy lármát csapjon, miközben túllicitálja önmagát a Twitteren […] Mivel Amerika már nem folytathat rendes választási kampányt, az ország egyfajta népszavazásra készül: az országot megosztó elnök mellett vagy ellen.”
A londoni The Times szerint a koronavírus-válság és a tömeges tiltakozások ellenére lehetséges Trump elnök újraválasztása:
„Az országszerte több mint százezer halálesettel és pusztító gazdasági következményekkel járó koronavírus-válság megrontotta Trump mérlegét. Általában elképzelhetetlen, hogy a hivatalban lévő elnök túlélje a meredek gazdasági visszaesést, a 13 százalékos munkanélküliséget és a széles körben elterjedt zavargásokat. A belső zavargások idején azonban a törvényre és a rendre való felhívás döntő jelentőségű lehet, amint azt 1968-ban Richard Nixon győzelme is bizonyítja Hubert Humphrey, a Demokrata Párt jelöltje ellen. Trump szándékosan használ megosztó retorikát ebben a válságban. Ezzel akarja mozgósítani szavazóit. Amerika barátainak és tengerentúli szövetségeseinek nem szabad alábecsülniük Trump ezen üzenetének vonzerejét szavazói számára.”
A Washington Post szerint:
„Trump újraválasztásának esélyeire nézve a legrosszabb eredményt az NBC közvélemény-kutatása jelezte: a szavazók 80 százaléka szerint a folyamatok ellenőrizetlenek. És mi van a többi 20 százalékkal? Ezek az elmúlt három évet valóban a hálószobában töltötték, világítás nélkül, a függönyüket lehúzva, és a takaró alá bújva? A nemzetet három egymást kölcsönösen megrázó válság rázta meg, amelyeket Trump vagy rosszul kezel, vagy még aktívan súlyosbít is: a COVID-19 járvány, az ebből származó gazdasági válság, és George Floyd meggyilkolása elleni hatalmas tüntetések. Volt már ilyesmire példa?”
Joe Biden esélyei
Az amsterdami de Volkskrant c. napilap azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy Joe Biden egy fekete alelnökjelölttel folytat-e majd kampányt Trump ellen:
„Vajon fekete nőt jelöl-e majd Joe Biden az alelnöki posztra? Ez most a nagy kérdés, miután Biden hivatalosan is biztosította a Demokrata Párt elnökjelöltségét. Az amerikai médiában már napok óta keringenek olyan névlisták, amelyek élén Kamala Harris kaliforniai szenátor áll. […]
Az alelnökjelölt megnevezése potenciálisan döntő lehet a novemberi választási eredmény szempontjából. A 77 éves Joe Bidenre gyakorolt nyomás, hogy alelnöknek lehetőleg egy fekete nőt válasszon, jelentősen megnőtt, amióta George Floyd egy fehér rendőr áldozata lett, ami lángba borította az országot. Biden egy fekete alelnökjelölttel szinte biztosan képes lenne arra, hogy a fekete választópolgárokat szavazásra csábítsa.”
Németország még baráti állam?
A bécsi Der Standard c. lap azt vizsgálja, mi lesz akkor, ha Trump valóban kivon közel tízezer amerikai katonát Németországból:
„A lépés sokat mond Trump ugrabugráló, irracionális vezetési stílusáról, és megmutatja, mennyire hűlt le kezdeti szerelmi viszonya az amerikai katonasággal. Egy olyan főparancsnok, aki kedélyállapota szerint hoz stratégiai döntéseket, az Atlanti-óceán mindkét oldalán lévő biztonsági szakértők számára borzadályst jelent.”
„A Németország és az Egyesült Államok közötti konfliktus befolyásolja biztonságunkat”—figyelmeztet a lengyel Rzeczpospolita c. gazdasági és jogi napilap:
„9500 katona – ez a Németországban állomásozó összes amerikai csapatok körülbelül egynegyede. Lengyelország és más közép- és kelet-európai ország szempontjából ez azonban több, mint az összes nyugati katona száma a NATO keleti oldalán. Félelemkeltő, hogy az Egyesült Államok elnöke, ahogyan ez az Atlanti-óceán mindkét oldalán megjelenő médiában felmerült, valószínűleg csak azért hozta ezt a döntést, mert megsértődött amiért a német kancellár lemondta részvételét a G7-es találkozón a koronavírus-pandémiára hivatkozva. Döntését Trump öt hónappal az amerikai elnökválasztás előtt jelentette be. Ő most politikai jövőjéért harcol. A gazdaság állapota, amely talán segített volna neki szavazatokat nyerni, most minden további millió munkanélkülivel kezdi leépíteni esélyeit. Ezzel a döntésével Trump nyilvánvalóan azt reméli, hogy szigorú hangneme a többi fontos országgal szemben segíteni fogja újraválasztását.”
Koronavírus Kínában
Végül vessünk egy pillantást Kínára, ahol a kormány kiadott egy dokumentumot a koronavírus kezeléséről. A Huanqiu Shibao c. pekingi bulvárlap ezt „objektív” következtetésnek tekinti:
„Csak lassan lehet felismerni, milyen nehéz megbirkózni a koronavírussal. Ez magyarázza azt, hogy Kína milyen felkészületlen volt a koronavírus terjedésének kezdetén. Mindenki láthatja, hogy az országnak milyen magas árat kellett ezért fizetnie. Annál fontosabb és értékesebb Kína számára, hogy az első ország lett, amely hozzájárult a koronavírus terjedésének megfékezéséhez, és három hónapon belül sikerült úrrá lennie a helyzeten. Kína továbbá több tucat országot támogatott orvosi személyzettel és segélykészletekkel. Ahogy ez a jelentés azonban tagadhatatlanul kimutatja, Kína mindenekelőtt a járvány áldozata is. Nagyszerű eredményéért az ország vádak helyett méltányos bánásmódot érdemel.”
A Nihon Keizai Shimbun, a világ legolvasottabb pénzügyi napilapja ezt Japánból másként látja:
„Sok nemzetközi kritika érte Kínát a koronavírus kezelésével kapcsolatban. Ismeretes például, hogy akár ötmillió ember utazott Vuhánból külföldre vagy más kínai régiókba, mielőtt a kormány január 23-án lezárta a várost a külvilágtól. A cikk nem hajlandó tudomást venni semmilyen kritikáról. Ehelyett a kormány a válságkezelést igazolja és önmagát dicséri. Hogy ez a dokumentum most jelent meg, annak több oka van: a kormány valószínűleg attól tart, hogy a külföldi kritika még erősebb lesz. Ezenkívül a kormány végre újra akarja indítani a gazdaság fejlődését.”
Trump mint Rambo a Pittsburgh-i tüntetők transzparensén egy korábbi látogatása alkalmával (Fotó: Jared Wickenham/City Paper)
