Nem a mostani az első alkalom, hogy Aleksandar Vučić 22 éves fiát, Danilót olyan személyek társaságában fotózták le, akik összefüggésbe hozhatók az alvilággal. Miután megjelentek a legfrissebb ilyen képek, a hatalom magyarázkodásba kezdett, a hatalomhoz közeli újságok, tévék a képet készítő újságíró lejáratásával voltak elfoglalva. Az N1 tévé reggeli lapszemléjében Dragoljub Draža Petrovićtyal, a Danas napilap főszerkesztőjével beszélgettek erről az újabb fotóról, ami az államfő családját kétes ügyletekkel foglalkozó személyekkel hozza kapcsolatba.
Petrović a hatalom reakcióiról szólva kijelentette, a Danas is „hasonló sorsra jutott”, amikor Vučić elnök testvéréről, Andrejről írt.
– Ez nyilvánvalóan egy irányított akció, amely nem első alkalommal történik. Velünk akkor történt ilyen, amikor három, négy éve Andrej Vučićról írtunk. Amikor hét órakor befejeztük az első kiadást, a hatalom emberei különféle internetes felületeken reagáltak, voltak, akik hírügynökségeknek nyilatkoztak. Számomra ez teljesen abnormális. Mi az ő szemükben egy kispéldányszámú pletykalap vagyunk, így üzennek a választóiknak, hogy nehogy valaki, amikor meglátja az újságosnál a Danas címlapját, azt higgye, hogy igaz, ami az újságban szerepel – mondta a főszerkesztő, majd hozzátette, amikor ehhez hasonló írások jelennek meg a lapokban, a hatalomnak „megelőző reakciói” vannak, amelyeket „további magyarázatok követnek, hogy mi is valóban a valóság”.
– Ennek a hatalomnak a fogalomcsere a specialitása. Minden olyan esetben, amikor számukra valami kellemetlen dologról van szó, felcserélik a fogalmakat. A Pinken meg a Happy-n különféle elemzők ülnek és általában a következőt mesélik: a Danas címlapját Dragan Đilas készítette a háttérből, aki egyébként az egész újság mögött áll. Đilasnak akkora hatása van a Danasra mint Vučićnak, vagyis semekkora. Szinte értelmetlen, hogy azt kell magyaráznom, hogy Đilasnak nincs ráhatása a Danas címlapjára, az a történet (Vučić elnök testvéréről, Andrejról) pedig nagy figyelmet érdemelt aznap – szögezte le Petrović.
A főszerkesztő szerint nem normális az, hogy egy állam elnökének fia olyan emberekkel társalog, akik a szurkolói csoportokhoz köthető bűnbandákkal állnak kapcsolatban.
– Más társadalmakban a szurkolás hobbi. Nálunk szakmának számít a szurkolói lét, vagyis az, ha valaki huligán. A probléma az, hogy a rezsim, vagyis a szerbiai hatalom plusz erőt nyer ezekből a körökből. Ezt láthattuk akkor is, amikor a kijárási tilalom alatt fáklyákat gyújtogattak a tetőkön, amit minden bizonnyal szurkolók szerveztek. És ha az elnök fia ezekkel a szurkolókkal egy asztalhoz ül, az veszélyes jele lehet annak, hogy valamiféle kapcsolatban vannak – véli Petrović.
Az elnök fiáról a sajtó nagy része „gyerekként” beszél.
– Ő valóban az elnök gyermeke, de felel saját tetteiért. Négy éve van személyi igazolványa, és felelősségre vonható a tetteiért. Mindannyian izgulunk, hogy milyen társaságba keveredik a gyerekünk, főleg akkor, ha az ember állami funkciót tölt be. Fel kell hívni a gyerek figyelmét arra, hogy miután megjelent négy olyan kép, amelyiken „gyanús” arcokkal látható, ha nem akar önnek ártani, akkor fel kell számolnia azokat a kapcsolataikat – emelte ki a napilap főszerkesztője.
A teljes beszélgetést ezen a linken nézhetik meg.
Kukulovce falu története
Egy 50 évvel ezelőtti, Lesothóban játszódott eseménnyel hasonlította össze a jelenlegi szerbiai helyzetet Rodoljub Šabić ügyvéd, a közhasznú információk egykori biztosa a Peščanik véleményportálon. A történet szerint 1970-ben a lesothói törzsfőnök-király az állam alkotmányára hivatkozva választásokat írt ki. Ezeken részt vett egy, már előre esélytelennek hitt, lesajnált, enyhén baloldali nézeteket valló ellenzék is. Miután bezártak a szavazóhelyek, megkezdték a szavazatok összeszámolását. Körülbelül 60 százalékos feldolgozottságnál a törzsfőnök-király rájött, hogy a lesajnált ellenzék vezet. Itt lett vége a szavazatszámlálásnak, az alkotmányt hatályon kívül helyezték, rendkívüli állapotot hirdettek. Egyetlen intézmény sem tiltakozott, írja Šabić, aki a történetet Vojin Dimitrijević egyik könyvéből kölcsönözte, majd hozzáteszi, nálunk is választások lesznek, azzal, hogy itt a fentihez hasonló esemény előre kizárt – itt biztosan nem nyer az ellenzék.
De mi történne akkor, ha úgy érezné a hatalom, hogy szüksége lenne hasonlókra, megtenné-e azt, semmibe venné-e a törvényeket, ha nyerne az ellenzék?, teszi fel a kérdést Šabić.
– Ebből a kérdésből kiindulva jutunk el Kukulovce falu bizarr történetéhez. A Leskovactól 7 kilométerre lévő kicsiny falu a 2017-es elnökválasztáson mért nagy részvételi arány kapcsán vált ismertté, amikor a faluban a megismételt szavazáson a voksok 95,67 százalékát Aleksandar Vučić szerezte meg. Az aktuális választások előtt a helyiek többsége amondó volt, hogy bojkottálni fogja a választásokat, sőt, egyesek azzal fenyegetőzött, hogy nem engedélyezik a választások megszervezését sem – kiábrándultak, mert semmi sem teljesült az ígértekből, nem aszfaltoztak a faluban, a közvilágítás sem készült el, úgy ahogy a szennyvízelvezető-hálózat és a játszótér sem. A hatalmi választási lista képviselőinek, akiknek szlogenje Aleksandar Vučić – a gyermekeinkért a következő kérdéseket tették fel: A mi falunk gyermekei is a gyermekeitek? Értük is harcoltok a szlogenjeitekkel? A mi gyermekeinknek sötétségben, ivóvíz és játszótér nélkül kell felnőniük? Jogunk van-e nekünk is az alapvető életfeltételekhez?
Csak néhány nap telt el, de már meg is jelent a faluban az állami utász vállalat vezetője, aki azt mondta a helyieknek, azért jött, hogy meghallgassa bánatukat, megígérte, hogy tíz napon belül leaszfaltozzák az utat, a gépek már másnak jönnek. Miután világossá vált, hogy a helyiek elégedettek, hozzátette: „Most irány szavazni”.
A leírt szituáció teljes mértékben kimeríti a Btk. 156 szakaszában foglalt bűncselekmény körülményeit (szavazáshoz kapcsolódó kenőpénz felkínálása és elfogadása): „Aki másnak jutalmak, ajándékot vagy bármely egyéb javat kínál, ad, ígér azért, hogy választáson vagy referendumon szavazzon vagy ne szavazzon, vagy valakire vagy valaki ellen szavazzon… pénzbírsággal vagy három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Nehezen értelmezhető a hatalom e lépése. Kukolovce egy kicsi falu, mindössze 70 háztartással, alig több mint 200 szavazóval. Bármilyen eredmény is szülessen a választásokon, az jelentéktelen, nemcsak a parlamenti, hanem az önkormányzati választások tekintetében is. Ennek ellenére a hatalom nem riad el még egy bűntett elkövetésétől sem.
Az is nehezen fogható fel, hogy hónapok óta az a hír áll a védelmi minisztérium hivatalos honlapján, hogy: „A köztársasági elnök és főparancsnok Szerbia teljes területén rendkívüli állapotot hirdetett ki”. Érthetetlen, mert a hír pontatlan és valami olyat állít, ami egyenesen alkotmányellenes. Az alkotmány szerint a rendkívüli állapot kihirdetéséről a parlament dönt, esetleg a köztársasági elnök, a kormányfő és a parlament elnökének triumvirátusa, de semmiképp sem az elnök és főparancsnok egy személyben.
A hatalom emberei, nem először, ki tudja, hányadik alkalommal, bűncselekményt követnek el, az ügyészség pedig nem reagál. Az illetékes intézmények hónapok óta nem reagálnak, nem figyelmeztetik a védelmi minisztériumot, hogy megengedhetetlen az, ahogyan a hivatalos honlapjukon állandó jelleggel félreinformálják a közvéleményt a hatalom nemlétező fennhatóságairól.
Ha ez történik akkor, amikor egyértelműen a hatalom az ura a helyzetnek, akkor egy jelentősen különböző helyzetben is teljes bizonyossággal számíthatunk a szöveg elején feltette kérdés kapcsán áhított, negatív válaszra? Még ha annak a válasznak most, a hatalom biztosra vehető választási sikere miatt nincs is gyakorlati jelentősége – már valamelyik következő választás alkalmával életbevágóan fontos lehet.
Eredetiben itt
Egyet(nem)értés
Június 27-e az újabb „nagy nap” a Belgrád és Pristina közötti tárgyalásokban. Ezen a napon érkeznek a Fehér Házban a szerb és a koszovói felek az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak a balkáni megbízottja, Richard Grenell meghívására. Vannak, akik szerint lassan elérkezik az idő, hogy a szerb államfő „beadja a derekát” Koszovó kapcsán, de sokak szerint ez a június 27-e sem lesz az a nap, amikor körvonalazódhatnak egy, mindkét fél számára úgy-ahogy elfogadható megoldás. A Danas napilap szerkesztőségi kommentárban foglalkozott a találkozóval. Ők a második táborba tartoznak, azok közé, akik szerint ez a találkozó sem hoz majd semmi újat.
– Mindkét fél, ezúttal is, inkább arra használja majd fel a találkozót, hogy saját otthonában próbálja növelni a népszerűségét, arról beszélve, hogy nagyon erélyesen védték Koszovó függetlenségét vagy épp arról, hogy Koszovó Szerbia területének és nemzeti érdekeinek elsajátíthatatlan része – írják a lapnál, majd hozzáteszik, hogy ezúttal sem maradnak el a már jól ismert, arra vonatkozó közhelyes nyilatkozatok, hogy elengedhetetlen a kompromisszumos megoldás megtalálása, amiben mindenki reménykedik, szakadatlanul dolgoznak ezen és nagyon boldogok, mert épp hogy csak nem született meg.
– Ha megfigyeljük a tárgyalásokban részt vevő felek mindegyikének állaspontját, akkor a Belgrádra és Pristinára ható erők állapota azt mutatja, hogy nem létezik egy, mindenki számára elfogadható köztes megoldás – vélik a lapnál, mondván, jelen állás szerint továbbra is egymástól eltérők az elképzelései (főleg a területcserét illetően) Berlinnek, Párizsnak, Washingtonnak és Moszkvának is, Belgrádról és Pristináról nem is beszélve.
A teljes kommentárt itt találják.
Nyitókép: Danilo Vučić (balról a harmadik) Aleksandar Vidojević (balról a negyedik) társaságában (Fotó: KRIK)
