Sokakat nem ért meglepetésként az, ami jelenleg zajlik Szerbiában, szinte biztosra vehettük, hogy addig tart az szinte koronavírusmentes élet, amíg nem zárják le június 21-én este a szavazóurnákat. Ez így is történt, június 23-ára visszatértünk abba a valóságba, amelynek része a COVID–19 is. A Danas napilap újságírója, szerkesztője, Aleksandar Milošević emlékeztet a választások előtti időszakra, amikor a napi egészségügyi jelentések néhány tucat új fertőzöttről szóltak, egy elhunytról, majd a választások befejeztét és az SNS győzelmét követően átszakadt a statisztikai gát és napi minimum 200 fertőzöttről szólnak a hivatalos jelentések.
– Most természetesen újra megszorító intézkedések várnak ránk – azok, amelyeket azért szüntettünk be, hogy a vezérszurkolóinknak megtarthassuk az örökrangadót, hogy belgrádi épületeket tetején gyújthassunk fáklyákat, valamint azért, hogy egymáshoz egészen közel összezsúfoljunk néhány ezer embert a parlament előtti tüntetésen.
A mi „szakmánk” pedig mindezt arisztokratikus közönnyel szemlélte.
Szerbia viszont így nem csak abban vált egyedivé egész Európában, hogy a halálos vírusjárvány kellős közepén négymillió embert elküldött szavazni a COVID gócpontokként szolgáló szavazóhelyekre, ahol a spray miatt, amivel a szavazó ujját lefújjak, nem lehetett kesztyűt használni, a személyazonosság megállapítása miatt pedig le kellett vetni a maszkot, hanem kiderült, hogy Szerbia lett az egyedüli ország, ahol bizonyosságot nyert, hogy a hatalom, annak érdekében, hogy elhallgassa a fertőzöttek és elhunytak valós számát, módszeres félretájékoztat – írja Milošević, aki hozzáteszi: megtörténhet, hogy más országok is hazudnak, mondjuk Észak-Korea vagy Türkmenisztán, ahol állítólag nincs fertőzött, vagy Fehéroroszországot és Törökországot is említhetjük, mivel ott fennáll a gyanú, hogy manipulálnak az adatokkal, de sehol sem dokumentált úgy az igazság elhallgatása mint Szerbiában, ahol a BIRN kiderítette, hogy két lista létezik a fertőzöttek és az elhunytak számáról – egy készül a nyilvánosság, a másik pedig a kormány számára. A másodikon háromszor több fertőzött és két és félszer több elhunyt van, emlékeztet a szerző.
Milošević szerint, ha ez Németországban, Nagy-Britanniában vagy Amerikában történt volna, ezeket az országokat már nem Angela Merkel, Boris Johnson és Donald Trump vezetné.
– De még ha ez Szerbiában történt volna 2012 előtt, a közvélemény haragja akkora lenne, hogy minimum az egészségügyi miniszter és a teljes „szakmai stáb” áldozatul esnének, de az is lehet, az egész kormány. Lenne egy tényfeltáró bizottság. Létezne egy több hónapos, arra irányuló nyomás is, hogy kiderüljön, ki a felelős, vagy legalább addig, amíg nem áldoznának valakit be a feldühödött nép előtt. Ma viszont, mindezek helyett, csend van – írja Milošević, aki a sajtó nagy részét teszi felelőssé az előállt helyzet miatt – mintha nem akarnának tudomást venni róla, vagy nem kellő komolysággal kezelnék azokat az adatokat, amelyekhez a BIRN hozzájutott.
– Az igazság az, hogy a COVID–19 által fertőzöttek számáról szóló adatok megmásításáért felelősöknek börtönben a helyük. A válságstáb tagjai pedig, ha lenne lelkiismeretük, a börtön előtt benyújtanák a lemondásaikat – véli a szerző.
– És mi lesz ennek a szégyenletes döntésnek, amely a politikai poénszerzés érdekében ki tudja, hány emberélet feláldozásával jár majd, az epilógusa? Újra megtelnek a kórházak, megint bevezetik a kijárási tilalmat, amit ezúttal nem fognak tiszteletben tartani az emberek, újra bezuhan a gazdaság és lezárulnak az országhatárok a szerbiai állampolgárok előtt. Ez az a jövő, amelyben hiszünk, amelyet a gyermekeinknek szánunk? – kérdezi Milošević.
A teljes kommentárt itt olvashatják.
Együttérzésből elégtelen
Azt, hogy mennyire van vagy nincs felkészülve az ország a koronavírus-járvány újabb hullámára a választások utáni időszakban a Novi Pazarban, Tutinban és Sjenicán történő események jól leírják. A helyi jelentések szerint a megbetegedettek száma kifejezetten magas, sokkal többen betegednek meg (és hunynak el) mint azt a hivatalos jelentésekben beismerik. A nova.rs hírportál összefoglalójában ír a Novi Pazar-i kórházban uralkodó állapotokról, és ennek kapcsán arra is kitérnek, hogy Ana Brnabić miniszterelnök és Zlatibor Lončar egészségügyi miniszter keddi látogatása milyen fényt vet a kormányra, mennyi empátiával közeledtek a helyiekhez és a problémáikhoz.
A miniszterelnök akkor érezhette volna át a helyiek elkeseredettségét, amikor a kórház bejárátánál tartott sajtótájékoztató alatt néhány tucat Novi Pazar-i lakos tiltakozott a kormány ellen, amiért úgy érzik, magukra hagyta őket az államvezetés, többek között az elhunyt családtagjaik nevét is skandálták. A miniszterelnök politikai aktivistáknak nevezte őket.
– És még azt mondják, nincs elpolitizálva. Nem ijedek meg. Nem értük és a politikájukért vagyok itt, az egészségügyi dolgozókért vagyok itt. Fenyegethetnek, megpróbálhatják áttörni a kordont, megverhetnek, megpróbálhatnak megölni, az igazságot nem tudják megváltoztatni. Mi azért jöttünk Novi Pazarba, hogy segítsünk, a politikai aktivisták pedig foglalkozzanak a politikával – mondta a miniszterelnök, aki akkor nyilatkozta ezt, miután az egyik helyi újságíró kitért arra, hogy a tiltakozók között a helyi szinten három legerősebb párt aktivistái egyaránt képviseltetik magukat, akik azért mérgesek, mert a kórház folyosóin kezelik az embereket, mert szőnyeg alá söpörik a problémákat, és vannak olyanok közöttük, akiknek az apja a földön fekve vagy egy székben halt meg a kórházban.
Dragan Popović, a Gyakorlati Politikáért Központ igazgatója a nova.rs-nek kijelentette, szerinte nagyon kellemetlen és a helyzetnek nem megfelelő volt a kormányfő viselkedése.
– Amikor a betegek vagy elhunytak családtagjaival beszélget az ember, vagyis az áldozatokkal, teljes mértékben megengedhetetlen, hogy agresszívan viselkedjen, hogy veszekedjen velük. Attól tartok, hogy ez is a hatalmi párt képviselte viselkedési irányzat része, azé, amelyik nem mutat empátiát a nép felé – mondta Popović, aki szerint lehet, hogy Brnabić csak egyike azon kormánytagoknak, akik megpróbálják Vučić viselkedési formáit utánozni, aki a kellemetlen helyzeteket, a rossz eredményeket nem megmagyarázza, hanem visszatámad, még a legközelebbi munkatársaival is veszekszik.
Ana Mirković pszichológus szerint ez megfelelő alkalom lehetett volna arra, hogy a kampány után a kormányfő megmutassa, hogy együtt érez azokkal, akik félnek amiatt, ami történik a környezetükben, a szeretteikkel.
– Ez egy alkalom volt arra, hogy bebizonyítsa, törődik a néppel, amely jogosan mérges és dühös, elégedetlen a vírus – amelyről még néhány napja azt állították, hogy nem jelent veszélyt – okozta helyzet miatt. A törődés azt jelentette volna, hogy meghallgatja és meghallja őket, az ő szemszögükből is megpróbálja áttekinteni a dolgokat – olyan emberek szemszögéből, akik nem hisznek a rendszerben, nem hisznek az államnak, ne hisznek a politikusoknak. A beszéde agresszív volt, teljesen nem oda illő, olyan hangnemben beszélt, ahogyan a választási nagygyűléseken vagy a Pink valamelyik műsorában szokás, és ez egyértelműen bebizonyította, hogy nincs kapacitása arra, hogy bármi olyat is meghalljon, ami nem egyezik annak a politikai csoportosulásnak a véleményével, amelyhez ő is tartozik – nyilatkozta a pszichológus.
Bővebben ezen a linken.
„Dílerek” és „aktivisták”
Aleksandar Vučić államfő szerint a Novi Pazarban tiltakozó emberek kábítószerkereskedők és a politikai ellenfeleinek emberei. Ezt a miniszterelnöki látogatást követő napon mondta, amikor a helyi kórházról is szólt, kijelentve, ez a kórház egyes németországi kórházaknál is jobban felszerelt.
A tiltakozásról egyebek mellett a következőket nyilatkozta: „A legnevetségesebb az, amikor az elítélt drogdílerek azt ordibálják a kormányfőnek, hogy „Tolvajok”. És mit is lopott el, mi hiányzik Novi Pazarnak?”
Az N1 tévének egy helyi újságíró, Amela Bajrović azt nyilatkozta, valóban voltak pártaktivisták a tiltakozók között, de legtöbbjük Rasim Ljajić pártjának tagjai, vagyis olyan emberek, akik éppen az államfőre szavaztak.
Vučić szerint van minden Novi Pazarban, lélegeztetőgépek, oxigénpalackok, valóban orvoshiánnyal küzdöttek, de Kragujevacról és Kraljevóból érkeztek orvosok. Azt beismerte, hogy voltak szervezési problémák, a felszerelés egy része például még kipakolatlanul áll a kórházban. A több ezer halottról szóló hírekről azt mondta, nem igazak, akik ilyet mondanak, azok visszaélnének saját népük szerencsétlenségével.
Hogy az álhírek vagy a Sandžakban uralkodó valós helyzet miatt történt-e, de az biztos, hogy a miniszterelnök érkezésekor az orvosok egy része hátat fordítva sorakozott fel az intézmény udvarán.
További részletek itt.
Nyitókép: BIZlife/Beta/Kormányiroda/ Slobodan Maljević
