Lengyelországban újabb öt esztendőre választottak elnököt: maradt a régi, de az ellenzék bár új vezérre tett szert. Az Egyesült Királyságnak azonban már nincsen öt éve arra, hogy kereskedelmi megállapodást kössön az Európai Unióval, ugyanis összeomlás fenyegeti. Ugyanakkor az Európai Uniót a helyreállítási terv kidolgozása és elfogadása foglalja le: az Egyesült Királyság nélkül is erős a belső ellenzéke – ezek voltak a világsajtó fő témái az elmúlt napokban.

 Lengyelország: „Széles körű demokratikus ébredés” vagy ultranacionalista megszilárdulás?

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap az elnökválasztás eredményének politikai következményeiről így ír:

„Az eredmény azt mutatja, hogy Lengyelországban igazából »kettős választást« tartottak vasárnap. Először is elnökválasztást, amelyet Andrzej Duda nyert meg: 10,5 millió szavazatot szerzett, ami 1990 óta abszolút rekorderedmény. De az elnök nemcsak erős megbízatást kapott, hanem nagyon nehéz feladatot is. Az egész ország elnöke lett, ellenben nem az összes lengyel elnöke. Ugyanis a szavazók csaknem fele ellene szavazott, és politikai változást kívánt. Trzaskowski választói azonban nem szándékoznak emigrálni, ezért Duda elnöknek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ők is otthon érezzék magukat Lengyelországban. Az elnökválasztással együtt a lengyelek vasárnap egy másik választást is tartottak. Közel 10 millió szavazattal Rafał Trzaskowskit választották az ellenzék vitathatatlan vezetőjévé. Trzaskowski a legjobb eredményt érte el, amely ellenzéki jelöltnek az elmúlt tíz évben sikerült. Ez pedig rendkívüli lehetőségeket nyújt a számára.”

A liberális varsói Gazeta Wyborcza című napilap a szavazás egy másik aspektusára utal:

„Duda győzelme ellenére, és annak dacára, hogy a PiS (Prawo i Sprawiedliwość – Jog és Igazságosság pártja) még három évig, azaz a 2023-as általános választásokig uralmon marad, mégis feléledt a remény, hogy a jövőt valamivel fényesebbnek lássuk. A választások megmutatták, hogy a PiS társadalmi dominanciájának ideje véget ért. Megkezdődött egy széles körű demokratikus ébredés. És bár a PiS képes volt megtartani a vidéki választópolgárokat és az idősebb generációt, a tendencia ellenük fordult. A választók legfiatalabb generációja fontos szerepet játszik ebben a demokratikus ébredésben. A felmérések szerint a 18 és 29 év közötti szavazóknak pusztán a 36 százaléka szavazott a PiS-re. És azt is figyelembe kell venni, hogy a jövőben egyre több és több fiatal szavazó lesz. Ezt a tendenciát a PiS már nem tudja megfordítani. Ez azért van így, mivel a párt képviselői, különösen Jaroslaw Kaczynski és az ifjúság mentalitása közötti különbség olyan nagy, mint amekkora egy barlangban és egy napsütötte dombon élő ember gondolkodásmódja között.”

A madridi El País című spanyol napilap a választási eredmény miatt szkeptikusan tekint Lengyelország jövőjére:

„Duda újraválasztása nemcsak a lengyel demokrácia számára rossz hír, hanem egész Európa számára is. A választási eredmény ugyanis az ultranacionalista elnök hatalmának megszilárdulását jelenti egy különösen nehéz időszakban az Európai Unió ötödik legnépesebb országában. […] Ez az eredmény semmi jót nem jelez előre, s különösen baljós abban a nehéz szakaszban, amely most kezdődik a 27 uniós tagállam számára, és amelyben szolidáris politikára lesz szükség, különösen a pandémia okozta válság miatt. Köztudott, hogy a varsói nacionalista kormány kész meggátolni minden olyan döntést, amely Európa újjáépítését szolgálná, de nem nyújt kézzelfogható és közvetlen előnyöket a lengyeleknek. Pedig ezekhez a döntésekhez minden tagállam jóváhagyása szükséges.”

A londoni The Times a lengyel elnökválasztásról ezt írja:

„Andrzej Dudával az elnöki hivatalban a kormány további három évig folytathatja a független intézmények elleni hadjáratait – beleértve az igazságszolgáltatás és a média elleni támadásokat is. Ez viszont további feszültségeket fog teremteni Varsó és Brüsszel között a jogállamisággal kapcsolatban, és elmélyíti a Kelet és Nyugat közt lévő káros megosztottságot. […] A PiS most néz szembe először egy egységesebb ellenzékkel, amelynek sikerült elnyernie a fiatalabb szavazók támogatását. Remélhetőleg Duda nem áll el a választások előtt tett ígéretétől, hogy megpróbálja egyesíteni a megosztott országát. Ennek előfeltétele azonban, hogy a második elnöki megbízatása alatt méltóságteljesebben lépjen fel, mint ahogy azt a kampány alatt tette.”

Mi veszett el a Hagia Szophia mecsetté nyilvánításával?

A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag az isztambuli Hagia Szophia bazilikával kapcsolatos vitáról a következőképpen ír:

„Erdogan évek óta provokálta a közvéleményt azokkal a kijelentéseivel, hogy az állami múzeumokat mecsetté fogja átalakíttatni. Most, a politikai meggyengülése idején ezt a ígéretét valóra is váltotta. Ez örömmel szolgálhat néhány vallásos-nacionalista választópolgárának. De az, amit a bazilika mecsetté nyilvánításával Erdogan elvesz a törököktől és a világtól, sokkal jelentékenyebb, mint az az esetleges előny, amelyet e tettel választási számításból nyerhet: a Hagia Szophia egy semleges, egyedülálló kontempláció kifejeződése, olyan szimbólum, amely  egyesítette a kereszténységet és az iszlámot, és nem tartozott valójában senkihez sem. Most elesik a világi Törökország ezen szimbóluma, amelyet a köztársaság alapítója, Kemal Atatürk avatott múzeummá. A Hagia Szophia istentiszteleti hellyé való átnevezése azonban Törökország egyetlen problémáját sem oldja meg: sem a strukturális gazdasági válságot, sem a képzett fiatal törökök emigrálását, sem az elnöki rendszer diszfunkcionalitását, de még az ország elszigeteltségét sem, amelyet Erdogan kalandor külpolitikája okozott.”

Brexit: Messze még a „híd’

A brit The Observer című vasárnapi lap így kommentálta a londoni kereskedelmi politikát:

„A Brexit minisztereinek és támogatóinak egyik fő érve az volt, hogy az Európai Unió bilincseitől megszabadult Egyesült Királyságnak független, kölcsönösen előnyös és tiszteletteljes kereskedelmi, üzleti és befektetési kapcsolatai lesznek a világ vezető hatalmaival, különösen az Egyesült Államokkal és Kínával. De mi a helyzet az Egyesült Királysággal most – hat hónappal azután, hogy hivatalosan elhagyta az EU-t, és csak néhány hónappal azelőtt, hogy a tervezett kereskedelmi megállapodások megkötésének elmaradása összeomlással fenyeget? Még messze van akár a legegyszerűbb kereskedelmi megállapodás megkötése is az EU-val. A kétségbeesett remény is elhalóban, hogy az Egyesült Királyság Washingtonnal megállapodásra jut, és ezzel egyidejűleg az a remény is szertefoszlóban, hogy képes lesz ellenállni az Egyesült Államok kellemetlen követeléseinek. Donald Trump arra sürgeti Londont, hogy hűséget esküdjön: inkább fogja az Egyesült Államokat előnyben részesíteni, semmint Kínát. Ezzel Trump azt akarja elérni, hogy az Egyesült Királyság támogassa az »új hidegháború« veszélyes narratíváját.”

Nem csak a szolidaritásról szól az Európai Unió helyreállítási terve

A római La Repubblica című napilap az Európai Unió helyreállítási tervével kapcsolatos vitáról ezt írta:

„A szolidaritás kérdése megosztja Európát. Valószínűleg nem is a terv célszerűsége a kérdéses, mivel az egységes európai piac összeomlása sokkal többe kerülne [azoknak, akik ellene vannak], mint a helyreállítási alaphoz való hozzájárulás. A különbség inkább abban a kulturális referenciamodellben rejlik, amely már az egyes országok EU-csatlakozására is hatást gyakorolt. És a négy »takarékos« tagállam modellje mindig is az Egyesült Királyság volt. Svédország és Dánia esetében, amelyek nem tartoznak az euróövezethez, ez a helyzet a csatlakozásuk óta fennáll. Hollandia a 2000-es évek elején váltott irányt: lelkes EU-támogatóból a populista gyűlölködés avatta „takarékos” tagállammá. Ausztria esetében pedig arról van szó, hogy a helyreállításról szóló vita a kancellárnak lehetőséget kínál egy alternatív politikai profil bemutatására a merev német kolléganőjével szemben.”

A de Volkskrant című holland újság is erről a témáról ír:

„Angela Merkel és Mark Rutte farkasszemet fognak nézni a Brüsszelben tartandó európai csúcstalálkozón: Merkel, aki az európai helyreállítási terv nagy támogatója – amelyet az EU belső piacának érdekében akar létrehozni – valamint Rutte, aki a »rossz négyek« vezetője. Európa érdekében reméljük, hogy kettőjük között egy észszerű kompromisszum fog létrejönni. A holland lakosság többsége elutasítja ugyan az Olaszországnak és a többi déli országnak nyújtandó támogatást, de ez annak a következménye is, hogy a politikusok az utóbbi években Európát elsősorban költségtételként kezelték, nem pedig olyan közösségként, amelyből Hollandia is nagyban profitálhatott. Ha Rutte azonban engedményt ér el, azt a parlamentnek és a nyilvánosságnak úgy tálalhatja, hogy a helyreállítási alap szükséges az EU politikai és gazdasági összetartásához.”

Altmaier védi a kínai kurzust

Németország gazdasági minisztere fontosnak tartja a „jogállamiság alapelveit”, de egyben igyekszik a hongkongi események ellenére is elkerülni a konfrontációt Kínával, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„»A nyugati közösségnek, beleértve az EU-t is, mindig is az volt a politikája, hogy a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok nem alapulhatnak pusztán azon, hogy mennyire demokratikus egy ország« – mondta a CDU politikusa a lapunknak adott interjúban. Szerinte »az emberi jogok tiszteletben tartása a szövetségi kormány kiemelt prioritása. Ezt egyértelművé tesszük Kínával szemben is«, mondta Peter Altmeier, de ugyanakkor figyelmeztetett is arra, hogy nem szabad túl nagy elvárásokkal lenni: »Nem vagyok a világ erkölcsi főoktatója, de meg vagyok győződve arról, hogy olyan országok mint például Kína, hosszú távon csak akkor lesznek gazdaságilag sikeresek, ha garantálják a jogállamiság alapelveit.« A Szövetségi Külügyminisztérium pénteken megbeszélésre hívta be a kínai nagykövet, hogy aggodalmát fejezze ki a hongkongi biztonsági törvény következményeivel kapcsolatban.”

Piros-fehér extázis Varsó utcáin (Fotó: Adam Stepien/Agencja Gazeta)