Március 15-én Szerbiában a koronavírus-járvány miatt létrehozott válságstáb ajánlására Aleksandar Vučić államfő rendkívüli állapotot hirdetett Szerbia egész területére. Az intézkedés értelmében attól a naptól fogva nem nyitottak ki az óvodák, az általános és középiskolák, valamint az egyetemek. Lezárták a határátkelőket, és oda katonákat vezényeltek ki, de ők védték a legfontosabb közintézményeket, a kórházakat, valamint az idősotthonokat is. A kormány kötelezte a 65 évesnél idősebb polgárokat, hogy ne hagyják el otthonaikat.

A koronavírus-járvány megfékezése miatt szigorította a tömegrendezvényekre vonatkozó rendeletét a szerbiai kormány. Folyamatosan korlátozták a polgárok számát, akik részt vehettek a nyílt téren vagy a zárt helyen szervezett összejöveteleken. Így többek között megszabták, hogy hányan vehetnek részt a temetéseken, ahogyan az is, hogy hány résztvevővel lehet szentmisét tartani.

Május hatodikán este megszűnt a március tizenötödikén bevezetett szükségállapot, de ez korántsem jelentette azt, hogy az ország teljes egészében visszatérhetett a március 15-e előtti helyzethez, mivel továbbra is hatályban maradt több olyan intézkedés, amely a vírus terjedésének akadályozását szolgálja. A kijárási tilalom ugyan megszűnt, az idősek is bármikor az utcára mehetnek, de továbbra is azt tanácsolják nekik, hogy ezt minél ritkábban tegyék. Mind a temetkezési vállalkozók, mind a papok arról számolnak be, az idős polgárok élete nem tért vissza a normális kerékvágásba: kevesebben járnak a szentmisékre, a temetők látogatottsága is megcsappant.

Temetésre külön engedéllyel

A Funero a Bajai úti temető egyházi részében, valamint a sétaerdei temető egyházi részében és a Sándori új temetőben végez temetést. Ebből a sétaerdeiben csak szertartást, elhantolást nem. A rendkívüli állapot alatt korlátozták a temetésen részt vevők számát tízre. Halász Brigitta, a szabadkai Funero Temetkezési Kft. igazgatója szerint azokon a temetkezéseken, amelyekkel a cégük volt megbízva, nem kellett külön intézkedni, a polgárok betartották a korlátozó intézkedéseket.

– Ezt az emberek maguktól betartották, nem kellett semmilyen intézkedést tennünk. Fegyelmezetten viselkedtek, csak páran tartózkodtak bent a ravatalnál, nem volt kézfogás, ölelkezés a részvétnyilvánításnál.

A kormány kötelezte a 65 évesnél idősebb polgárokat, hogy egészségük védelme érdekében ne hagyják el otthonaikat, így a temetésekre sem mehettek el, kizárólag abban az esetben, ha nagyon közeli hozzátartozójukról volt szó, és azt is csak külön engedéllyel tehették.

– A kijárási tilalom miatt a 65 év felettiek külön engedéllyel mehettek el a temetésre. Ezeket az engedélyeket a Belügyi Titkárságon kellett kérelmezni – meséli a Funero igazgatója.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a korlátozó intézkedések betartását ellenőrizték-e, és ha igen, akkor melyik szerv feladata volt ez. A temetkezési vállalat igazgatója azt állítja, nem volt ellenőrzés arra vonatkozóan, hogy hányan vettek részt a temetéseken. A temetkezési vállalat a korlátozó és egészségügyi intézkedésekről legtöbb intézményként főleg a sajtóból értesült és az internetről tájékozódott, de konkrét utasításokat is kaptak.

– Az előírásokról a Szabadkai Közkórháztól kaptunk értesítést e-mailben, és ezeket be is tartottuk. Ezenkívül a sajtóból és az internetről tájékozódtunk. A dolgozók az előírásoknak megfelelően a megfelelő védőfelszerelésben végezték a munkájukat. A megszokottnál többször fertőtlenítettünk az autókban, a hűtőben, a ravatalozókban. Maszkot viseltek a dolgozók és a temetésen részt vevők is. Az üzlethelyiségünkben fertőtlenítőt és maszkot biztosítottunk a temetést intézőknek – ismertette a temetkezési vállalat igazgatója az akkori állapotokat.

Megnőtt a hamvasztások száma

Sokan nem tudtak hazautazni a rendkívüli állapot miatt, hiszen az országhatárok zárva voltak, éppen ezért megnőtt a hamvasztások száma.

– A karantén miatt nem halasztottunk el temetést. Vagy nem vettek rész a temetésen a karanténban lévő családtagok, vagy ők is engedélyt kértek az illetékesektől. Viszont többen döntöttek a hamvasztás mellett, ezzel elhalasztva a temetés idejét, mert külföldön élő családtagjaik nem tudtak hazautazni – tudtuk meg a temetkezési vállalat igazgatójától. Hozzáteszi, hogy a vállalat munkájában semmilyen fennakadást nem okozott a szükségállapot, mindenki, mind a munkatársak, mind az elhunytak hozzátartozói teljes fegyelmezettséggel álltak a fennálló helyzethez. Aláhúzza, fokozatosan ügyelnek az egészségügyi előírásokra, mert állítása szerint több elhunytról nem tudni, koronavírus-fertőzött volt-e, vagy sem.

– Minden temetésen fokozottan ügyelünk a dolgozóink egészségére, mert vélhetően több olyan halott akad, akiről nem állapították meg, de valójában fertőzött – állítja az igazgató.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a rendkívüli helyzet feloldása után visszatért-e a régi rend a temetőkbe. A Funero Temetkezési Kft. igazgatója szerint már nem korlátozzák, hogy hányan követhetik utolsó útjára az elhunytat.

– A járványhelyzet még aktuális, de már enyhítettek a korlátozásokon. Nem meghatározott a temetésen részt vevők száma, viszont az emberek nagy része még mindig tartja magát hozzá, és nincsenek olyan sokan a temetéseken. A temetők látogatottsága is megcsappant a korlátozások idején, mivel főleg idős emberek járnak a sírkertbe, akik nem mehettek ki. Most már mehetnének, de félnek a vírustól, ezért sokkal kevesebben járnak a temetőbe – állítja a Funero igazgarója.

Temetések rövidített szertartási rend szerint

Kijárási és gyülekezési tilalom idején voltunk kénytelenek idén ünnepelni a kereszténység legnagyobb ünnepét, a húsvétot. Szakály József címzetes préposttal, a szabadkai kertvárosi Munkás Jézus-templom plébánosával beszélhettünk, akitől már akkor megtudhattuk, hogyan zajlanak a szentmisék olyankor, amikor azokat a papok kénytelenek voltak zárt ajtók mögött megtartani. Most arra voltunk kíváncsiak, hogyan zajlottak a temetések a rendkívüli állapot alatt.

– Minden liturgikus szertartáshoz a püspöki kar adott útmutatást: lehetőségeket meg korlátozásokat is. Minden egyházmegyében a püspöknek a joga a templomok felett rendelkezni, a püspöki kar megfogalmaz ajánlásokat, amit az egyes püspökök a saját egyházmegyéjükre kötelezően kihirdetnek. Ez szabályozta nálunk is a liturgikus életet. Azt is, hogy a szükségállapot ideje alatt a templomok nyitva lehetnek, de a misék alatt nem. Nyilvános istentiszteleteket nem tarthattunk, de magánmiséket igen. Ennek nagy jelentősége volt, hogy a hívek tudatában legyenek annak, hogy a papjaik továbbra is imádkoznak értük, és a templomokban szentmisét mutatunk be akkor is, ha a hívek nem lehetnek ezeken jelen a gyülekezeti tilalom miatt. A rendelet szabályozta, hogy a mise alatt jelen lehet-e egy vagy esetleg két ministráns, a kántor eljöhet-e, vagy sem. Mindent szabályoztak: az is, hogyan menjünk el a betegekhez, az is, hogy mit csináljunk a temetéseken – meséli a plébános. Hozzáteszi, a rendelet mindenben követte a hatályos szerbiai szabályozásokat.

– A szentségkiszolgáltatások és a szentelmények, amelyek közé a temetés is tartozik, mind a püspöki rendelet egy-egy részét képezték. A püspöki rendelkezés hangsúlyozta, hogy mindenben be kell tartanunk az állami rendelkezéseket, amelyek a járványügyi korlátozásokra vonatkoznak. Tehát abban az esetben, ha az állam megtiltotta volna, hogy a családon kívül bárki részt vegyen a temetésen, akár egyházi személy is, akkor nem mehettünk volna ki a temetésre. A püspök úr körlevelében azt szorgalmazta, hogy a temetés lerövidített szertartási rendjét kell alkalmaznunk. A belső, zárt ravatalozó térbe nem léphettünk be, nekünk is fertőtleníteni kellett a kezünket, és ha az állami rendelkezések olyan szigorításokat is előírtak, akkor természetesen szájmaszkot is kellett viselnünk.

Az atya szerint a gyászoló családok betartották a szigorító rendelkezéseket, viszont olyan temetésen is részt vett, ahol a gyászolók többen voltak az előírtaknál.

– Mi az egyházból nem szóltunk abba bele, hogy hányan jelentek meg a temetés szertartásán. A püspöki levél alapján arra kértük a híveket, hogy tartsák be az állami rendelkezéseket, vagyis a legszűkebb családon kívül senki ne vegyen azon részt. Akadt olyan alkalom, amikor ez betartották, és valóban nem volt jelen 4-5 embernél több, viszont részt vettem olyan temetésen is, ahol nagyon meglepődtem a jelenlévők számán, de azt mondták a temetkezési vállalat munkatársai, hogy végezzem a munkám, és ne vegyek arról tudomást, hogy egy kicsit több ember van jelen, mint amit a korlátozó intézkedések engedélyeztek – meséli Szakály atya.

Akadtak olyan 65 évnél idősebb személyek, akik külön engedéllyel elhagyhatták az otthonukat, és végezhették a munkájukat, mint például a földművesek és a méhészek. A püspöki rendelet szerint azonban a 65 év feletti papok nem végezhettek temetést, de gondoskodtak arról, hogy senkit se temessenek el egyházi szertartás nélkül ott, ahol ezt a hozzátartozók kérték.

– A 65 év feletti atyák nem mehettek ki temetni abban az időszakban, amikor minden 65 évnél idősebb személy kijárását korlátozták. Mi, fiatalabbak végeztük a munkájukat. Abban az esetben, ha a környéken nem teljesített szolgálatot fiatalabb pap, aki el tudta látni ezeket a feladatokat és szabadon mozoghatott, ott laikus hívek, arra alkalmas civil személyek is kaptak rendkívüli püspöki engedélyt. Ezeknek a személyeknek különbözött az öltözéke a felszentelt papokétól, és nem mondhattak el minden papi könyörgést, viszont a szertartást és a sír beszentelését elvégezhették ezen püspöki engedély birtokában egészen addig, amíg az az engedély hatályos volt – tudtuk meg Szakály József plébánostól.

Amikor nem lehetett osztozni a gyászban

A szabadkai kertvárosi Munkás Jézus-templom plébánosa megerősítette, a rendkívüli állapot ideje alatt több hamvasztás történt, mint általában szokott, mert ezzel a lehetőséggel élve a gyászolók bevárhatták azokat a családtagokat, akik a határ másik oldalán rekedtek. Az atya hangsúlyozza ennek pozitív és negatív oldalát:

– Szerbiában a hamvasztás még nagyon gyermekcipőben jár, mert az ortodox egyház elutasítja, és nem is engedélyezi. Nálunk is sokáig tiltották, hiszen a hamvasztás egyfajta tiltakozás a feltámadás hite ellen. Ma már a katolikusok engedélyezik, azzal, hogy hazánkban nem lehet a hamvakat szétszórni. Budapesten már van szóróparcella, de a szétszórás eseményén a katolikus pap már nem lehet jelen. Valóban több ilyen temetés volt a rendkívüli állapot alatt, ami érthető, hiszen az emberek szerettek volna ott lenni a szeretteik temetésén. A kertvárosi plébánián is lezajlott ilyen temetés, nem is egy, és ilyenkor a család minden alkalommal, mielőtt a hamvasztás mellett döntöttek, konzultált velem, megkérdezték, hogy mi az egyház véleménye erről, és én mit szólok ehhez. Végül minden esetben meg tudtuk úgy szervezni a hamvasztást, hogy miután a határok megnyíltak, és a családtagok hazautaztak, akkor méltósággal eltemettük az elhunytakat. Ismert az a mondás: úgy élj, hogy amikor megszületsz, akkor mások nevessenek, amikor meghalsz, akkor mások sírjanak. Ránk is hatnak a mediterrán szokások, érezhető, temetéskor mindent félreteszünk, és osztozunk a gyászban. Biztos nagyon sok családnak rettenetes élmény volt a temetésen részt vevők számának korlátozása. Akadt olyan temetés, ahol velem együtt összesen hárman voltunk – mondja Szakály atya láthatóan megrendülve. – Ez nagyon rossz érzés. Egy nagyon nagy lelki megterhelés a családnak, mert nem tudtak búcsút venni. Sokat segített ebben az internet, gyászoldalt hoztak létre sokan, de persze ez nem ugyanaz. Ilyenkor megoldás lehet, hogy amikor eltelik 40 nap, szentmisét szolgáltatunk az elhunyt lelki üdvéért. Ezt most már meg lehet tenni, újra nyitottak a szentmisék. Előfordult olyan temetés, ahol nagyon kevesen jelentek meg, viszont a hathetes misén teli templom imádkozott az elhunyt lelki üdvéért, majd kimentek a temetőbe is elbúcsúzni.

A hamvasztás negatív oldala az atya szerint, hogy a család egy időre, míg a hamvak nem kerülnek sírba, megreked a gyász folyamatában.

– Sok hozzátartozó választotta a hamvasztás arra várva, hogy a család többi tagja haza tudjon utazni. Ezzel az a gond, hogy ez egy rettenetes lelki teher, hogy nem tudjuk a gyász meghatározott folyamatait megélni, hanem egy bizonyos szinten megreked a gyász folyamata, és nem tudunk továbblépni, mert ahhoz a temetésnek meg kell történnie. Ez rettenetes dolog volt. Igyekeztem imádsággal támogatni ezeket a családokat, és konkrét szentmiseszándékokat megfogalmazni ezzel kapcsolatban, hogy világos legyen, ilyen módon az anyaszentegyház, az imádkozó közösség is a gyászoló család mögött áll, aki kényszerből megrekedt a gyász egy szintjén – meséli Szakály József címzetes prépost, a szabadkai kertvárosi Munkás Jézus-templom plébánosa.

Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. július 16-ai számában jelent meg.

Már nem korlátozott a temetésen részt vevők száma, viszont az emberek nagy része még mindig tartja magát a járványügyi rendelkezésekhez, és nincsenek sokan a temetéseken

A projektum megvalósítását támogatta: