A nap folyamán benyújtottam a lemondásomat, mert nem voltam hajlandó elviselni azt a nyomásgyakorlást, amely azért következett be, mert megmondtam a véleményemet – nyilatkozta Saša Ljuština a Nova.rs portálnak.

A Szerbiai Klinikai Központ nőgyógyászati és szülészeti osztályán dolgozó orvos egyike annak a 2700 doktornak, akik aláírták a köztársasági válságstáb leváltását követelő petíciót, utána azonban a munkája során a saját bőrén tapasztalta meg a következményeket.

A kellemetlenségek már a petíció aláírás másnapján elkezdődtek a munkahelyén, amikor tíz órakor közölték vele, hogy másik osztályra menjen, és ne menjen be a műtőszobába, valamint azt is, hogy 14 óráig pakoljon ki az orvosi szobájából.

Amikor azt válaszolta, hogy ezt nem tudja megtenni, és kérte a megbízott igazgatótól, hogy adja írásban a döntést, egy szóbeli választ kapott, ami így hangzott: Azt se kapta írásban, hogy be kell mennie, így azt sem fogja, hogy el kell hagynia a szobát.

– Ezután mindenki elképzelheti, hogyan viszonyulnak azokhoz az emberekhez, akik más véleményen vannak, s emiatt a megbízott igazgató kiélheti magát, kellemetlenségeknek tehet ki bárkit és mobbingolhat – mondta Ljuština, aki hozzátette, a megbízott igazgató semmilyen hibára vagy mulasztásra nem mutatott rá a doktor eddigi munkája során, így a felsorolt kéréseket csakis azzal tudja kapcsolatba hozni, hogy aláírta a petíciót.

Arra a kérdésre, hogy a munkatársai közül valaki biztosította-e a támogatásáról, azt felelte, hogy a kollégái kilencven százaléka egyezik a véleményével, de mivel félnek, ezt nem merik kimondani. Támogatásról csak néhány munkatársa biztosította, de ők sem nyilvánosan, kivéve egy doktornőt, aki a Facebookon vállalta, hogy mögötte áll.

Ljuština arról is beszélt, hogy olvasta a közösségi oldalakon megjelent negatív hozzászólásokat, amelyek arról szóltak, hogy három magánklinikán dolgozik.

– Nincs saját magánrendelőm, két magánklinikán dolgozom, ahol azt a pénzt keresem meg, amit az állami intézményben nem, mert nem vagyok megvesztegethető, és nem fogadok el kenőpénzt – mondta az orvos, aki szerint nem szégyen dolgozni, és úgy megkeresni a pénzt a családjának.

Ami a köztársasági válságtáb leváltásáról szóló petíciót illeti, elmondta, hogy senki nem kíváncsi a tanácsukra, és nem is akarnak találkozni azokkal az orvosokkal, akik kritikát fogalmaztak meg a válságstáb felé. Hétfőn 35 orvos vonta vissza az aláírását, amire Ljuština úgy reagált, hogy az emberek szerint ezt azért tették-e meg, mert megváltozott a véleményük. A doktor közölte, hogy szeptember 10-ig szabadságon lesz, utána pedig munkát keres, s egy klinikára már be is adta a jelentkezését.

– Ha Szerbiában senki nem alkalmaz majd, akkor fogom a családomat, és külföldre megyünk, mivel kaptam ajánlatokat Dániából, Svédországból, Németországból, s egész Európában keresik az orvosokat. Ha nem kellek Szerbiának, lesz olyan, aki majd igényt tart a tudásomra és a munkámra – mondta a beszélgetés végén a doktor, aki húsz év után hagyja ott a Szerbiai Klinikai Központot.

Saša Ljuština munkát keres Szerbiában, s ha nem talál, akkor külföldre költözik (Fotó: N1)