Egymilliárd megfigyelő kamera létezik manapság világszerte! Ez már nem utópia, mint amiről Orwell írt 1949-ben.

Eric Arthur Blair (1903-1950), írói álnevén George Orwell, 1949-ben adta ki az 1984 című negatív utópiáját, amelyet szinte a világ minden könyvkiadással rendelkező nyelvére lefordítottak. (Az első magyar kiadás az európai kontinensen az újvidéki Új Symposionban jelent meg folytatásokban a címben foglalt évben.)

A baljós politikai regény számos eleme vált „közkinccsé”, főként az elnyomásról és a diktatúráról szólók. Az tette világszerte ismertté a „mindent látó” Nagy Testvér alakját, a közismert 101-es szobát, a kétbeszédet, valamint a Gondolatrendőrséget, amely teleképeket használ – tehát egy olyan kamerát is tartalmazó televíziót, ami a regény szerint a Párt minden tagjának szobájában megtalálható.

Nos, kamerák már világszerte léteznek, Ha (egyelőre) nem is a szobákban, de a közterületeken szinte mindenütt.

A Comparitech, egy 2015-ben létrehozott angol piacfigyelő szerint a 150 várost rangsoroló globális listán Sánhszi kínai tartomány Pekingtől kb. 500 km-re délnyugatra fekvő, 3,8 milliós lakosságú fővárosa vezet. Táijuán 465 ezer biztonsági kamerát összekapcsoló megfigyelőrendszerrel rendelkezik. Ezer lakosra tehát nem kevesebb, mint 119 megfigyelő egység jut – ez a világcsúcs.

Az Egyesült Államokban jelenleg körülbelül 70 millió videokamerát használnak nyilvános helyek megfigyelésére. Ez a szám a közeljövőben 85 millióra emelkedhet. A videokamerák hivatalos célja a köz- és magánbiztonság, valamint a hatóságok terrorizmusellenes intézkedései. Legalábbis ez a hivatalos cél…

Egyes kaliforniai városokban viszont, mint például San Franciscóban és Oaklandban, megfékezték a videokamerák alkalmazását. Ezeken a helyeken olyan törvényeket és rendeleteket fogadtak el, amelyek megtiltják a helyi hatóságoknak az olyan technikák alkalmazását, mint az arcfelismerés. Persze ezek a rendeletek sem felelnek meg mindenkinek. Az IBM informatikai csoportja például a rendeletekre hivatkozva már ki is vonult a technológia fejlesztéséből. Számos Google-alkalmazott is felszólalt az úgynevezett arcfelismerés továbbfejlesztése és nyilvános helyeken való használata ellen.

Németországban a videokamerák használata kevésbé terjedt el, mint az Egyesült Államokban vagy Kínában. Így Berlinben jelenleg csupán 17.464 videokamera működik. Ezzel a német főváros az 50. helyen áll a világ azon városainak listáján, ahol a legtöbb digitális megfigyelő kamera található.

A csaknem hatmilliós Szingapúr városállam, amely a Comparitech rangsorban a 32. helyet foglalja el, 86 ezer telepített kamerával rendelkezik, és az ilyen intelligens rendszerek a 2013-as Kis-India kerületben történt tüntetések és zavargások óta igen hasznosnak bizonyultak.

Elemzők becslése szerint India, Brazília, Indonézia és Oroszország nagyvárosaiban is elterjedt a modern videorendszerek használata.

A digitális megfigyelők iránti kereslet rohamosan növekedett az utóbbi évtizedben. A Markets-and-Markets nevű kutató és szaktanácsadó cég elemzői szerint a digitális videogyártók és -szolgáltatók közel 45 milliárd dollár bevételre számíthatnak az idén, és a termékek értékesítési tendenciája tovább is növekszik – becslések szerint évről évre több mint 10 százalékkal. Így 2025-ben a digitális videogyártók és -szolgáltatók várhatóan csaknem 75 milliárd dollár bevételre számíthatnak.

A közterületeken felállított digitális videokameráknak támogatói és kritikusai egyaránt vannak. A technológia hívei üdvözlik a bűncselekmények feltárásának növekvő lehetőségét és a megfigyeléssel járó megelőző hatásokat. A kritikusok viszont félnek a digitális adatokkal való visszaéléstől és attól tartanak, hogy világszerte mindent és mindenkit megfigyelő, orwelli államok alakulhatnak ki. Végeredményben attól tartanak, hogy a digitális felügyelet a társadalmi légkört terheli majd és ezzel veszélyezteti a társadalom stabilitását.

Ezért Németországban szigorú szabályokat hoztak a digitális adatok gyűjtésére és értékelésére vonatkozólag. Számos törvény meghatározza, hogy ki használhatja a videomegfigyelést, valamint, hogy ki által és hol nem használható. A koronavírus-járvány azonban megváltoztatta a helyzetet: aki manapság Németországban vendéglőbe megy, szállodában száll meg, vagy kozmetikai szalonba látogat, azzal kell számolnia, hogy ki kell szolgáltatnia személyes adatait, hogy az egészségügyi szervek részére elérhető legyen, ha ugyanabban a helyiségben egy koronavírussal fertőzöttet találnak. De persze ez egy végtelenül érzékeny téma, aminek következtében számos német nagyvárosban tüntetésekre került sor a járvány miatt bevezetett szigorú intézkedések ellen.

Az amerikai technológiai cégek egyértelműen gazdasági okokból támogatják a digitális adatok olyan fajta gyűjtését, mint ami Németországban folyik. Kína viszont úgy politikai, mint gazdasági okokból elkötelezett amellett, hogy fejlessze a videomegfigyelő technológiát.

De ez nem csoda: egyrészt, mert manapság elsősorban kínai vállalatok kínálnak videomegfigyelő technológiát. Másrészt a pekingi politikai vezetés egyre jobban figyeli saját polgárait digitális úton. A kínai digitális kameragyártók, például a vegyes állami és magántulajdonban lévő Hikvision Digital Technology, valamint a Zhejiang Dahua Technology nevű privát cég uralja a piacot. Ez utóbbinak 13 ezer alkalmazottja és több országban leányvállalata van, amelyeknek termékeit 180 országban alkalmazzák. A világszerte telepített összes kamera körülbelül egyharmada e két kínai cégtől származik. Ennek fényében Peking egy olyan rendszert alakított ki, amely nemcsak a felvételeket elemezheti, hanem pontrendszert is kidolgoz az elemzésekből. Az úgynevezett társadalmi pontrendszer segítségével az állampolgárokat folyamatosan nyomon követhetik és értékelhetik.

A digitális technológiát azonban az amerikai úttörők használták először. Az első kereskedelmi CCTV-rendszerek Amerikában jelentek meg az 1940-es évek közepén. A kaliforniai General Precision Laboratories (GPL) már akkoriban felajánlotta őket iskoláknak, a hadseregnek és kutatóintézeteknek.

A GPL mérnökei az 1930-as években Németországban kifejlesztett televíziós technológiát alkalmazták, amelyet elsősorban olyan fegyverzeti projektek nyomon követésére használtak, mint például a V2-es (Vergeltungswaffe-zwei – A megtorlás fegyvere) rakéták fejlesztése a Peenemünde Kutatóközpontban. Ez egy egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta volt, az első ember által alkotta eszköz, amit valójában nem a világűr elérése céljából készítettek, de mégis kilépett a világűrbe.

Akkor is a dominancia „fegyverének” szánták a technológiát – és az mára a mindennapok eszközévé vált.

A Nagy Testvér mindenütt figyel (Illusztráció: PIxabay)