A médiakoncentráció valóban csak véletlen?
– teszi fel a kérdést a pozsonyi Sme c. napilap és ironikusan szemléli a magyarországi médiakoncentrációt:
„Semmilyen más európai országban nem követik olyan figyelmesen a társadalmi fejlődést, mint Magyarországon. Ott ugyanis olyan változások zajlanak, amelyekről az Orbán-kormány támogatói azt állítják, hogy csak rosszindulatú emberek képesek ezeket a változásokat közvetlen kapcsolatba hozni egymással. Az egyik kritikus média tűnik el a másik után vagy teljesen átalakul. És mindez természetesen csak egy vezetési döntés és a piac láthatatlan beavatkozásának az eredménye. A lényeg azonban az, hogy mindig Orbán Viktor és környezete kerül előnybe, ezért a Fidesz uralkodó párt kényszerítve érezte magát, hogy egy nyilatkozatot küldjön az Európai Parlament Néppárt frakció minden egyes tagjának, amelyben arról értesítette őket, hogy az Index, a nemrég felszámolt média megszüntetése csupán a társaság belső logikáját tükrözi. Ha a médiaszabadság visszaszorítását csupán egy viccnek akarjuk tekinteni a szomszédországban, akkor a legszórakoztatóbb dolog ebben az, hogy az a kormány, amelyik azt állítja, hogy mindehhez semmi köze nincs, ennek ellenére kiküld egy magyarázatot arról, hogy hogyan kell megérteni ezt az esetet. De ó, milyen figyelmes ez a kormány!”
A budapesti Élet és Irodalom (ÉS) ezt a helyzetet a hibrid magyar médiarendszerrel magyarázza:
„A kormányzati narratívát visszhangzó médiumokat zömmel az adófizetői forintok tarják el, míg a fennmaradt független szerkesztőségek jellemzően a piacból élnek. […] E kettős helyzetben kétféle újságírói praxis érvényesül egymás mellett. A független médiumok általában – de nem mindig – igyekeznek megfelelni az etikus újságírás egyetemes normáinak, a kormányzati narratívát visszhangzó médiumok működése azonban számos anomáliát mutat. Az Átlátszó [oknyomozó újságíró portál a korrupció csökkentése érdekében] szerint 2018-ban a bíróságok a kormányhoz lojális sajtótermékeket 109 alkalommal, a vele szemben kritikus médiumokat 14 alkalommal marasztalták el. 2019-ben a kormányzat narratíváját visszhangzó médiumok 61, a kritikus orgánumok 4 sajtópert vesztettek el. A hibrid magyar médiarendszer harmadik sajátossága tehát a különböző újságírói praxisok egymás mellett élése.
[…] Az erőforrások egysíkú elosztása mellett a megfélelmítésre törekvő kiszerkesztés és zaklatás így ugyancsak hozzájárult a hibrid magyar médiarendszert jellemző egyenlőtlen játéktér kialakulásához.”
Mindenütt ugyanaz a mese: egyensajtó a magyarországi megyei lappiacon (Fotó: 444.hu)
