A munkahely elvesztése – nemcsak ebben a rendkívüli időszakban, hanem egyébként is – az ember mindennapi életet, azaz a fennmaradás anyagi alapjait biztosító részét csökkenti vagy szünteti meg. Ugyanis, ha nincs anyagi forrás a mindennapi élethez, akkor a fennmaradás, a létezés, az egzisztencia válik kérdésessé. Ilyenkor megjelennek, felerősödnek és gyakoribbá válnak az egzisztenciális félelmek, illetve az egzisztenciális szorongás. Ez tulajdonképpen mindenkinél, aki elveszíti munkahelyét, megjelenik.
A szorongás és félelem megjelenése lehet természetes reakció a nem természetes élettörténésre, ugyanakkor lehet egy kóros reakció is a kóros történésre, magyarázta Sági Zoltán neuropszichiáter szakorvos, pszichoterapeuta.
A szorongás lebénítja az embert
– Az emberek egy bizonyos százaléka a saját védekező mechanizmusaival igyekszik feldolgozni, megoldást találni és valamiféle jövőképet kialakítani, próbálja átstrukturálni, átrendezni az életét, és a megjelent rendkívüli helyzethez megpróbál fokozottan adaptálódni. Ilyenkor működésbe lépnek, illetve fokozottan működnek a személyiség adaptációs képességei. A személyiség korábban szerzett érettsége e tekintetben nagyon fontos. Azoknál ugyanis, akiknek korábban különböző szorongásos zavarai voltak – anticipációs szorongás, jövőtől való félelem stb. –, ezek felerősödnek. Minden, ami a szorongást növeli, tulajdonképpen negatívan befolyásolja a személyiségműködést. Az intellektuális képességek használatát, a tervezést, az érzelem és emlékezés működését, a gondolkodást, mind negatív irányba tolja. A szorongást úgy kell elképzelni, hogy az egyfajta fékező mechanizmusként telepszik rá a személyiségünkre: lefékez, lebénít – magyarázta a szakorvos.
Egy munkahely elvesztésekor mire kell odafigyelni?
– Fontos, hogy ha ez bekövetkezik, akkor le kell ülni és végiggondolni ezt az állapotot: „Milyen helyzetbe kerültem?”, „Hogy érzem magam emiatt?”, és a kérdés, ami teljesen természetes és biológiailag determinált bennünk, az az, hogy „Hogyan tovább?”, tehát ezt mindenképpen végig kell csinálni. Ez nem ismeretlen cselekvés, hiszen a mindennapokban is rengeteg olyan szituációval találkozunk, amikor felmerül a „Hogyan tovább?” kérdése. Tehát ilyenkor előhozzuk a bennünk már régebben felépült megküzdő stratégiákat, és azokat a probléma megoldásához megpróbáljuk hasznosítani. Mindenképpen szükséges konstatálni, megállapítani, leírni vagy magunkban megfogalmazni, hogy mi a helyzet! Amennyire egyszerűnek, banálisnak tűnik is ez, olyan nagy jelentősége van! Mindannyian megtapasztalhatjuk, milyen az, és hogyan tudunk hozzáállni valamihez, amit látunk, érzünk, tapintunk, és azt ismerjük, ahhoz viszonyítva, mint amikor valamit nem ismerünk, nem látjuk, nem tudjuk megérinteni, megfogni. Tehát ismerjük meg, fogalmazzuk meg a problémát, mi az, amivel szembe kell nézni.
Ha megfogalmaztuk a problémát, akkor hogyan tovább?
– A lényeg, hogy mindig van tovább, akár teszünk valamit, akár nem. Egyfajta bölcsességként azt is jó tudni – ami nyilván a többségünkben megvan –, hogy minden rosszban van valami jó. Álljunk így a dolgokhoz! Ez a poszttraumás, vagyis traumatikus eseményt követő személyes növekedés, gyarapodás, pozitívumszerzés: valami tapasztalatot szerzünk a rosszból, amit tudunk alkalmazni, hogy jót tegyünk, jót alkossunk, jó irányba haladjunk a továbbiakban. Tehát mindig van tovább, a kérdés csak az, hogy ezt hogyan tudjuk tartalommal kitölteni. Hagyhatjuk, hogy a történések spontán folyjanak, vagy tehetünk olyan lépéseket, melyek megtételére korábban nem volt szükség. De mindenképpen lehetőségünk van hatni a súlyosan megemelkedett szorongás mögött megjelent konfliktusra.
Prim. dr. Sági Zoltán: Fontos, hogy az ember tudatosítsa az állapotát, és azt, hogy érdemes segítséget kérni, mert mindig van tovább (Fotó: Tóth Imre)
Sohasem szégyen segítséget kérni!
Előidézhet-e negatív magatartásformákat a szorongás, és melyik az a pont, amikor már mindenképpen szakember segítségére van szükség?
– Igen, és ezért fontos, hogy legyen egy tudatosítása annak, hogy milyen állapotba kerültem, mert ez lehetőséget ad arra, hogy a megoldások kreatív irányba menjenek. Ha ezt nem tudatosítjuk, ez destruktív megoldási lehetőségeket eredményezhet: gyógyszer- vagy alkoholfogyasztást, a viselkedéskontroll elvesztését vagy erőszakos megnyilvánulásokat, amelyeknek különböző formái jelenhetnek meg. Ebbe beletartozik a családon belüli erőszak – a másik ember iránti heteroagresszivitás –, de az autoagresszív megnyilvánulás is, aminek jól ismert formája az önmagam iránti destruktív viselkedés, az önkárosítás, az öngyilkossági kísérlet, vagy akár a sikeres öngyilkosság is. Ezeknek az agresszív megnyilvánulásoknak a késztetője, háttértörténése a megnövekedett szorongás, feszültség. Az a tapasztalat, hogy a nem eléggé érett vagy megfelelő tudatosítással rendelkező személyiség nehezen tudja feldolgozni kreatív módon a szorongást, ezért ezt többnyire destruktív módon dolgozza fel. Amikor bajba kerülünk, akkor az első reakció nagyon gyakran, hogy még önmagunknak is ártunk, ahelyett, hogy kijönnénk a problémából. Hogy miért van ez így, az egy összetett kérdés, többek között nyilván kultúra- és értékrendszerfüggő. A függőségek, a hetero- és az autoagresszió mind következményei lehetnek annak, ha a szorongást nem jól, és nem kreatívan próbáljuk feloldani. Akkor, amikor detektálom, hogy „valami nem olyan, mint eddig volt”, amikor megfogalmazom, hogy „valami nincs rendben velem”, próbálkozok, de nem jövök helyre, ez az a pillanat, amikor segítséget kell kérni, elmenni szakemberhez. Ide tartozik a pszichológus, a pszichiáter, a mentálhigiénés szakember, de akár egy jó barát is, tehát mindenki, akiről azt gondolom, hogy segíteni tud nekem. Nyilván az a szerencsésebb, ha ezt egy olyan periódusnak éljük meg, amit most így tudunk megoldani, nem pedig egy olyan állapotnak, helyzetnek, amelyikben, ha segítséget kérek, akkor a gyávaságomat mutatom meg, vagy szégyellni kell magam, hogy alávaló, alkalmatlan ember vagyok stb. Segítséget kérni sohasem szégyen! Nyilván azt a megfelelő helyen, megfelelő időben, a megfelelő embertől kell kérni, de erre lehetőség van.
A járvány idején mennyivel nőtt a segítségkérők száma?
– Az a tapasztalat, hogy amikor a külső veszély csökken, akkor növekszik a segítséget kérők száma. Nagyon lényeges, hogy nem a traumatizálódás folyamatában történik a segítségkérés, hanem a poszttraumatikus állapotban. Akkor, amikor a trauma elmúlt, amikor túl vagyunk a tragédián, amikor elmúlt a földrengés és befejeződött a háború. Ez érthető. Akkor, amikor a megmaradásunk kérdéses, nem foglalkozunk a segítségkéréssel, hanem minden erőnket arra összpontosítjuk, hogy életben maradjunk. Amikor elmúlt a veszély, akkor tudom feldolgozni azt, amin keresztülmentem. Ebből következik az, hogy nem akkor emelkedett jelentősen a segítségkérők száma, amikor a pandémia az előző csúcsán volt. Amint viszont megszűntek a szigorú intézkedések, az emberek egyfajta megkönnyebbülés állapotába kerültek, és akkor indult meg a szakember segítségét kérők számának növekedése. Jó tudni ezt, mert ez egy természetes jelenség. Ebből az is következik, hogy most megint egy kiugrás fázisában vagyunk, vagy talán már a csúcson túl. Várhatóan az elkövetkező hetekben ismét megnövekszik a segítségkérők száma. Újra hangsúlyozni kell, hogy segítséget kérni nem szégyen! Fontos önmagam határainak és annak a lehetőségnek a felismerése, hogy külső segítséggel tudok magamon segíteni. Ilyenkor meg tud erősödni az az önértékelés, hogy „képes vagyok rá, akarom, van rá lehetőség, hogy pozitív irányba változzanak a dolgok”, és ez pozitív erővel tölt fel. Nehéz időszakokat követően természetes dolog, hogy többen kérnek külső segítséget, tanácsadást, és ezzel élni kell!
Azok, akik segítséget kértek, miről számoltak be, mi volt az, ami a szükségállapot alatt leginkább megviselte őket?
– Egy nagy trauma megéléséről, olyan történésekről, amelyek túlterhelték azt a védekező mechanizmust, amellyel rendelkeznek. A munkahely elvesztése mellett, amit már említettünk, sokan elvesztették a perspektívát, a jövőképüket. Továbbá a toleranciaszint csökkenése, amely a viselkedés impulzív irányba történő elmozdulását – hirtelen, éretlen, agresszív reakciókat – eredményezte, például ebben az időszakban gyakoribbá vált a családon belüli erőszak. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy az utóbbi öt-hat évben erre a jelenségre külön odafigyel a társadalmunk. Korábban is voltak családon belüli erőszakos megnyilvánulások, csak nem volt annyira reflektorfényben, mint most. Emiatt is növekszik a detektált családon belüli erőszakos cselekedetek száma. Az alkoholfogyasztás és túladagolás állapota is gyakrabban következett be. Érdekes ugyanakkor, hogy a tudatmódosító szerek használata, illetve az abból adódó problémák száma nem növekedett, de azt még nem tudjuk megmondani, hogy miért, és azt sem tudni, hogy ez majd a továbbiakban hogyan alakul. Várhatóan, ha ez a traumákkal teli periódus elcsendesedik, akkor ez a szám is növekedni fog. Az külön téma, hogy miért az alkoholfogyasztás növekedett meg. Ennek az az oka, hogy hozzáférhető, minden sarkon lehet venni. Viszont ilyenkor minden olyan szer fogyasztása megnövekszik, ami oldja a szorongást. Tudatosan, vagy nem tudatosan, nagyobb mennyiségben használtatik.
A gyógyszerfogyasztás növekedett-e?
– Nem volt jellemző, hogy a szorongásoldók, nyugtatók vagy antidepresszánsok tekintetében a gyógyszert igénylők száma növekedett volna. Azok viszont, akik már korábban is használták ezeket az orvosságokat, rendszeresebben járnak meghosszabbítatni a receptjeiket. Ezt látjuk, viszont jelentősebb kiugrás a gyógyszerhasználatban nem tapasztalható. Persze ez a pillanatnyi tapasztalat. Azt, hogy ez a jövőben hogy alakul, majd meglátjuk. A gyógyszerek tekintetében azért kedvezőbb a helyzet, mert ez orvosi ajánlásra történik. Bejönnek az emberek, kérnek, és kapnak is, amikor arra szükségük van, és tartják is magukat ahhoz, amit az orvos tanácsolt. Tulajdonképpen, amikor az emberek eljönnek a pszichológushoz, pszichiáterhez vagy orvoshoz segítséget kérni, akkor a segítésnyújtás abban is megnyilvánul, hogy ezeket a szereket is fel tudjuk nekik írni.
Járvány idején is kérhetik pszichiáter segítségét
Habár a járvány miatt a Szabadkai Közkórházban jelenleg nem zajlik szakorvosi rendelés, a pszichiátriai szakrendelőbe úgynevezett sürgősségi beutalóval most is be lehet jutni. Ezt a dokumentumot a választott orvostól kell kérni. A Szabadkai Közkórház egyébként a honlapján tette közzé az ügyeletes szakorvosok telefonszámait, akiktől a betegek szükség esetén telefonon kérhetnek segítséget. Az ügyeletes pszichiáter száma: 065/915-50-98.
Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. július 30-ai számában jelent meg.
Illusztráció (Fotó: Pixabay)
A projektum megvalósítását támogatta:
