Joe Biden volt alelnök, az amerikai Demokrata Párt 2020-as elnökjelöltje kedden délután helyi idő szerint negyed ötkor tette közzé döntését: Kamala Harris 55 éves kaliforniai szenátort, volt államügyészt választja alelnökjelöltjének.
Biden hónapokkal ezelőtt megígérte, hogy nő lesz a jelölt. A rendőrbrutalitás miatt több mint két hónapja tartó tiltakozási hullám pedig azt is előre jelezte, hogy színesbőrű nőt kell várni erre a posztra.
A 78 éves Biden a legidősebb hivatalba lépő elnök lenne jövő január 20-án, ha megválasztanák. Ez még fontosabbá teszi az alelnökjelölt személyét, hiszen könnyen elképzelhető, hogy Biden négy év múlva már nem is indul az újraválasztásért.
Emlékezetes, hogy az első demokrata tévévita során Harris keményen letámadta Bident, felróva neki, hogy az támogatta az iskolai buszoztatást, aminek keretében USA-szerte igyekeztek eltüntetni a szegregáció következményeit. Mint Biden később mondta, a bírálat kellemetlenül érintette, de ő nem haragtartó.
Az alelnökjelölt kiválasztásához egész sor szempontot kell figyelembe vennie az elnökjelöltnek. Hivatalosan az a legfontosabb – és ez Biden esetében hatványozottan jelen van –, hogy az alelnök bármelyik pillanatban képes legyen átvállalni az elnöki teendőket.
Kamala Harris az elsők között állt Biden mögé, amikor az utóbbi megszerezte a jelöléshez szükséges előválasztási szavazattöbbséget. (Fotó: BBC)
Valójában ennél is fontosabb, hogy hány extra szavazatot tud biztosítani az indulótárs. Biden szemében ez most kevésbé lényeges lehetett, hiszen Harris csak félig (közgazdász professzor apján keresztül) afroamerikai, Édesanyja emlőrák-specialista orvos volt, aki csak Kamala születése előtt pár évvel vándorolt be Indiából az USA-ba. Mivel Harris kaliforniai szenátor, „saját állama” amúgy is demokrata többségű, tehát ez sem nyomott túl sokat a latban.
A legjobb történelmi példa ennek a szempontnak a fontosságára John F. Kennedy alelnökjelölt-választása volt. Miközben ő maga liberális északi patrícius családból származott, Lyndon Johnson texasi konzervatív demokrata szenátort választotta, aki magával hozta a déli szavazatok jelentős részét, sőt a törvényalkotásban is sokat segített Kennedynek.
Bidennek ara is vigyáznia kellett, hogy ne idegenítse el a kertvárosok középosztályát, azokat ugyanis az ellentábor igyekszik ijesztgetni a demokrata jelölt „radikális” terveivel. Így maradt alul Elizabeth Warren massachusettsi szenátor, akinek azonban gazdasági tervei mégis fontosak Biden számára.
Ugyanakkor a feketebőrű társadalom igényeit és fájdalmait is figyelembe kellett venni. A második legesélyesebb fekete női jelölt Susan Rice volt, aki az Obama-kormányzat alatt először ENSZ_nagykövet, majd nemzetbiztonsági tanácsos lett. Ő azonban Washingtonban született, egy bankkormányzó és egy egyetemi tanár leányaként, akiről úgy tartják, hogy „túl intelligens” és soha nem tapasztalta meg az „átlagamerikai életmódot.”
Nem utolsó szempont az sem, hogy éppen milyen választott pozíciót tölt be a kiszemelt alelnökjelölt. Ha ugyanis azt fel kell adnia, veszélyes lehet, hogy egy ellenpárti politikus kaparinthatja azt meg. Harris esetében ilyen veszély nem forog fenn, hiszen Kalifornia helyette is minden bizonnyal demokrata szenátort választana.
Mint szinte minden a tisztességes politizálás során, ez a döntés is nehéz kompromisszumok eredménye tehát. Kamala Harris lelkes kampánystílusára nagyon is szüksége van Bidennek a győzelemhez. Meglátjuk, hány szavazatot tud majd vonzani a legfontosabb államokban, illetve a szavazótábor mozgósításával.
Biden döntése történelminek nevezhető – majd elválik, Amerika megérette-e végre annak elfogadásához, hogy egy nő is gyakorolhatja a legfontosabb végrehajtó hatalmat.
Kamala Harris kaliforniai szenátor, a Demokrata Párt alelnökjelöltje (Fotó: Chris Carlson/AP)
