Az emlékmű-árok a Parlamenttel szemben, az Alkotmány utca végénél kapott helyet és száz méter hosszan, lejtősen vezet le a trianoni öröklánghoz. Két oldalában gránitfalon sorakoznak a Trianon előtti utolsó statisztika szerinti összeírásnak megfelelően a települések nevei. Az 1913-as listában szereplő 12,485 település nevét úgy vésték fel a falakra, hogy azok különböző betűméretéből tudni lehet, a nagyobb betűvel írott települések nagyobb lélekszámúak voltak. Az elhelyezésnél csak arra figyeltek, hogy egymáshoz közeli települések ne kerüljenek a falra egymás mellé és egyforma „sorsolási” eséllyel kerüljön a falra határon inneni és túli név is.
Mivel az Országházat a Kossuth téren semmilyen építmény nem „veszélyeztetheti” láthatóságában, árnyékolással vagy arról való figyelemeltereléssel ezért az emlékhely egyáltalán nem emelkedik ki a földszintből, hanem onnan indulva lehet lesétálni az öt méter mélyen elhelyezkedő, majdnem kocka alakú gránittömbhöz, annak belsejében ég az örökláng. A gránittömb hét részre van szétvágva, de ha ezt előre nem tudja, magától nem veszi észre a látogató; csak azt, hogy pici réseken tud bekukucskálni a lánghoz. A hét rész a hét jelen szomszédot jelképezi, a közép és az örökláng pedig Magyarországot. A gránitkockát körül lehet sétálni, majd újbóli százméteres séta és falnézegetés után elérjük a földszintet. A felszínen kétoldalt egy-egy sávban remélhetőleg tuják fognak nőni, az emlékhely végénél, ahol a mélyben az örökláng van, a felszínen egy összevissza tördelt macskakő borítású „tető” zárja le a kompozíciót.
Az emlékhely a Trianon100 eseménysorozathoz kapcsolódóan került kialakításra, lényegében ez lett volna a korona a rendezvények és alkotások sorában. Az építmény el is készült június 4-re, de a vírushelyzet miatt nem adták át, elhalasztották azt augusztus 20-ra. A mai ünnepélyes megnyitón Orbán Viktor mondott beszédet.
Történészek még sokáig fognak vitatkozni azon, hogy ez az 1913-as településnév-gyűjtemény mennyire helyénvaló. A VálaszOnline-nak nyilatkozó történész szerint 1913 előtt az Országos Községi Törzskönyvbizottság a történeti Magyarország településneveit hatalmi szóval magyarította. Ezzel azt az érzetet keltették, mintha a magyar etnikum lett volna domináns a Kárpát-medence minden szegletében a történelem folyamán.
A sokszor indokolatlan (helyenként erőszakos) magyarítás több kárt okozott, mint hasznot, ugyanis a trianoni döntés után „vissza is kaptuk” azt keményen az új szomszédoktól. Az utódállamok felhatalmazva érezhették magukat, hogy saját nyelvükre fordítsák a települések nevét, vagy rosszabb esetben töröljék, átírják azokat.
Az emlékhely mai látogatói, úgy tűnik, igen keveset foglalkoznak a történelemmel és csak nézelődnek. Néhányuk megjegyezte, hogy „Orbán megint átadott valami trianonost”, egy kisfiú pedig hiába kérdezgette apukáját, hogy egy-egy település hol van, az nemigen tudott válaszolni. A külföldieknek gőze nincs, hogy éppen egy vadiúj emlékműbe sétáltak be, sehol, semmilyen tájékoztató nincs kihelyezve, semmilyen nyelven (talán később). Van ugyan egy applikáció, amellyel kikereshető, hol és melyik település neve található meg a falakon, de azt is annyira elrejtették a földön a bejárat jobbján, hogy előre tudni kell, hol keresse az ember.
Az emlékhely bizonyára a trendiségre is hajtott, mert sejteni lehetett, hogy a falaknál szelfizők fognak legtöbbet kattintgatni saját településnevükkel.
Száz méter lejtő, aztán száz méter felfelé és közben falnézegetés
Mindenki a sajátját keresgéli
Zentát a felső részen kell keresni az északi falon
A „Magyar” előtagot csak bizonyos időszak(ok)ban viselő, ill. nem viselő városok neve az előtaggal együtt jelent meg
Kicsik és nagyok az öröklángnál
Az öröklángnál ez a bibiai felirat látható
Az emlékmű szélén zöldkordont növesztenek, nehogy beessenek a nézelődők az árokba
Hogy tudni lehessen: Állíttatta (vagy inkább ásatta?) Magyarország Kormánya
Néhol azért árnyék vetül a múltra
Megnyílt a Nemzeti Összetartozás Emlékműve Budapesten (Fotók: Szappanos Veronika/SZMSZ)
