A program egyszerű, a feladat bonyolult, a tét óriási: eloszlatni a sötétséget, amit Donald Trump elnöksége borított az Egyesült Államokra és a világra. A 77 éves Joe Biden volt alelnöknek és az 55 éves Kamala Harris szenátornak jutott a feladat, hogy a sokszínű Demokrata Párt nevében megvívja a harcot november 3-ig.

„Büszke demokrataként fogadom el a jelölést – mondta Biden a pártkonvenció utolsó estéjén –, de amerikai elnök akarok lenni. Ugyanolyan keményen fogok dolgozni azokért, akik nem támogatnak, mint azokért, akik rám szavaznak.”

És már ez is nagy szó annak a négyéves időszaknak a vége felé közeledve, amelynek során egy narcisztikus  állítólagos milliárdos, a szavazatok kisebbségével a Fehér Házba kerülve fittyet hányt a többségre és kizárólag az idegen- meg világgyűlöletbe süllyedő legfanatikusabb híveinek a kedvét és saját féktelen öndicsőítését keresve kormányozta az országot, gyakorlatilag feladva az USA minden maradék globális tekintélyét. Délibábos pünkösdi királyságának gazdaságilag talán a világjárvány vetett véget (40 millió amerikai veszítette el munkáját az elmúlt öt hónap alatt), de a továbblépés esélyét a rasszista rendőrbrutalitás villantotta igazán fel, aminek következtében lassan három hónapja folyik országszerte a tiltakozás. Trumpnak pedig arra is egyetlen válasza van: a még nagyobb brutalitás, még több állig felfegyverzett karhatalom, amelyik nem riad vissza a békés tüntetők provokálásától, hogy még többet letartóztathasson közülük.

„George Floyd kislánya mondta nekem, amikor találkoztam a családdal, hogy »apukám halála megváltoztatta a világot« – mesélte Biden. – És George halála talán csakugyan fordulópontot jelent.”

A demokrata elnökjelölt programbeszéde alig tartalmazott konkrét terveket, de az amerikai hagyományok alapján nem is az szokott győzni, aki alaposan kidolgozott programmal indul, hanem az, aki mélyebb szenvedélyeket tud megszólítani, felkavarni. És persze az elsöprő szenvedélyek néha a józan észt is képesek elsodorni.

Most viszont amúgy is tombolnak a szenvedélyek Amerika-szerte. Az egyik oldalon a hihetetlennél hihetetlenebb  összeesküvés-elméletek és a másságtól való rettegés meg annak gyűlölete mentén, a másikon pedig a kitaszítottság, elveszettség és reménytelenség ellen. Most Joe Biden lehet az utóbbit érző tömegek jelöltje.

Barack Obama volt elnök, akinek az oldalán Biden a 2008-as, szintén egy republikánus kormányzat meg a felelőtlen finánctőke okozta gazdasági összeomlásból való kiemelkedést koordinálta, előző este szokatlanul baljós hangon intette az országot arra, hogy még négy év Trump nemcsak Amerika lelkét fojtaná meg, hanem a demokráciát is megsemmisítené.

A mostani feladat tehát még nehezebb, mint a 12 évvel ezelőtti volt. Biden négyszeres válságot azonosított beszédében, ami „tökéletes vihart” zúdított az országra: az elmúlt száz év legsúlyosabb világjárványa, a nagy gazdasági válság [1929–33] óta legmélyebb gazdasági szakadék, a faji egyenlőség hatvanas évek óta nem tapasztalt egyértelmű követelése, valamint az éghajlatváltozás gyorsuló fenyegetésének tagadhatatlan realitása.

„A kérdés tehát az, készen állunk-e erre. Én hiszem, hogy igen. Muszáj készen állnunk” – tett hitet Biden a cselekvés mellett.

A program tehát „egyszerű”, megvalósítása azonban roppant nehéz lesz, talán még a világháborúk megnyerésénél is nehezebb, amelyek az USA-t világhatalommá tették. Azok alatt ugyanis egyértelmű volt az irány.

A négyszeres válság természetesen előhozta a radikális megoldások követelését is mindkét oldalon, de a választás egyértelmű: a kizárólagossággal szemben az összefogás. Ha valaki ma Amerikában képes az utóbbira, akkor az éppen Biden. Minden hibája mellett egész politikai pályája erre alapult. Egész lénye az együttérzést sugározza, a mélységes hit, a család szinte megszállott szeretete és az empátia lépten-nyomon való kimutatása jellemzi ezt a politikust, aki az USA legidősebb elnöke lesz, ha megválasztják.

Hogy jellemét közelebb hozzuk a magyar olvasóhoz, álljon itt az a 2008-as történet, ami Tom Lantos budapesti születésű kaliforniai szövetségi képviselő gyászünnepségén zajlott le a Kongresszus kupolacsarnokában. Biden, aki Lantos nagy barátja volt, emlékbeszédében azt mondta a jelenlévő Bush elnök, kongresszusi tagok és e sorok írója előtt, hogy

„Tomtól tudom, hogy Budapest a világ legszebb városa, és hogy a Balatonban lehet a legjobb halakat fogni.”

Biden feladata msot sokkal nagyobb, mint amit bármilyen konvenciós vagy emlékbeszéd áthidalhat. Le kell győznie a sötétséget és vissza kell nyernie „Amerika szívét-lelkét”.

Trump Twittere meglehetősen szó nélkül maradt, csak annyit tudott ellencsivitelni az est folyamán, hogy „Biden 47 évig nem tett semmit abból, amiről beszél. Nem fog változni, ezek csak szavak.” Trump írta ezt, a mocskolódó szavak nagymestere, aki semmit nem változott első gyűlöletszító kampánybeszéde óta.

A Republikánus Párt konvenciója hétfőn kezdődik. Ellenjelölt nincs, de először fordul elő, hogy a párt egyetlen volt elnöke sem lép majd fel, sőt a szenátus konzervatív munkaelnöke is éppen ma mondta le részvételét. A jobboldal egészen másfajta Amerika-képet tud csak felmutatni, mint amit ezen a héten láttunk. A világot gyűlölő, attól rettegő Amerikáét.

Léggömbeső helyett tűzijáték: Jill és Joe Biden Kamala Harrisszel a nemkonvencionális demokrata konvenció végén. A jobb felső sarokból rájuk mutató ujj Kamala Harris férjéé. (Fotó: AndrewHarnik/AP)