Alapos töprengés után írtuk csak le az amerikai Republikánus Párt elnökjelölő kongresszusának első éjszakáján, hogy
Amerikába beköszöntött a személyi kultusz,
mert el akartuk kerülni a túlzásokat. Szerencsére a konvenció zárójelenete legalább utólag felmenti ezt a megfigyelőt az ilyesfajta vád alól:
Trump nevét tűzijátékkal írta fel az égre a párt!
A Fehér Ház déli pázsitján összesereglett ezernyi, túlnyomó többségében maszk nélküli vendég élete kockáztatása árán ücsörgött csütörtök este hosszú órákon át szorosan összezárva, hogy tanúja lehessen a már-már kimdzsonguni, sőt mussolini pillanatoknak.
A konvenció legunalmasabb estjének végén, az Első Elnöki Leány negédesen csalóka bemutató beszéde után ereszkedett le lassan, méltóságteljesen az Elnöki Pár a Nép Házának második emeletéről hívei körébe, hogy Donald J. Trump elfogadja az újrajelölést.
Hosszú, lapos tiráda következett, amelyből még a nemhivatalos propagandagépezet, a szélsőjobboldali Fox hírcsatorna legtisztességesebb műsorvezetője is meglepődve „hiányolta a tűzijátékot”. (Ami azért mégis bejött – az amerikai történelem második leghosszabb konvenciós beszéde után. A leghosszabbat is Trump tartotta, négy évvel ezelőtt…)
Volt viszont a 70 percben félszáz hetvenkedés, csúsztatás és közönséges hazugság, amit szinte felsorolni sem érdemes. A három fejezetből álló, többnyire mogorván, de „lángoló önbizalommal” (Trump szavai) előadott szóáradat listázta az elnök hőstetteit, aki „legyőzte a kínai vírust”, „megteremtette minden idők legdübörgőbb gazdaságát”, „felépítette a határfalat és kizárta a betolakodókat”, „többet tett a színesbőrűekért, mint Lincoln óta bármelyik elnök”, „megzabolázta a kínai csalást, lopást, rablást”, „teljesen újjáépítette a fegyveres erőket”, „befejezte a végtelen háborúkat”, „békét hozott a Közel-Keletre” stb., stb.
Egyszóval Amerika nemcsak a világ, hanem a történelem csúcsán csücsül – csakhogy csuda nagy veszély fenyegeti, mert ha Joe Biden győzne novemberben, akkor mindennek vége!
Mert Biden 47 éves politikai pályafutása (Trump szerint) „korunk legkatasztrofálisabb árulásainak és baklövéseinek szégyenletes katalógusa”.
Az ömlengés harmadik fejezete természetesen arról szólt, mi mindent teremt majd Trump a következő négy évben az amerikai nép javára és dicsőségére. Mert hogy ő semmit nem maga miatt tesz, mondta Ivanka, hanem a(z istenadta) nép nevében, védelmében és gazdagodásának érdekében.
(Aki nem hiszi, hogy a fenti leírások híven tükrözik a trumpizmus hangulatát, az hallgassa végig mind a hetven percet!)
A hazugságok és a cézárisztikus spektákulum mellett akadt még egy „apró” körülmény, amely rányomta bélyegét az egész rendezvényre: az elnök és az alelnök kivételével egyetlen fizetett szövetségi tisztségviselőnek sem szabad kihasználnia semmilyen állami kompenzációval (fizetéssel) működő munkaerőt, eszközt, épületet vagy erőforrást politikai kampány javára!
A Fehér Házban megépülése óta nem szerveztek pártrendezvényt, mert minden korábbi elnök legalább megkísérelte tiszteletben tartani a törvényt. Még a(z eddigi leglátványosabb) tűzijáték is törvényellenes volt ma, hiszen a Washington emlékmű környéke szövetségi nemzeti parknak számít, ahonnan Trump fényes nevét rakétázták az égbe a pártkatonák és őrizték túlórában a teret a Nemzeti Parkszolgálat biztosai.
Hogy erre mi a Fehér Ház válasza? „Az ilyesmi senkit sem érdekel Washingtonon kívül” – vonta meg vállát a kabinetfőnök. A tűzijáték füstje nyilván jótékony fátylat borít a hazugságokra és kihágásokra. Az elnök meg úgyis kirúgna bárkit, aki a törvények betartását próbálná rajta számon kérni. Vagyis
Amerikába beköszöntött a személyi kultusz.
A virtuális konvenciók lezajlottak. A jelöltek felsorakoztak az utolsó futamra. Ahogy Trump mondta: „Életünk legfontosabb választása következik, és a különbség nem lehetne nagyobb.”
Tegyük hozzá: egyértelműbb sem.
Trump neve az égen a republikánus pártkonvenció végét ünneplő tűzijáték során. A személyi kultuszt felidéző jelenség annyira váratlan volt, hogy egyelőre nem találtunk róla jobb képet. (CNN videóról készült képernyőfotó)