Németország 2019-ben ismét az Európai Unió legnagyobb nettó befizetője volt: 14,3 milliárd eurót szánt a közös költségvetésbe, amiből Lengyelország és Magyarország húzott legnagyobb hasznot.
Szinte minden évben felkavarja az érzelmeket, hogy mely nemzetállamok mekkora összeggel járulnak hozzá az Unió költségvetéséhez. Míg egyes tagállamok számára a befizetések azt jelzik, hogy milyen „drága” nekik az EU-tagság, mások számára a számadatok „értéktelenek”, mert nem árulkodnak arról, hogy mekkora hasznot hajt nekik a nemzetközi közösség. A költségvetés számaiból nehéz kikövetkeztetni, hogy például Németország mekkora előnyre tesz szert az exporttal, a termelés más tagállamokba történőp kiszervezésével és az olcsóbb külföldi munkaerővel. Egyesek szerint a költségvetési számok ismerete csak az EU ellenfeleinek a malmára hajtja a vizet, ezért teszik közzé őket nyáron, amikor lankad a figyelem.
Így történt ez a 2019-es uniós költségvetés adataival is.
Továbbra is Németország a legjelentősebb nettó befizető
A számok azt mutatják, hogy a német nettó hozzájárulás ismét emelkedett az előző évihez képest. A tavalyi német hozzájárulás rekordot döntött az EU költségvetésében.
Az előző évben a német nettó befizetés még „csak” 13,5 milliárd euróra rúgott, 2017-ben pedig 10,7 milliárd euró volt. Németország mögött 2019-ben az Egyesült Királyság állt a második helyen 6,8 milliárd euróval, utána következett Franciaország 6,66 milliárd euróval, míg Olaszország 4,1 milliárd eurót fizetett be a közös kasszába, Hollandia pedig 3,0 milliárdot. Mindez világossá teszi a nagy különbséget a német és más tagállam közötti nettó költségvetési hozzájárulásban.
Egy tagállam esetében a nettó hozzájárulás azt az összeget jelzi, amely a költségvetésbe utalt hozzájárulás és az uniós forrásokból származó visszautalások különbségéből ered.
Illiberális kedvezményezettek
Kissé eltérő kép alakul ki, ha a tagállamok hozzájárulásait a gazdasági teljesítménnyel vetjük össze. Így számítva szintén Németország vezet (saját GDP-jének 0,41 százalékával), őt követik a „takarékos négyek”, azaz Hollandia (0,36%), Dánia (0,32%), Ausztria (0,31%) és Svédország (0,29%).
Abszolút értékben számítva a fő kedvezményezett Lengyelország volt, amely 12 milliárd euróval többet kapott vissza, mint amennyit befizetett. A második Magyarország volt, amely 5,1 milliárd euró nettó nyereséget könyvelhetett el.
Ez azért is feltűnő, mert éppen ez a két ország panaszkodik legjobban arra, hogy „igazságtalan” a költségvetés. Ugyanakkor mindkét ország ellen eljárás zajlik, amely azt hivatott kivizsgálni, megsértik-e a jogállamiságot és az uniós alapértékeket.
Az Európai Parlament és a Bizottság sürgeti, hogy a két tagország számára folyósítandó támogatásokat az említett okok miatt a jövőben csökkentsék, illetve módosítsák a költségvetés elfogadásához szükséges szavazásmenetet oly módon, hogy kizárják a tagállamok vétójogát.
Fontosabb volt a program elfogadása, mint a vita
Hogyan reagált a magyar miniszterelnök erre a javaslatra?
Orbán Viktor magyar nem számolt be az Országgyűlésben az EU költségvetéséről szóló brüsszeli tárgyalásairól. Ahelyett a házelnöknek arról írt, miképpen sikerült elérnie, hogy Magyarország nettó 5,1 milliárd eurót kapjon. A Kövér Lászlónak megküldött beszámoló lényege az volt, hogy Magyarország jelentős eredményeket ért el a tárgyalások során, és az EU-nak hamarosan le kell zárnia a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárást.
Ugyanakkor a helyzet összetettebb. Lehet, hogy Orbán éppen emiatt nem volt hajlandó személyesen beszámolni minderről a parlamentben.
„A mostani csúcs résztvevőinek nyilván fontosabb volt az együttesen 1900 milliárd eurós – a magyar nemzeti jövedelem 15-szörösével azonos értékű – program részleteinek elfogadása, semhogy azt a feltételekről való vitával veszélyeztették volna” – írja Lipovecz Iván a budapesti Élet és Irodalom (ÉS) c. hetilap 31. számának A megoldás Brüsszel című cikkében. „De várható – folytatja Lipovecz –, hogy ez a dolog nem marad annyiban: a »következő generációs« tervek elfogadásának majdani gyakorlata előrevetíti, hogy az EU-ban megindult a gondolkodás a döntések minősített többséggel – tehát nem kizárólagosan egyhangúlag – történő meghozatala felé.”
Makacs lengyel álláspont
Kezdetben Lengyelország EU-integrációját pusztán politikai célok motiválták. De a helyzet megváltozott: Lengyelországnak ma az Európai Unió főleg gazdasági szempontból fontos. Ugyanis a lengyel közvélemény számára a mélyebb integráció szükségessége és előnye egyre kevésbé tűnik egyértelműnek. Ez azonban nem igazán meglepő: a lengyelek 37 százaléka már 2015-ben is úgy gondolta, hogy az integráció akkori szintje maradjon meg, és mindössze 27 százaléka támogatta az elmélyítését. Ma még kevesebben vélik ugyanezt.
Hogyan magyarázható ez az álláspont, ha tekintetbe vesszük a lengyelek által befizetett és megkapott összegek különbségét? Az álláspontnak mindenekelőtt politikai háttere van. Az EU ugyanis úgy döntött, hogy Lengyelország ellen kötelezettségszegési eljárást indít azzal az indokkal, hogy az új rendszer aláássa a lengyel bírók függetlenségét, és nem biztosítja a politikai befolyástól való védelmükhöz szükséges, az Unió által előírtaknak megfelelő garanciákat.
A lengyel jog ugyanis lehetővé teszi, hogy fegyelmi vizsgálatnak vessék alá a bírókat, illetve eljárást vagy szankciókat alkalmazzanak ellenük a bírósági határozataik tartalma(!) alapján. Emellett az új fegyelmi rendszer nem garantálja a lengyel Legfelsőbb Bíróságon belül létrehozott fegyelmi tanács függetlenségét.
A Jog és Igazságosság (PiS) nevű párt által vezetett lengyel kormány visszautasította az EU követeléseit arra hivatkozva, hogy az igazságügyi reform teljes mértékben Lengyelország belügye, és ezért a kötelezettségszegési eljárásnak semmi alapja sincs.
A jövő bizonytalan
Mindemellett világos, hogy Németország nettó hozzájárulása a 2021-től 2027-ig tartó időszakban tovább fog növekedni: egyfelől amiatt, mert Nagy-Britannia kilépése után még jelentősebb terhek szálltak át rá, másrészt pedig azért, mert kisebb megtérüléssel kell számolnia az 1,074 ezer milliárd eurós teljes költségvetésből.
Még azzal együtt is igaz ez, hogy az utolsó uniós csúcstalálkozón a német kormány jelezte: a jövőben 3,671 milliárd euróval csökkentik Németország évi hozzájárulását a közös költségvetéshez. Ugyanis ha nem így járnának el, akkor 2027-ben akár 23,5 milliárd euróra növekednének az ország terhei.
Végeredményben azonban megtörténhet, hogy hamarosan már nem lesz szükség arra, hogy minden tagállam beleegyezését adja, mekkora összeg jut egy-egy országnak, így az sincs kizárva, hogy Magyarország és Lengyelország kevesebb uniós pénzt kap a jövőben, amennyiben nem teljesíti az EU által megszabott feltételeket.
Megy az euró vándorútra. Háttérben a Bundestag épülete. (Illusztráció: Pixabay)
