A világsajtó az elmúlt napokban elsősorban az amerikai elnökjelölő kongresszusokkal foglalkozott, de számos írás szólt arról is, hogy miképpen oldódhat meg a belarusz válság.
A paranoia, amelyet az igazság tart éberen
A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag arról ír, miként ítélheti meg Oroszország a belarusz eseményeket:
„Vlagyimir Putyin orosz elnök uralkodásának két évtizede alatt több olyan személyt gyilkoltak meg, akik a rezsim ellenfelei voltak: ügynököket, mint Alekszandr Litvinyenko, vagy újságírókat, mint Szergej Szkripal és Anna Politkovszkaja, vagy ellenzéki politikusokat, mint például Borisz Nyemcov egykori kormányfő. Bár ezek az ellenfelek alig jelentettek közvetlen fenyegetést a Kreml uraira, ennek ellenére az orosz rezsim félelme a lebukástól olyan nagy volt, hogy az ellenfelei elhallgattatására törekedett. Putyin birodalmában éberen tartja a paranoiát az örök igazság: az a tudat, hogy minden diktatúrának vége lesz egyszer. Putyin és követői ennek a példáját látják a szomszédos Fehéroroszországban. Aljakszandr Lukasenka diktatúrája inog.”
A londoni The Times c. napilap a NATO szerepvállalásáról ír a belarusz válságban:
„A szorult helyzetbe került elnöknek nem áll szándékában feladni magát. Mindent megtett, hogy a tüntetéseket a gonosz Nyugat ármánykodásaként ábrázolja, és azt állítsa, hogy a NATO csapatokat koncentrál az ország nyugati részén fekvő Grodno közelében, és készen áll arra, hogy Fehéroroszországot destabilizálja. […] A NATO ugyanakkor világossá tette, hogy Belarusszal kapcsolatban nincsenek tervei, nem szándéka az ország lerohanása, és békések a céljai a jelenlegi válsághelyzetben. Ezt az üzenetet nem is annyira Minszknek címezte, ahol Aljakszandr Lukasenka szinte süket a kompromisszumra való felszólításra, hanem inkább Moszkvának. A Nyugat csendben beismerte, hogy tévedés volt, amikor megpróbálták Ukrajnát nyugati pályára állítani, kiprovokálva ezzel Vlagyimir Putyin elnök dühét és a nacionalista »gyarmatának« paranoid haragját. Fehéroroszország esete más: nincs Oroszország-fóbiája, ami a NATO-hoz fűzné, sem közeledési vágya az Európai Unió felé.”
„Biden nem képes magával ragadni a tömegeket”
A brüsszeli De Tijd c. gazdasági és pénzügyi napilap az amerikai Demokrata Párt kongresszusáról így ír:
„A négynapos kongresszus annak jegyében telt, hogy Donald Trump elnököt támadták. Mi ennek az üzenete? »Ha nem akarjátok Trumpot még négy évig, akkor Joe Bidenre kell szavaznotok!« Azonban az még homályos, hogy Biden elnökként mit kíván elérni a következő négy évben. A Demokrata Pártnak a baloldali szárnyát kell mozgósítania, hogy a középutas elnökjelöltre szavazzon, miközben biztosítaniuk kell azt is, hogy ebből a középutas rétegből elegendő választó szavazzon Barack Obama egykori jobboldali jelöltjére. […] Ahogyan Biden, úgy Trump is a középutas választópolgárokhoz fog fordulni, mert ők fognak döntő szerepet játszani az elnökválasztáson. A felmérések szerint jelenleg Biden kényelmes előnnyel rendelkezik. De négy évvel ezelőtt világossá vált, hogy a közvélemény-kutatásokra senki sem támaszkodhat.”
Léggömbeső helyett tűzijáték: Jill és Joe Biden Kamala Harrisszel a demokrata konvenció végén (Fotó: AndrewHarnik/AP)
A londoni The Guardian c., napilap Biden teljesítményét véleményezte:
„A pártkongresszus sokat tett azért, hogy egyesítse a pártot az elvégzendő feladathoz. Noha Joe Bidennek a demokraták régi politikája a szívügye, figyelemre méltó, hogy az idei pártkongresszus fordulópontot jelentett, mivel évtizedek után először történt meg, hogy nem a Clintonok uralták az eseményeket. […] Biden nem olyan egyéniség, aki képes magával ragadni a tömegeket. Könnyen megkérdőjelezhetőek a képességei, s kétséges, hogy bír-e elképzelésekkel a Trump utáni Amerika átalakításához. Ösztönei szerint [Biden] boldogabb lenne, ha a politika középső sávjában haladhatna, s nem kellene radikális lépéseket tennie, amelyekre azonban szükség van ezekben az időkben.”
A zürichi Tages-Anzeiger c. napilap Biden amerikai elnökjelölt nehézségeivel foglalkozik:
„[Biden] a felmérések szerint országszerte, valamint azokban az államokban is, amelyek kiélezett versenyt hozhatnak, az élen áll. A demokrata elnökjelöltként elhangzott szuverén beszédével képes volt megnyugtatni a kritikusokat és meggyőzni a kételkedőket. Ennek ellenére nem lesz könnyű kiűzni Donald Trumpot a Fehér Házból. Nem Bidennek és az alelnökjelöltjének, Kamala Harrisnak lejt a pálya, hanem »hegynek felfelé harcolnak« (uphill battle), amint azt az amerikaiak mondják, azaz egy olyan csatában vesznek részt, amelyben az ellenfél előnyt élvez. Ez a választás tehát nagy kihívás lesz a demokraták számára. […] A közös ellenség azonban általában egyesít. Így válhat Trump a demokraták tökéletes segítőtársává.”
Donald Trump koronázási ünnepsége
A rijekai (Fiume) Novi List c. horvát napilap kritikusan ítéli meg Trump kampányát:
„2016-tól eltérően Trump ezúttal a republikánusok teljes támogatásával kampányolhat, noha több államban is vesztésre áll. A kongresszus kritikusan tekint Trump kampányára, amely a kulturális megosztottságokra, a nacionalizmusra és a gazdasági haladásra épül. Trump várhatóan továbbra is Kínát fogja hibáztatni a koronavírus terjedéséért. Valamint azt is sugallni fogja, hogy csak ő és csakis ő képes arra, hogy az Egyesült Államok gazdaságát lábra állítsa.”
A londoni The Telegraph szerint:
„Az amerikai gazdaság, amelyet megviseltek a járvány miatti lezárások, kezd felépülni, és profitálhat azokból az intézkedésekből, amelyeket Trump még az elnöksége kezdetén vezetett be: az adócsökkentésekből és a gazdasági szabályok lazításából. Trump azt is állíthatja, hogy számos választási ígéretét betartotta, ideértve a háború elkerülését, az illegális bevándorlás mérséklését és azt is, hogy konzervatív jelölteket nevez ki a legfontosabb igazságszolgáltatási pozíciókba.”
A zürichi Tages-Anzeiger viszont bírálja Trumpot:
„Valójában az az esemény, amely nagyrészt virtuálisan zajlik, inkább koronázási ünnepséghez hasonlít Donald Trump számára. A középpontban az elnök áll, nem a Republikánus Párt. Pontosabban: a központban az elnök és családja található. A négy nap alatt hét nő és férfi fog fellépni Trump névvel.”
A pekingi Jifang Ribao c. napilap szintén a Trump családdal foglalkozik:
„A fő szerepeket maga az elnök és családtagjai játsszák: a felesége, a gyermekei és a beházasodott családtagok, mintha a kormányzat saját birodalmuk lenne.”
Donald Trump beszédet mond az elnökjelölő kongresszuson (Fotó: AP)
A római La Repubblica c. napilap a Republikánus Párt kongresszusáról így ír:
„Az a nagy és régi párt, amely egykor Abraham Lincolnt küldte a Fehér Házba, valóban annyira összezavarodott, hogy már szinte felismerhetetlenné vált? Vagy a 2020-as kampány olyan témák és stratégiák újjáéledését jelenti, amelyek a republikánusok DNS-ének [dezoxiribonukleinsav] részét képezik? Donald Trump arra kényszerül, hogy elfogadja a koronavírus következményeit (lemondott minden tömeges összejövetelt és az elnökség jelölését elfogadó beszédét a Fehér Házban fogja elmondani), és mégis élesen el akarja különíteni a republikánus kongresszust a demokratáéktól, amelyet unalmasnak és hatástalannak tart. Neves televíziós stábot bérelt fel, hogy csakis vele foglalkozzon. Végül is Trump, aki csak közepes ingatlanvállalkozó volt, ragyogó showman. A republikánus videó-kongresszuson a jelölt minden este beszédet tart, nem csak az utolsón, mint Joe Biden. […] Az ilyen színpadi jelenetekben nyilvánvalóvá válik az a szakadék, amely Trumpot az elődjeitől elválasztja: példaképei Berlusconi és Schwarzenegger, nem pedig Lincoln vagy Eisenhower.”
A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a republikánusok kongresszusának fő kérdése így fogalmazható meg: „Mi vagy a káosz?”. Majd így folytatja:
„Donald Trump a pártkongresszusi hivatalos beszédét csütörtökön tartja. Eddig a fő üzenet a következő volt: a demokraták a postai szavazással akarják »elcsalni« a választásokat. Számukra a választások megnyerésének egyetlen módja a csalás és a szavazatok ellopása. »Nagyon, nagyon óvatosnak kell lennünk« – intette óvatosságra a választóit Trump komor beszédében Észak-Karolinában.
[…] Ami ezután elhangzott, az az elnöknek szóló dicshimnusz volt. Trump legidősebb fia, ifjú Donald azt mondta, hogy az állampolgárok az »egyház, munka és az iskola«, illetve a »zavargások, fosztogatások és a vandalizmus« között választhatnak.
A jogról és a rendről szóló üzenet nem volt meglepő. De az elnök fia nem mulasztotta el, hogy a koronavírus-válságot is megemlítse. Apja, akit mindig csak »Trump elnöknek« nevezett, »gyorsan cselekedett« a világjárvány kitörése után, hogy visszaszorítsa a koronavírus terjedését – mondta el a fiú, aki megemlítette a kínai látogatók beutazási tilalmáról szóló rendelet is. Az ifjabb Donald elmondta, hogy Biden, akit »Pekingi Bidennek« keresztelt el, idegenellenesnek titulálta ezt az intézkedést. [Trump fia szerint] a gazdasági visszaesés után az elnök munkahely teremtésre törekszik. »Felépítette a legnagyobb gazdaságot, ami az országunkban valaha is létezett.« Biden viszont azt akarja, hogy az országot újra lezárják. »Ez őrültség.«
A »Tegyük újra naggyá Amerikát« (Make Amerika great again), Trump 2016. évi kampányszlogenje eközben új változatot kapott: »Tegyük Amerikát újra és újra naggyá« (Make Amerika great again, again). Azaz Trump sikeres volt. Most ismét sikerülni fog majd neki. Ez lesz »Amerika nagyszerű visszatérése«.”
Trump jelölést elfogadó beszéde a Fehér Ház déli pázsitján (Fotó: Evan Vucci/AP)
