Három hónap is eltelt már a legutóbbi szerbiai parlamenti választásoktól, de még nem alakult meg az új kormány. Aleksandar Vučić államfő legalább háromszor elhalasztotta az új miniszterek névsorának nyilvánosságra hozatalát, Ana Brnabić kormányfő szerint nincs ok sietségre, a Szerbiára több felől gyakorolt nyomás miatt pedig jól meg kell fontolni, kik vezetik majd a legfontosabb minisztériumokat.

A miniszterelnök fenti kijelentése is azt támasztja alá, hogy a szerbiai kormány megalakulása ezen esetben sem kizárólag a szerbiai belpolitikai történésektől függ. A Nova tévén és a Nova.rs hírportálon megszólaltatott politikai elemzők és újságírók szerint ez mindig is így volt, látható volt a miniszteri névsoron, és a jövőben is ez várható.

A washingtoni találkozót követő nap, napok volt a harmadik túllépett határidő, amelyet eredetileg a kormányalakításra jelöltek ki, nyilatkozta Nikola Tomić újságíró.

– A dolog összetettebb. Erőfitogtatásról is szó van, még az SNS-en belül is, ahol az emberek várják, hogy mi lesz velük, a politikai és szakmai karrierjükkel. A koalíció partnerek felé is erőt kell demonstrálni, mindez a 2022-es választásokkal hozható kapcsolatba. Újra kell szervezniük az erőket az elnöki, a belgrádi városi és a megtörténhet, hogy egy rendkívüli parlamenti választásra is – véli az újságíró, aki úgy érzi, Grenell belgrádi látogatása után végső ideje lenne lezárni ezt a kérdést.

Đorđe Vukadinović politikai elemző, volt parlamenti képviselő szerint időt akarnak nyerni, több okból is.

– Minél később kezdődik a visszaszámlálás, a kormány és a parlament annál tovább marad fenn. Ez nem tűnik valami nagyon fontos dolognak, de nem is elhanyagolható. Vučić szereti fenntartani a bizonytalanságot, amikor nincs valódi, akkor állbizonytalanságokat fabrikál. A sajtó arra kényszerül, hogy olyan értelmetlen találgatásokkal foglalkozzon, hogy az új kormányban jut-e hely a szocialistáknak vagy Šapićnak – nyilatkozta Vukadinović.

Amikor Ana Brnabićot kérdezték a kormányalakításról a jól ismert „a nép érdekében” szókapcsolattal élt, mondván, siethetnének kormány alakítani, de a nép érdekeit tartják szem előtt, amikor a világgazdasági és -politikai történéseket figyelve döntenek.

Cvijetin Milivojević elemző szerint egészen egyszerű oka van annak, hogy miért nem alakult meg még az új kormány – azért nincs kormány, mert nincs parlament sem, ami azért történik, mert Vučić nem akarja, hogy legyen új összetételű kormány, így az ő kezében lehet az összes hatalom.

– Az a baj, hogy nekünk a Brnabić által emlegetett ügyvivő kormányunk sincs, mivel a választások törvénytelenek és illegitimek voltak. Ebből következik, hogy ő sem mondhatja magáról, hogy miniszterelnök, és mi is, akik úgy beszélünk róla, hogy ő a miniszterelnök, bűncselekményt követünk el, ugyanis ez hamis bemutatkozásnak számít – véli Milivojević, majd hozzáteszi:

– Természetesen létezik a szerbiai kormány összetételére vonatkozó nyomásgyakorlás más országok részéről. Minden eddig kormány Brüsszel, Berlin, Washington és Moszkva alakított, és ezt láthattuk a kormányok összetételében is. Minden választás előtt Vučić külföldi tisztségviselőkkel találkozik, minden alkalommal azt mondja, hogy senkitől nem tűr majd a kormány összetételére vonatkozó nyomásgyakorlást, végül pedig éppen azok az emberek kerülnek be a kormányba, akiknek a neve spekuláció szintjén felmerült, akik bizonyos erőközpontok kegyeltjei – jelentett ki az elemző.

A témáról bővebben ezen és ezen a linken olvashatnak, hallhatnak.

 

Munkára fel, ellenzék!

A június 21-i parlamenti választás megtartása után szinte napok alatt téma lett a 2022-es elnökválasztás, a belgrádi városi választás és egy rendkívüli parlamenti választás esetleges kiírása is. Számos elemző és (ellenzéki és hatalmi) politikus is nyíltan vagy kevésbé nyíltan beszél úgy 2022-ről mint a mostani összetételű parlament megszűnésének évéről. A Danas napilapban írt kommentárjában Nenad Kulačin úgy fogalmaz, a kezdeti optimizmusa gyengülőben van, aggódik a szerbiai ellenzék soraiban zajló események miatt, ami az Elsőszülött malmára hajtja a vizet.

– Hogy miért? Hát, azért mert mindenből politikai hasznot kovácsol és továbbra is ugyanazzal az erővel gázol és darál be mindent. És így, lassan már a kilencedik éve – írja a szerző, akit zavar, hogy az ellenzékből mindenki „a 2022-es választásokra koncentrál, és senki sem beszél már a rossz választási feltételekről, amelyek miatt a lakosság, szándékosan nem mondom, hogy az ellenzék, bojkottálta a június 21-i választásokat”.

– Hogyan indulunk a 2022-es választásokon? Eljött annak az ideje, hogy nyomást gyakoroljunk a hatalomra az Európai Unió segítségével, amely egyre inkább hangot ad annak a meggyőződésének, hogy Szerbiában irányt vettek az események? Vagy ezeket a feltételeket figyelmen kívül hagyva mégis részt veszünk az elnökválasztáson és a belgrádi helyi választáson?

Ez csak néhány a kérdések közül. Úgy ahogy az is, ami az Elsőszülött lehetséges ellenjelöltjéről szól. Ki lehet vagy kell, hogy legyen az a férfi vagy nő, aki szembeszáll a szerb államiság újabb kori történelmének legnagyobb rablójával?

Ebben az esetben is lehet, hogy tévedünk. Nem azon kellene gondolkodni, hogy ki lenne a legmegfelelőbb ellenjelölt az ellenzéki pártok számára, hanem azon, hogy a potenciálisan ellenzéki szavazóknak – akikből sokkal több van Szerbiában, mint az Elsőszülöttre szavazókból – ki felelne meg.

Őket kell megkérdezni és kikérni a véleményüket.

Az elnökválasztás lesz az a pillanat, amikor sok minden eldől. Ha nem úgy döntünk, ahogy kellene, az Elsőszülött egy újabb, ötéves mandátumhoz jut, ami 2027-ig tartana. Most vegyenek egy mély levegőt és képzeljék el, mit csinálnak és kik önök az Elsőszülött elnöklése alatt, 2027-ben.

Ezt a szörnyűség adatot mindannyian a fejünkbe kell, hogy véssük, ha jót akarunk cselekedni – írja Kulačin, aki úgy érzi, Vučić már készül, és napokon belül kiderülhet, hogy tesz is valamit 2022-re tervezve, ha Vesićet beáldozza, elrakja Belgrádból, ha úgy érzi, rajta áll vagy bukik majd a fővárosi szavazás eredménye.

– Lehet, az ellenzék nincs tisztában azzal, hogy az ő térfelükön pattog a labda. Tőlük függ minden. Már semmi sem tőle függ.

Ha kérhetek innen ilyet, akkor felszólítom az ellenzéket, hogy kapja össze magát, és hagyja el Belgrádot. Szervezzenek találkozókat Topolán, Ljigben, Vlasotincén, hadd lássák az emberek, hogy életben vannak, hogy hús-vér emberek, és nem valamiféle szörnyetegek, ahogyan ezt az Elsőszülött próbálja bizonyítani hatalomra kerülésének első napjától kezdve.

Beszélgessenek az emberekkel. Mondjanak le mindent, amit Belgrádban terveztek és menjenek be az ország belső részeibe, hogy majd egynapon győztesként sétáljanak be a „fővárosba”.

Érkezik a hidegebb idő, vegyenek maguknak magasszárú gumicsizmát és szóródjanak szét egész Szerbia különböző pontjain.

Szerbia nem egy Vesić Belgrádban. Szerbia egy sártenger. És nincs több piszkos kompromisszum.

Menjenek több menetoszlopban, vagy egyben, de induljanak.

Világos, hogy ki ennek a hatalomnak az ellenzéke. Ezt talán már maguktól is megértették. Tűrjék fel az ing ujját, vegyenek csizmákat és induljanak meg úgy, hogy közben azt se bánják, ha ez a harc a politikai pályafutásuk végét jelenteni – fogalmaz Nenad Kulačin.

Eredetiben, bővebben itt.

 

(Fotó: N1/FoNet/Kormányiroda/Slobodan Miljević)