Donald Trump felépült ;s tovább „irritál”; Nobel-békedíjat kapott az ENSZ Világélelmezési Programja; az illiberalizmusról cikkeznek a német újságok; és újabb szankciókat lépnek életbe Oroszország ellen – erről írt a világsajtó az elmúlt napokban.
Donald Trump felépült, de nem javult meg
A torinói La Stampa arról ír, hogy Donald Trump felépült a megbetegedéséből, s visszatérhetett a Fehér Házba.
„[Donald Trump] az elnökválasztási kampányban a koronavírusról a biztonságra kívánja áthelyezni a vitát. Megpróbálja ellenfelét, Joe Bident lejáratni az afroamerikai és a spanyol ajkú állampolgárok körében azzal vádolva őt, hogy a baloldali szélsőségesek túszaként akarja elpusztítani Amerikát. […] Úgy tűnt, Trumpnak lett volna elég ideje az felépülése utáni első beszédére, de az csak alig 20 percig tartott. Szokatlan ez a rövidség Trump elnöktől.”
A zürichi Sonntagszeitung Donald Trump európai politikájával foglalkozik:
„Trump politikája irritálja az európaiakat, különösen a vezető réteget, de ezt az emberek nem ismerik fel teljes mértékben, ezért inkább furcsa személyiségével foglalkoznak.
Trump irritáló egyéniség, mert szinte mindent megkérdőjelezett, amire az európai elit büszke.
Ő volt az első amerikai elnök, aki az Európai Uniót nélkülözhetőnek, sőt működésképtelennek mutatta be, és gratulált a briteknek, hogy hátat fordítottak az EU-nak. Szentségtörés ez az európai politikai elit számára.
[…] Akár Clinton, vagy Bush és Obama: ők nem sokat törődtek Európával, mert Európa a hidegháború vége óta gyorsan elveszítette geopolitikai jelentőségét. Türelmesen, de érdektelenül hallgattak az európaiakra, amikor megpróbáltak részt venni a tárgyalásokban, de nem vették őket komolyan.
Trump, ez a nyers alak, ebben az esetben is világosabb volt az elődjeinél: úgy alázta meg az európaiakat egy amerikai, hogy őszinte volt velük szemben.”
Nobel-békedíjat kapott az ENSZ Világélelmezési Programja
Az ENSZ Világélelmezési Program (World Food Program – WFP) Nobel-békedíjával kapcsolatban a dublini Irish Times ezt írja:
„Az élelmiszerekhez való hozzáférés korlátozása túl gyakran válik mostanában háborús fegyverré. A csapdába esett emberek éhezését legitim eszköznek tekintik arra a célra, hogy feladásra kényszerítsék őket. Ez azonban háborús bűncselekmény.
Az idei Nobel-békedíj örvendetes elismerése annak a munkának, amelyet a világ legnagyobb humanitárius szervezete az élelmezés biztonságáért és az éhség elleni küzdelemért tesz.”
A római La Repubblica az ENSZ Világélelmezési Programja Nobel-békedíjáról így ír:
„A Világélelmezési Program ötmillió szíriai menekültnek, valamint Bassár el-Aszad áldozatainak adott élelmet. Húszmillió jemenin segített. Ezen kívül még egy észak-koreai segélyprogramban is szerepe van, de az ENSZ munkatársai jelen vannak Dél-Szudánban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban is. A Világélelmezési Program legnagyobb támogatója továbbra is az Egyesült Államok. A második helyen Németország áll, amely csaknem egymilliárd euróval járul hozzá a program költségvetéséhez. Kína négymillió euróval járult hozzá a segélyalaphoz.”
A budapesti Népszava c. napilap ezzel szemben ezt állítja:
„A döntés csak azoknak okozott csalódást, akik arra számítottak, hogy a díjat Greta Thunberg svéd klímaaktivista vezér vagy akár Donald Trump amerikai elnök kapja meg. De nehéz tagadni, hogy a díjjal járó pénz megfelelő kezekbe került. Annál is inkább, mert a Világélelmezési Program sikere az önkéntes adományoktól függ.
Becslések szerint a világ 83 országában 91 millió ember függ ennek a szervezetnek az élelmiszersegélyétől.”
Illiberalizmus nálunk és más nemzeteknél
Magyarország kormányfője a „konzervatív felkelést” propagálja, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Orbán Viktor nemrégiben írt egy esszét a kormányközeli Magyar Nemzet című napilapba. [Orbán] ebben egy konzervatív felkelés elképzelését vázolja »a liberális szellemi elnyomás ellen«. Még ha nem is mondja ki kifejezetten, ezt a »felkelést« természetesen maga Orbán vezeti, akinek a Nyugaton egyre nagyobb a támogatottsága.
Orbán elutasítja a CDU-hoz közel álló elképzeléseket, miszerint konzervatív, társadalmi és liberális áramlatok létezhetnek egy keresztény-demokrata párton belül is. Ehelyett négy nyomatékos vezérelvet hirdet.
[Szerinte] a »nemzeti és keresztény elveink nem liberálisok. Ezek a liberalizmus előtt keletkeztek. Ezek szemben állnak a liberalizmussal. A liberalizmus pedig most romba dönti őket.« Hogy milyen elvekről is van itt szó, azt [Orbán] a nemzet, a család, és a vallási hagyomány fogalmaival ábrázolja.
Orbán természetesen nem hagyja figyelmen kívül, hogy a nyugati társadalmakban a konzervativizmus és a liberalizmus szövetségeket kötöttek egymással. Ezt azonban történelmi szempontból magyarázza: »A totalitarizmus elleni nagy csatákban«, vagyis a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek ellen egy ilyen szövetség egy közös ellenséggel szemben hasznos és szükséges volt, de a berlini fal leomlása és a szovjetek kivonulása óta értelmét vesztette. A liberalizmus most nyíltan támadja a konzervatív pilléreket.
Berlinben és Bécsben azonban a kereszténydemokraták folytatják a szövetséget a baloldali liberálisokkal, és ugyanezt követelik párttársaiktól is az Európai Néppártban.
»Ha ez így folytatódik, akkor a keresztény konzervatív erők a nemzetek gyengítését segítik, a vallási hagyományok felszámolását, a család kizárását és kigúnyolását.« Ez ellen a közép-európai konzervatív pártok, különösen Magyarországon és Lengyelországban »meghúzták a vészféket«.
[…Orbán] néhány pontban kifejti a politikai nézetkülönbségeket [a liberálisok és a konzervatívak között]. Az egyik természetesen a migráció: a liberálisok számára az eltérő vallási és nemzeti hagyományokkal rendelkező emberek tömeges bevándorlása nem jelent problémát. A konzervatív keresztény tábor számára – amelyet ő maga képvisel – ezek »bizonytalan kimenetelű emberi kísérletek«, amelyek elfogadhatatlan kockázatokkal járnak.
Az oktatásügy terén is különbség van: a konzervatívok azt akarják, hogy a gyerekek hazafiakká váljanak, a lányok tisztességes nőkké és fiúk a családok védelmezőivé. »Az iskoláknak védeniük kell a családi ideált és annak értékeit, és a nemi ideológiát és a szivárványos propagandát távol kell tartani a kiskorúaktól. A liberálisok mindezt legjobb esetben a sötét középkornak tekintik.« Számukra fontos, hogy »bemutassák a gyerekeknek az egyetemes politikai rend szépségeit«, és megfosszák őket az őseik hagyományaitól.”
Újabb uniós szankciók Oroszország ellen
Miután megmérgezték Alekszej Navalnijt, az Európai Unió újabb szankciókat léptetett életbe Oroszország ellen. A közép-jobboldali Hospodarske Noviny prágai napilap ezt elengedhetetlennek tartja:
„Különösen figyelemre méltó, hogy Franciaország és Németország, amelyek hagyományosan inkább barátságosak Oroszországgal szemben, támogatták az új szankciókat.
A hangnem érezhetően megváltozott.
Ám a leghatékonyabb szankciós eszközt még nem vetették be, ezt az Északi Áramlat 2 nevű gázvezeték építésének felfüggesztése lenne. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a brit kormány a Brexit körüli nézeteltérésektől függetlenül ugyanazokat a szankciókat kívánja alkalmazni Moszkvával szemben, mint Berlin és Párizs.”
A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta lap ezzel kapcsolat kijelenti:
„Az Európai Unió megtette azt, amit elvártak tőle. De továbbra is problematikusak a konkrét orosz tisztviselőkkel szembeni szankciók. Az Unió külügyminiszterei még nem adták át azt a listát, hogy mely személyeket kívánnak szankcionálni Navalnij megmérgezése ürügyén. A feketelistát valószínűleg a hétvégi uniós csúcstalálkozón fogják majd elfogadni.”
Dél-Szudáni menekültek várakoznak az élelmiszersegélyre.