Az elmúlt héten két európai politikus támogatta meg nyíltan Donald Trumpot az újraválasztásáért szurkolva: Janez Janša szlovén kormányfő (az amerikai elnökfeleség honfitársa) a Twitteren, ill. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter saját Facebook-oldalán. A budapesti külügyér több mint négy percben leckéztette Trump demokrata kihívóját, Joe Bident. A kétszer is elítélt, szlovén comeback kid-miniszterelnök viszont udvarias elismeréssel nyitott Joe Biden múltjáról és elfogadható (noha teljesen alaptalan) politikai értékeléssel folytatta.
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter videokirohanása Joe Biden ellen (Facebook)
Janez Janša szlovén kormányfő visszafogottan támogatta meg Trumpot a Twitteren (Twitter)
Trump persze nem érte be ennyivel, hanem le akarta aratni a „legnagyobb elismerést”, Benjámín Netanjáhú (korrupciós vádak alatt álló) izraeli miniszterelnök támogatását is. Ehhez a minapig – hosszú éveken át – terrorizmus-támogatónak tartott szélsőséges muszlim Szudán mindenre hajlandó kormányát használta fel, amelyet Trump segédei (nem kevés pénz felhasználásával) meggyőztek, hogy ismerje el Izraelt.
A nagy show forgatókönyve az volt, hogy Trump külügyérei felsorakoznak mögötte az Ovális Irodában, Trump bejelenti az újabb „történelmi diadalt”, majd telefonon felhívja az izraeli kormányfőt – akinek már eddig is hatalmas politikai ajándékokat adott –, aki gyönyörű babérkoszorút helyez virtuálisan a fejére.
Nos, nem egészen így történt… Trump megkérdezte – nyomaték végett primitív módon belehajolva a telefonba – a zsidó vezetőt, hogy:
„Mit gondolsz, Bibi, Álmos Joe [kihívóját, Joe Bident gúnyolja így az amerikai elnök] vajon össze tudta volna hozni ezt az alkut, az Álmos Joe? Mit gondolsz, képes lett volna erre az üzletre? Én valahogy nem hiszem.”
A forgatókönyv szerint következett volna a talpnyalás/csókhintés Jeruzsálemből. De Trump testbeszéde is mutatta, hogy – rövid csend után – váratlan válasz érkezett:
„Hát, elnök úr, egy dolgot elmondhatok: mi méltányoljuk a béketámogatást, bárkitől is érkezzék az Amerikából, és rettenetesen méltányoljuk, amit ön tett.”
Trump vizuálisan is pofára esett. Nem ezt szokta meg Bibitől, akiért annyi mindent megtett az Egyesült Államok saját érdekeivel ellentétben: felrúgta az Iránnal kötött atomegyezséget, lefokozta a Palesztin Hatóság washingtoni képviseletét, feladta a kétállami békepolitikát, nem szólt bele a palesztin területek további kolonizálásába, valamint átrakta nagykövetségét Jeruzsálembe.
Netanjáhú sokkal dörzsöltebb politikus, mint akár Trump, Janša vagy pláne Szijjártó. Egyszerűen és spontánul, ország-világ előtt leckét adott abból, hogyan szolgálja külpolitikáján keresztül saját hazája érdekeit.
A zsidó miniszterelnök ugyanis tisztában van azzal, hogy Trump el is veszítheti a választásokat – és akkor Izrael egy egész másfajta amerikai külpolitikával kerül szembe, márpedig Izrael egyetlenegy tántoríthatatlan védelmezője, az izraeli állam létének szavatolója éppen az USA. Tel Avivnak (és főleg Jeruzsálemnek) erre akkor is szüksége lesz, ha Joe Biden, vagy akárki az amerikai elnök.
Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a nemzeti érdek, de a diplomáciai tisztesség is megkívánja az átgondoltabb viselkedést. Mert a kocka mindig fordul – ezt a történelem bőségesen bizonyította ezer évre tervezett birodalmak, sőt ezer éve fennálló országok esetében is.
Ez az, amit két-három közép-európai hórukk-politika – magyar, szerb, szlovén – oktondi módon elfelejt vagy szándékosan ignorál. Pedig nemzeti érdekeik nem azt kívánják meg.
A haza nem fenegyerekeskedéssel vagy talpnyalással szolgálható, hanem átgondolt politizálással és kapcsolatépítéssel – amint azt Netanjáhú példája is mutatja.
Trump a külpolitikát is kampánycélokra használja: „Álmos Joe”-ról kérdezi Netanjáhút telefonon. A válasz meghökkentő és tanulságos volt (Fotó: Washington Post)
