Csendesebbnek tűnt az idei halottak napja – állapította meg egyik ismerősöm, aki arra alapozta a mondandóját, hogy a járvány miatt sokan nem tudtak hazajönni a szülőföldjükre, így a temetők közelében mindig akadt parkolóhely. Az emberek nem álltak le beszélgetni, hanem csak elhelyezték a mécsest, a koszorút szeretteik sírján, kicserélték a vizet a vázában, tettek friss virágot, és mentek tovább a dolgukra.

Pár nappal a halottak napja előtt közölte a Köztársasági Statisztika Hivatal, hogy az idei év első kilenc hónapjában 78 445 személy hunyt el Szerbiában, ami 2718-cal, vagyis 3,6 százalékkal több, mint tavaly január 1. és szeptember 30. között. Szeptember végéig a hivatalos statisztika szerint 749 személy hunyt el a koronavírus által is okozott szövődményekben, vagyis – ha nem számoljuk a koronavírus hivatalosan közölt áldozatainak számát – akkor 1969 egyénnel többen távoztak az idén szeptember végéig, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A szerb sajtóban megjelent találgatások szerint közöttük többen is akadtak olyanok, akik a koronavírus miatti félelmükben nem mertek elmenni időben az orvoshoz, de valószínű, sokkal többen voltak, akik szerettek volna, csak éppen nem tudtak. A vizsgálatok leálltak, s bizonyára emiatt többen nem részesültek megfelelő kezelésben, terápiában. Ezt támasztotta alá Aleksandar Vučić nyilatkozata is: a szerb elnök nemrég arról beszélt, hogy a koronavírus új hullámában egyes kórházak nemcsak a COVID-pácienseket fogadják majd, mert azt a más betegségben szenvedők sínylik meg.

Vajon jövőre csökken-e majd az elhunytak száma az ideihez képest? Talpra tudják-e állítani a szerb egészségügyet a kórházépítések és az, hogy az idén minden egészségügyi dolgozó tízezer dináros egyszeri támogatásban részesül, január elsejétől pedig az egészségügyben várhatók a legjelentősebb béremelések?

Annak a kétezer famíliának, amelyek eggyel kevesebb családtaggal várják a karácsonyt, az az egy ember hiánya is hatalmas fájdalmat okoz, mert nem mindegy, hogy tizenegyen vagy tízen ülik körbe az ünnepkor megterített asztalt. A kétezer csak egy szám, egy adat, míg az üres szék igazán szívbe markoló érzés.