A világsajtó az elmúlt napokban szinte kizárólag az amerikai elnökválasztással foglalkozott. Ezúttal közel-keleti, afrikai és európai lapok álláspontjait is ismertetjük. Mi vár a világra Joe Biden megválasztása után? Vajon Barack Obama „harmadik elnöki ciklusa” következik? Visszatérhet-e négy év múlva Trump?
A politikai tudósítás mélypontja
A Neue Zürcher Zeitung „a politikai tudósítás mélypontjának” tekinti, hogy az amerikai médiumok félbeszakították Donald Trump sajtóértekezletének közvetítését, amikor a választások utáni napon a Fehér Ház sajtótermében nagy győzelméről beszélt:
„Az ABC, a CBS, a CNBC és az MSNBC televíziós hálózatok eljárása éretlen, ostoba, tolakodó volt.
A riporterek saját jelöltjüket pártfogolták és visszaéltek a szabad véleménynyilvánítás jogával. A nézőket megfosztották attól a lehetőségtől, hogy saját maguk formáljanak véleményt az elnök beszédéről, Trumpot pedig ellehetetlenítették abban, hogy gyakorolja a szabad véleménynyilvánítás jogát.
Semmi, de csakugyan semmi sem akadályozta volna meg a televíziós csatornákat, hogy kritikusan értékeljék a beszédet, hogy érveljenek az igazságtartalma ellen.
De ez csak akkor történhetett volna meg, ha a beszéd teljes egészében mindenki számára hallható lett volna. Ehelyett vádlóként és egyben bíróként jártak el, és kizárták Trumpot a megnyilvánulás teréről.”
A spanyolul és katalánul is megjelenő La Vanguardia napilap erről ezt írja:
„A nagy műsorszolgáltatók döntése arra késztet bennünket, hogy újra átgondoljuk a média szerepét.
Az egy dolog, hogy kikérjük egy politikus véleményét, majd azzal érvelünk, hogy az, amit mondott, helytelen. Így járt el a CNN és a Fox News. A másik dolog pedig az, hogy egy politikustól megvonjuk a szót. A trumpizmus ellen talán inkább cenzúra nélkül kellene harcolni, ragaszkodva az átláthatósághoz.”
Érvek és ellenérvek
Az Oszakában megjelenő Asahi Shimbun rámutat arra, hogy még a jelentős hagyománnyal bíró lapok is Trump ellen foglaltak állást:
„A múltban az amerikai média, különösen akkor, ha az ország megosztott volt, mindig mindkét fél véleményét közvetítette: érveket és ellenérveket ütköztetett. A jobboldali populista Trump elnöksége állítólag a demokrácia válságához vezetett. A populizmus valódi veszélye azonban az, hogy először a liberalizmust számolja fel, hiszen a liberalizmust megfosztották a véleménynyilvánítás szabadságától és a toleranciától.”
A Pekingben kínaiul Huanqiu Shibao, angolul pedig Global Times címen megjelenő napilap a média és a közvélemény-kutatók téves ítéleteiről ezt írja:
„[…] a politikai elit lassan elveszíti az Egyesült Államok demokratikus rendszerének irányítását a tömegekkel szemben. A mainstream médiát az új, dinamikus közösségi média is válságba sodorja. Fontos látni, hogy a köznép – tehát azok, akik többnyire nem akarnak részt venni a felmérésekben – egyre hallhatóbbá teszi a saját hangját.”
Donald Trump újságírók körében (Fotó: Evan Vucci/The Associated Press)
Csalódottság és megosztottság
A Washington Post azon a véleményen van, hogy Biden megválasztása alapvetően kedvező a világ folyására:
„A választóknak sikerült mindkét pártnak csalódást okozniuk. A republikánusok már egy ciklus után elvesztették a Fehér Házat, a demokraták pedig a képviselőházban vesztettek a befolyásukból, de a szenátusban is vagy kisebbségben lesznek, vagy csak a lehető legcsekélyebb többséghez jutnak.
Ennek eredménye az lehet, hogy a kormányzat teljesen megosztottá válik az elkövetkező két esztendőben, amelyet Biden azzal oldhat fel, ha sikerül mind a kongresszussal, mind pedig a szenátussal egyezségre jutnia. Ehhez rengeteg jó szándék lesz szükséges.”
Barack Obama „harmadik elnöki ciklusa”
A New York Times ezt a forgatókönyvet vázolja fel:
„Barack Obama nyert egy harmadik elnöki ciklust. Barack Obama? Igen, hiszen Joe Biden az egykori elnök programjához hasonlóval állt elő, s a nyilvánosság az »Obama-évek« normalitására és tisztességére vágyik.
Biden a helyreállítás megválasztott elnöke.
A választók őt választották az amerikai demokratikus rendszer megmentésére. Azért döntöttek így, mert az amerikaiak újra nyugodtan szeretnének aludni. De egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: Trump több szavazatot kapott, mint előtte bármelyik hivatalban lévő elnök. Vélhetőleg megtartja a hatalmát a konzervatívok körében, és 2024-ben újra indul az elnöki posztért.”
Trump láthatatlanná vált
De a New York Times azzal is foglalkozott, hogy Trump nem hajlandó elismerni Biden győzelmét:
„Nyilvánvaló, hogy az amerikai demokrácia legveszélyesebb ellenfelei nem az oroszok vagy a kínaiak – hanem Trump és a Republikánus Párt vezetői. Biden elsöprő választási győzelmével szemben Trump és a Republikánus Párt vezetői elkényeztetett gyermekekként viselkednek, akik nem hajlandók átadni a játékaikat.”
„Senki sem tudja még, hogy Trump mikor ismeri el a vereséget és mikor fogja átadni a Fehér Házat. De egy dolog biztos: a világ békésebb lesz Trump nélkül” – állítja a tajpeji Zhongguo Shibao, és így folytatja:
„A még másfél hónapig hivatalban lévő elnök nemzetközileg is sok kárt okozott. A Kínával folytatott kereskedelmi és technológiai háború a legjobb példa erre. Könyörtelen politikájával azonban keveset ért el. Várjuk az Egyesült Államok visszatérését a multilateralizmushoz.”
Az ausztrál Sydney Morning Herald megdicséri Bident, hogy higgadtan viszonyul a Trump-adminisztrációhoz, amely nem hajlandó együttműködni vele:
„Míg Trump továbbra is vitatja a választási eredményeket és káoszt okoz, Biden csapata megpróbál önbizalmat és nyugalmat kelteni. A megválasztott elnök nyilvánvalóan ki fog tartani ebben a helyzetben. Tudja, hogy a végén úgyis megnyeri a játékot.”
Az elnök nemcsak béna kacsa, ahogy az amerikaiak mondják. Ő egy »láthatatlan kacsa« is
– gúnyolódik a Cape Town-i Cape Argus napilap:
„A súlyosbodó koronavírus-járvány közepette Trump már nem a Fehér Házban végzi munkáját. Csak a golfpályákon látható, és tweeteket lehet olvasni tőle, miközben lakájai vitatják a választások eredményét a nyilvános felszólalásaikban.”
Közel-keleti, afrikai és európai reakciók
A Londonban arabul megjelenő Al Arby Al-Jadeed lap arra figyelmeztet, hogy Amerikában megváltozott a politikai széljárás:
„Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az arab világban a politikai önkény áldozatait kiengedik a börtönökből, vagy hogy megszüntetik az indokolatlan letartóztatásokat és a véleménynyilvánítás szabadságának elnyomását. De az új széljárás az arab világ despotikus rendszereire is kihat.
Ha Washingtonnak megengedik, hogy továbbra is saját érdekei szerint járjon el az Öböl-térségben, Biden győzelmének komoly következményei lehetnek az ottani autoriter kormányokra.”
A varsói Rzeczpospolita az USA és az Európai Unió közeledését várja:
„Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden úgy lesz, mint négy évvel ezelőtt volt, és visszatér az Obama-stílus.
Az új amerikai elnök továbbra is szorgalmazza majd az európaiak katonai kiadásainak növelését, valamint az Oroszországból származó gázimport korlátozását.”
A Gaboroneban, a Botswanai Köztársaság fővárosában megjelenő The Monitor napilap így látja az amerikai választásokat:
„Általában azt lehet mondani, hogy az Egyesült Államok demokratikus elnökei jobban reagálnak az afrikai érdekekre, mint a republikánusok. Az 1990-es évek eleje óta az amerikai–afrikai kapcsolatokban négy fő probléma merült fel: A) integráció egy globális gazdaságba; B) az afrikai országok biztonságának növelése az egyre növekvő fenyegetésekkel szemben; C) a demokratikus kormányzás előmozdítása és végül D) az egészségügyi ágazatban való részvétel.
Obama és Trump hivatali ideje alatt láttuk, hogy megnövekedett Kína fenyegetése az afrikai kontinensre. Az USA nem tudta az igényeknek megfelelően támogatni az infrastruktúra fejlesztését az afrikai országokban.
Mindaddig, amíg Afrika dekolonializálása nem számít prioritásnak a politikai vezetésünk számára, az amerikai választások továbbra is többet jelentenek számunkra, mint kellene.
Az Egyesült Államok ezzel a szisztematikus módszerrel él a régiónk ellenőrzésére, függetlenül attól, hogy ki a mindenkori amerikai elnök.”
Donald Trump távozik – itt még csak egy kampányrendezvényről (Fotó: Doug Mills/The New York Times)
