A pokol kilenc köre közül Szerbia a hetedikben van – így jellemezte a koronavírus okozta járványhelyzetet Anđela Gavrilović neurológus, az Együtt a Covid ellen Egyesület (Udružnje ujedinjeni protiv kovida) egyik tagja a nova.rs portálnak.

A doktornő a Zvezdara Klinikai Központ munkatársa, amely jelenleg a koronavírus-fertőzésben szenvedők ellátását végzi. A neurológus számos visszásságra figyelmeztet, amelyekkel az egészségügyi rendszer szembesülni kényszerül, s amelyek miatt a páciensek és az egészségügyi dolgozók is szenvednek.

„Az egyetlen dolog, amely talán kirángathat bennünket a pokolból, az a sürgős és radikális intézkedések bevezetése, amelyek alól nincs kivétel. Semmiféle gazdaság soha nem lehet az emberi élet előtt. A rendszer bedőlt, a helyzet már most rosszabb, mint júliusban és augusztusban, mert a betegek száma megbecsülhetetlenül nagy, már nem végeznek kontroll PCR-szűréseket a gyógyultaknál, a fertőzés ellenőrizetlenül terjed és mindeközben azok számára, akik más betegségektől szenvednek, nem biztosított a gyógyítás” – mondta a neurológus.

Anđela Gavrilović a válságstáb szerepére is reflektált: „Pontosan az valósult meg, amitől korábban óva intettünk: a válságstábban az orvosoknak nincs domináns szerepe, ők csak félősen és bizonytalankodva javasolgatnak bizonytalan és enyhe intézkedéseket, így a valódi döntéseket a politikusok hozzák. Ez a hatályos törvények folyamatos és közvetlen megsértése, a jogszabály ugyanis előírja, hogy az orvosok a szakbizottság és a közegészségügyi intézet révén határozzák meg a döntéseket, amelyeket a politikusok csak megerősíthetnek” – mutatott rá az orvosnő, aki szerint a válságstáb egyáltalán nem tett semmit, hogy hatékonyan ellenőrzése alá vonja a járvány terjedését az utóbbi hetekben, az utóbbi tíz napban pedig ez teljesen nyilvánvalóvá is vált.

„A lakosság és az egészségügy ellen elkövetett bűncselekményről van szó, melyek következményeiről minden nap délután 15 órakor beszámolnak nekünk, a statisztikai adatokat ismertetve. Hogy mibe kerül nekünk mindez emberéletben, a páciensek szenvedésében, és az egészségügyi dolgozók veszélyeztetésében, azt még csak ezután fogjuk meglátni” – mondta az orvosnő, aki szerint mindezt meg lehetett volna előzni, a megfelelő intézkedésekkel enyhíteni lehetett volna a járvány terjedésének ütemén, de mostanra már csak a fohász marad, a könyörgés, hogy a Jóisten segítsen meg bennünket.