A szerbiai bíróságokon uralkodó hangulatot a tengődés és a félelem jellemzi. Ilyen körülmények között viszont nem tudják ellátni azt a feladatot, amelyet egy demokratikus társadalomban az igazságszolgáltatásnak el kellene látnia. Ezt Miodrag Majić, a Fellebbviteli Bíróság bírája jelentette ki a Beta hírügynökségnek adott interjújában.
A bíró szerint a szerbiai politikai hatalom és a társadalom is szinte kivetette magából az igazságszolgáltatást. Annak megaláztatásához – tétlenségükkel és befolyásolhatóságukkal – nagyban hozzájárulnak maguk a bírák is, nyilatkozta.
– A bírák a nyomásgyakorlásokról és a megaláztatásokról már csak akkor beszélnek, amikor rájönnek, a szolgalelkűségük és befolyásolhatóságuk már nem segít rajtuk, amikor megértik, hogy eldobta őket magától az uralkodó. Akkor viszont már, természetesen, késő – véli Majić, aki a most uralkodó állapotok mellett nem lát lehetőséget a helyzet javulására – a bírák is emberek, és ha egy olyan rendszerben élnek, amelyben mindenről egy központban döntenek, beadják a derekukat.
A bíróságokon jelen lévő korrupcióról elmondta, szerinte vissza lehetne azt szorítani, de ennek a folyamatnak az első lépéseként szükséges lenne arra, hogy erre valóban meglegyen a szándék.
– Az igazságszolgáltatásban fellelhető korrupció nem csak a pénzt tartalmazó boríték, amit valaki odacsúsztat a bíró asztalára. Az gyakrabban egy beleegyezés egy döntésbe, aminek fejébe előmenetelt vagy gyerekük számára munkát, nyugalmat remélnek vagy esetleg szívességet viszonoznak. Ez bűnrészesedés az igazságügy tönkretételében, az írástudatlanok és rosszak helyzetbe hozatala, a gyanúsok és a szófogadók kiválasztása… – nyilatkozta a Fellebbviteli Bíróság bírája.
Majić szerint azoknak nem kifizetődő leszámolni a bírósági korrupcióval, akiknél a politikai hatalom van.
– Mit gondol, hogyan nézne ki a szerbiai politikai élet, ha csak egy rövid időre is, de valóban független ügyészünk és független bíróságaink lennének. Ha az igazságügyben a köztünk lévők legjobbjai és legerkölcsösebbjei lennének vezetői beosztásban? Vajon ezek a szereplők közül, akik évtizedek óta egyik fotelból ülnek át a másikba, ki foglalkozhatna továbbra is közügyekkel, és vajon hányuk ellen indulna eljárás és hányan kerülnének börtönbe? – tette fel a kérdést a bíró hozzátéve: a válaszok, sajnos, egészen egyszerűek, de mi, ugyanúgy a sajnálatunkra, szeretjük az önámítást, szeretünk hazudni saját magunknak.
Majić meggyőződése, hogy független igazságszolgáltatás hiányában jogi értelemben nem beszélhetünk egy állam létezéséről.
– Mert az, ami van, amikor a szervezett bűnözés és a korrupció uralkodik, nem egy állam, az egy elrabolt, fogvatartott társadalom, amiről már gyakran beszélnek nemzetközi körökben is, amikor a Szerbiában uralkodó állapotok kerülnek szóba. Ez egy olyan helyzet, amelyben azok, akik elrabolják a forrásokat és a tisztségeket, úgy uralkodnak az állam felett, mint saját hűbérük felett, amelyben mindenki más, akinek nincsenek meg ezek a kiváltságai, az ő tulajdonukat képezi, semmi esélyt sem hagyva neki, hogy érvényesítse a jogait – jelentette ki.
– Az biztos, hogy nem létezik aziránti érdeklődés, hogy ez az állapot megváltozzon. Úgy tűnik, a politikai elitnek, aki egyedüliként tudná viszonylag gyorsan megoldani ezt a problémát, valójában elfogadhatatlan és elképzelhetetlen, hogy együtt tudjon élni egy valóban független igazságszolgáltatással. Természetesen egy ilyen rendszernek maga a polgár esik először áldozatául, aki egy ilyen rendszerben abban a pillanatban esélytelenné válik, amikor egy nála erősebbel kerül szembe – mondta a bíró, aki szerint Szerbiában csupán a jogállamiság kezdetleges nyomai vannak jelen.
– Ha valaki elrabolja az ön gyerekét az utcán vagy kirabolják a pénzváltóját, az esetek nagy százalékában a rendőrség cselekedni fog és valószínű, hogy az esetnek bírósági következményei is lesznek. Ezért nem beszélhetünk a jogállamiság teljes hiányáról. Ez viszont semmiképp sem elegendő – jelentette ki Majić, majd hozzátette: abban az esetben viszont, ha politikailag és pénzügyi szempontból befolyásos emberek vagy bűnözők útjába kerülünk, olyanokéba, akik kapcsolatban állnak az állami szervekkel, már nem biztos, hogy a jogállam úgy működik majd, ahogyan azt az alkotmány és a törvények előírják.
– Láttuk, hogy egyetlen olyan ügy sem került a vizsgálati eljárás szakaszának közelébe se, amelyben legmagasabb állami tisztségeket betöltő személyeket hoztak kapcsolatba a korrupcióval. A jogállamiság pedig éppen ezt jelenti, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk a törvény előtt és ugyanúgy kérdőre vonható mindenki. Ettől mi nagyon távol állunk – nyilatkozta a bíró, akinek elmondása szerint napi szinten panaszkodnak neki különböző szakmákból érkező emberek, az építési vállalkozóktól kezdve a mezőgazdasági termelőkig.
– Az ő elbeszéléseik szerint a korrupció mindenütt jelen van és ha nem lépsz be a körbe, akkor kiesel a játékból. Az engedélyeid valahol a fiók mélyén porosodnak, az árud tönkremegy valahol. Ezért nincs konkurencia sem, ezért stagnálunk gazdaságilag – nyilatkozta.
Majić úgy érzi, a politikum nagyban hozzájárul egy ilyen állapot fenntartásához.
– Az emberek nagy részének lassan világosság válik, hogy mindenért, legyen szó az áram bevezetéséről és útépítésről, tartozások rendezéséről és mosógépjavításról, mindenért legjobb a köztársaság elnökéhez fordulni. Visszatértünk az archaikus társadalmak korába, amikor az emberek azért jelentek meg az uralkodó színe előtt, hogy visszaszerezze nekik a megszökött lányt vagy kibékítse a haragos testvéreket – állapította meg Miodrag Majić, a Fellebbviteli Bíróság bírája.
A teljes interjút ezen a linken olvashatják.
Röpködnek a felmondólevelek
Normális körülmények között valószínűleg átlépte volna a közvélemény ingerküszöbét a hír, amely szerint az Air Serbia légitársaság 300 munkavállalójának felmond, a munkaviszonyba maradtak bérét pedig 20 százalékkal csökkenti.
Normális körülmények között a közvélemény fellázadna és a nemzeti légitársasághoz szegezné a kérdést, vajon hova tűnik az a néhány millió eurós szubvenció, amelyet az adófizetők pénzéből kap a cég, ha továbbra is veszteséget termel, most meg a béreket is csökkenti, felmondásokat osztogat. A jelenlegi körülmények viszont nem nevezhetőek normálisnak, írják a Danas napilapnál szerkesztőségi kommentárjukban, amelybe arra is keresik a választ, a fenti hírt miért egy vállvonással intézte le a szerbiai közvélemény.
– Egyrészt a médiumok manapság nem hajlanak arra, hogy olyan híreket közöljenek, amelyek rossz fényben tüntetik fel a közvállalatokat, másrést a koronavírus megváltoztatta az emberek hozzáállását.
Így most a néhány száz ember utcára kerülése miatti keserűség helyett pozitív érzésünk van, amiért legalább kapnak végkielégítést.
És végül is, az Air Serbia végre úgy került bajba, hogy arról nem ő tehet.
A teljes légiközlekedési ágazat térdre kényszerült, a járvány az összes nagy légitársaság repülőit a földre kényszerítette, a világhálót pedig olyan képek járják be, amelyeken furcsa délibábként a legmodernebb repülőterek üresen kongnak.
Szinte az összes vezető légitársaság, az Air Serbiától sokkal nagyobbak is, már egy ideje belekezdtek a létszámcsökkentésbe, így senkit sem lepett meg a szerb-arab vállalat döntése. Ez lehet a közvélemény erőtlen reakciójának az oka.
Amikor egy légitársaságnak nincs hova repülnie, nincs kit szállítania, nem tud munkát adni a dolgozóinak, akkor nehéz a létszámcsökkentésre vonatkozó döntését bírálni.
Másrészt viszont: nem ugyanilyen helyzetben van minden olyan cég, amelyet veszélybe sodort a járvány? A kávézók, az éttermek, a szállodák, az utazási irodák és a különféle gyárak.
Az állam vajon nem éppen azért adott támogatást ezeknek a cégeknek, hogy ne mondjanak fel azoknak, akikre nincs szükségük a járvány miatt, most pedig az Air Serbiának gyakorlatilag azért ad támogatást, hogy fel tudjon mondani mindazoknak, akikre nincs szüksége? Ezt a logikai bukfencet azért nehéz megmagyarázni.
Ha pedig az állam eldöntötte, hogy senki se marad munka nélkül, aki a járvány ideje alatt neki dolgozik, akkor miért pont az a vállalat a kivétel, ahol valóban a legnagyobb szükség mutatkozik az elbocsátásokra.
Vagyis, még ha érthető és megmagyarázható a másképp már spórolni képtelen Air Serbia üzleti lépése, hogyan értsük meg és mivel magyarázható az állam szociálpolitikája, amikor egyféleképp viselkedik a saját vállalataival és minden olyan céggel, amelyeknek segélyt biztosít, és teljesen másképp az Air Serbiával.
A járvány ideje alatt vagy szociális elveket vallunk vagy a piac szabályait követjük. Az egyiknek így, a másiknak úgy viszont az igazságtalanság definíciója – vélik a napilapnál.
Eredetiben itt.
(Fotó: Shutterstock.com)
